2009. október 29., csütörtök

Hagymakrémleves


Egy leves, amit nem lehet lefotózni :)
Valamelyik nap nézegettem a blogom, és rájöttem, hogy "leves" bejegyzés kicsit hiányos. Ezt a hiányosságot pótolni kell, így itt az első: a hagymakrémleves.
Talán lassabban készül el, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember, de megéri a vesződséget.
A lábasban a vajat egészen barnulásig melegítem. A hagymát, amit szép vékonyra szeleteltem, beleteszem a lábasba. A hagymát lassú tűzön addig "pirítom", míg egyenletesen szép barna nem lesz, ez nem megy pillanatok alatt és figyelni is kell rá, mert nem égni kell a hagymának csak karamellizálódni.
Felöntöm fél deci fehér borral, és fél deci balzsamecettel. Ezzel a kis folyadékkal a lábas aljára tapadt barna pörköket felkaparom.
Itt egy olyan dolog jön, ami csalás egy kicsit, mert sajna nincs itthon csirke alaplé, ezért a leveskockához fordultam segítségért. Szóval felöntöm a levessel, és magasabbra veszem a gázt. Sózom, borsozom, teszek még bele kakukkfüvet, babérlevelet és petrezselymet.
Ismét lejjebb veszem a lángot és lassan főzöm, még egy órát. Közben a tetején képződő habot folyamatosan leszedem. Mikor megfőtt, az ízek már szépen összeértek, akkor a babérlevelet kiszedem belőle és botmixerrel vagy turmix segítségével krémesítem. Felöntöm tejszínnel és még forralok rajta egyet.
Ismét egy konyhai hiányosságra derült fény. Nincs olyan leveses tálkám, amit sütőbe tehetnék :) és miután manapság ritkán lehet kapni igazi bucit, maradt a hagyományos módszer.
Kiszedem a levest és a tetejére sajtot reszelek, amit gázégővel egy kicsit rápirítok. Nem olyan mintha sütőben sült volna, de megteszi. Van egy másik megoldás is, mikor a kenyérre teszem a sajtot és azt teszem sütőbe, majd a leves tetejére.
Sajna a kép nem adja vissza az illatot és az ízt :)

/8 kisebb fej hagyma, 10-15 dkg vaj, 1,5 l csirke leves, 0,5 dl fehér bor, 0,5 dl balzsamecet, só, bors, babérlevél, kakukkfű, petrezselyem, 0,5 l tejszín, sajt/

2009. október 25., vasárnap

Sült libacomb


Valamilyen oknál fogva, mostanában a liba az egyik kedvencem, ami jó mert sok érdekes dolgot lehet belőle készíteni. A klasszikus mégis a sült libacomb :)
Nem nehéz elkészíteni, csak egy kicsit nagyobb előkészületet igényel. Mindig fontos a friss hús, mert sajna mirelitből nem ugyan az, vagy inkább, kicsit macerásabb. A baromfi üzletben általában csütörtökön érkezik friss liba, kacsa és miután azt terveztem, hogy a hétvégén libacomb lesz, így csütörtökön már korán meg is szereztem a hozzávalókat.
A libacombokat még aznap bedörzsöltem sóval, majorannával, borssal és a hűtőbe tettem letakarva.
Pénteken szépen lekapargattam a fűszereket a combról. Ez azért fontos, hogy a hosszú sütés alatt nehogy megégjen és megkeseredjen a fűszer, az éjszakai pihenő alatt szépen beleivódott a fűszerek zamata a húsba. Egy lapos tepsibe fektetem egymás mellé. Erre ráöntöm a korábban, a tepertő készítésénél kisült zsírt, úgy, hogy ellepje a combokat. Kb 130 C-on lassan 4-5 órán keresztül sütöm. Majd mikor kész szépen hagyom, hogy kihűljön az egész, és egy éjszakára még a hűtőbe kerül, vagy ha elég hideg van akkor a szabadba is ki lehet tenni. Így még egy kicsit érlelődik a zsírban a hús. Régebben a sült húst zsír alatt hetekig eltartották a kamrában.
Végül is tegnapra készült el a nagy mű, és mit mondjak megérte ráfordítani az előtte való két napon azt a pár óra előkészítést.
Az ebéd vagy vacsora napján a káposztát vékony szálakra vágom, és besózva félreteszem egy órára. Libazsíron az apróra vágott hagymát megdinsztelem, teszek rá egy evőkanál borecetet, egy teáskanál őrölt köményt, sót, borsot, 1 dl száraz fehérbort és 4 evőkanál cukrot. Erre rádobom a kicsavart káposztát, és fedő alatt elkezdem párolni. Egy idő után összeseik és könnyebb megkavarni, de óvatosan ne nagyon törjön. Mikor már puhul lehet utána ízesíteni. Ne legyen túl puha a káposzta, maradjon egy kicsit roppanós.
A burgonyát héjában felteszem sós vízben főzni. Mikor kész meghámozom és hasábokra vágva libazsíron megpirítom.
A libacombokat kiveszem a zsírból, egy kicsit lekaparom róla a fagyos zsírt és egy forró serpenyőbe szép, pirosra sütöm a bőrét. Ez a pár perc elég arra, hogy a hús teljesen átmelegedjen.
Hát így leírva, már egyértelműnek látszik, hogy ez nem egy könnyed ebéd vagy vacsora, fel kell készülni rá. Én vacsorára készítettem el. Felbontottunk mellé egy finom bort, ami elhagyhatatlan kelléke egy ilyen vacsorának :)

2009. október 18., vasárnap

Ludaskása


Hogy honnan jutott eszembe a ludas kása? Talán arról a gyönyörű friss liba aprólékról, amit pénteken láttam a baromfi boltban. Bár a bőrös háj, most ha nagyon muszáj lett volna fel is tudott volna repülni, na de hagyjuk. Szegény eladó - aki egyébként rettentő kedves, igazi kereskedő, akinél élvezet vásárolni - volt olyan zavarban, hogy ilyen kapott, szerintem csak elrettentésnek hagyta elől, de nem a pultba :)
Szóval gyönyörű volt a libaaprólék és a látvány egyenesen a ludaskásáig röpítette a gondolataimat. Egy óra múlva a fazékban landoltak mindannyian :)
A libaaprólékot, az egyforma kockákra vágott zöldségekkel egy nagy lábasba teszem, a petrezselymen kívül minden fűszert beleteszek, majd annyi vízzel amennyi éppen, hogy ellepi felteszem főzni lassú tűzre. A liba nehezen fő, tehát hagyni kell neki időt a puhulásra, vagy alkalmazhatjuk a bevált trükköt, a kuktát.
Amikor a hús megfőtt előveszek egy nagy tepsit. Az aprólékot és a zöldségeket átszedem a tepsibe.
Ráöntöm a rizst, és óvatosan összeforgatom. Felöntöm annyi lével, amennyi éppen hogy ellepi. A tepsit lefedem alufóliával és előmelegített sütőbe teszem kb. fél órára.
A sütőből kivéve, még hagyom tíz percig a fedő alatt majd utána tálalom.
A tányér közepére helyezem a formát, amit előtte kikentem libazsírral, majd az aljára halmozok egy adag rizst. Erre megy a csontról leszedett hús, és ismét egy adag rizs.
A tetejére frissen vágott petrezselymet szórok, és köré pedig apró kockára vágott zúzát teszek.
Ugye milyen ínycsiklandó?

/1 db liba farhát, 8 db liba szárnytő, 4 db liba zúza, 8 db liba nyaka, 60 dkg rizs, 2 szál sárgarépa, 2 szál fehér répa, ½ zellergumó, só, 10 szem bors, majoránna, petrezselyem/

2009. október 15., csütörtök

Narancsos májpástétom!

Most nem készítettem képet az elkészült műről, mert úgy gondoltam, hogy méltatlan lenne egy már elkészült másik, publikált képhez.
Valamelyik nap megvettem a Nők Lapja Konyha újságot, mint rendesen.
Vrábel Krisztina (Dolce Vita) receptjei megint lenyűgöztek :)
Már hetek óta májkrémet szeretnék enni, de miután a bolti májkrémek kicsit riasztanak, és nem azért mert egy sznob vagyok, egyszerűen, mióta többet foglalkozom a kajákkal írok és olvasok róluk, van egy-két kizáró ok amiért nem mindent vagyok hajlandó megenni.
Kerestem recepteket, de egyik sem csigázott fel, de most eljött a májkrémevés ideje!!!
Krisztina egy csodálatos narancsos májpástétom receptjét tette közzé ez újságban.
Nagyon finom és most már biztos, hogy nem eszek többé bolti májat, ha egyszer már ilyen csodát ettem.
A receptet nem teszem közzé, mert nem lenne etikus és azt hiszem jópár jogszabályba is ütközne a dolog, de mindenkinek ajánlom, hogy vegye meg az újságot (ezt itt a reklám helye) ezért az egy receptért is megéri.
Igaz még csak az utolsó oldalát láttam, de már nagyon várom a könyvet!!
Még egyszer köszönöm a receptet Krisztinának!

/a képet Krisztina engedélye nélkül tettem fel a blogra, de remélem megbocsát, ha nem akkor leveszem, csak kérem értesítsen/

Golomki


És még egy káposztás étel :)
Ezt nagymamám barátnőjétől tanultam, aki a háború után hozzáment egy lengyel tiszthez és évekig élt Lengyelországban. Ez egy tradicionális lengyel étel, ami némileg eltér a mi töltött káposztánktól, de nem sokban :)
Ezt lehet főzni fazékba, de sokkal finomabb római tálba. A tálat szépen beáztatom és mehet a munka.
A káposzta tölteléke megegyezik azzal, amit tegnap csináltam, annyi különbséggel, hogy egy kicsit több rizs kell bele, mert úgy lazább a gombóc.
Szóval, mikor töltött káposztát készítek, mindig félre teszem az adag bekevert töltelék egyharmadát, teszek hozzá még egy tasak rizst.
Egy nagy fazékban felteszek főni annyi vizet, sóval, amennyi ellepi a fej édes káposztát. A káposztának a torzsát kivágom és beleteszem a hideg vízbe, majd szépen lassan elkezdem főzni. Folyamatosan, ahogy főnek a levelek, úgy "hámozom" a káposztát, és úgy mint rendesen betöltöm a tölteléket a édes harasztba.
A római tál aljába vagy szalonnát, vagy libazsírt teszek, ez opcionális, de az olaj nem adja vissza az ízeket annyira. Szépen beterítem az alját már félig megfőtt haraszttal. Erre pakolom a kis töltéseket, szorosan egymás mellé. Sorban egymás mellé és egymás tetejére, nem kell a sorok közé káposzta levél.
Mikor kész, akkor a tetejére ismét harasztot teszek, és a léből, amelyben a káposzta fej főtt egy-két szedőkanállal öntök alá.
Két és fél órára sütőbe teszem, mindig hideg sütőbe, mert a római tálnak együtt kell felmelegednie a sütővel.
Ha megsültek a töltések, még nincs kész a dolog.
Tálalás előtt, serpenyőben libazsíron megpirítom a töltéseket.
Tejföllel isteni!
Sajnos egy problémája van, a pirított káposztával körített töltés annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni, és észrevétlenül hatalmas mennyiség csúszik le.

2009. október 14., szerda

Itt a tél?


Remélem még nem teljesen, de a mai jeges szél kétségbeejtően előrejelzi azt, hogy talán nincs visszaút, és végérvényesen beköszönt a tél.
A másik dolog, ami azt jelzi, hogy tél van, az az, hogy megkívántam a töltött káposztát, ami köztudottan téli kaja :)
Ez, ugye ellentétben az eddigi viszonylag gyors kajáimtól, egy kicsit hosszabb ideig tart elkészíteni. Tudok ilyet is :)
Na szóval nem kell hozzá más, mint egy kiló tarja darálva, fél kiló füstölt ez-az, két kiló savanyú káposzta (szigorúan a piacról, kofától), egy egész fej haraszt, rizs és fűszerek.
Itt kell megkövetnem mindenkit, mert csalok, méghozzá nem is akármilyen nagyot a töltött káposzta elkészítésénél. A csalás abból áll, hogy egyszer mikor minden hozzávalót megvásároltam (gondoltam én) mindösszesen a rizs maradt ki belőle. Itthon csak gyors rizs volt és lusta voltam újra útnak indulni, ezért azt tettem a töltésbe. Jó lett és nem kellett szenvedni azzal, hogy pont félig főljön a rizs, hogy ne essen szét. Azóta rendszeresen használom mint ahogy most is :) (bocsi mindenkitől)
Tehát, a húst, a kockára vágott füstölt húsdarabokat, a rizst, a tojást, a dinsztelt hagymát összekeverem. Fűszerezem: só, bors, majoránna, kapor, kakukkfű, kömény, piros paprika. Míg előkészítem a többi dolgot, addig a keverék picit érik :)
A legnagyobb fazekat előkészítem, mert ugye a káposzta csak akkor jó, ha minél több van belőle :)
A fazekat bedörzsölöm fokhagymával. Az aljára teszek két evőkanál libazsírt. Sajna itt nincsenek kibúvók, meg "light" dolgok, itt csak a nagy igazi valóság van :)
Tehát libazsír. Erre megy a szálas káposzta egy része, amit előtte beáztattam vízbe, mert egy picit enyhíteni kell a savanyúságán, illetve a füstölt hús darabok. Most füstölt porcot és farkat vettem. Fűszerek, ugyanaz, mint a tölteléknél.
A harasztokat leválasztom a fejről, ketté vágom, kivágom a torzsát, és szépen becsomagolom a húskeveréket. Egy sorba lerakom a töltéseket, erre ismét szálas káposzta megy, füstölt hús és fűszerek .... ezt addig ismételem, amíg el nem fogy a töltés.
A tetejére mindig szálas káposzta megy, amit szintén megfűszerezek.
Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, fedő és mehet a gázra.
Nagyon lassú tűzöm rotyog hát legalább három órát, de az adag nagyságtól függően több is lehet.
Ez a mennyiség, amit most leírtam nagyjából kis töltésekből 50 db, nagyobb töltésekből 30 db jön ki. Ez a minimum mennyiség amivel érdemes elkezdeni, ha ennél kevesebb akkor nem lesz "testes" a káposzta. Ha valaki volt már régi típusú falusi lagzin, az tudja, hogy ott 200-300 db töltést készítenek. Na az az igazi, de ahhoz tömeg kell :) házi fogyasztásra ez az ideális. Igaz ugyan, hogy anyu nagynénje Mária napra, közel 100 darabot csinált mindig, ami majd egy napig főtt a sparhelton a nyári konyhában! Azt a látványt soha nem felejtem el! Sajna akkor még nem volt fényképezőgép, vagy ha volt is, talán olyan természetes volt a dolog, hogy nem ért meg egy képet, de hát ennek már több mint ..., óh hát nem is tudom valamikor a múlt század elején volt :)
Visszatérve az én káposztámhoz :) Miután 3-4 órát rotyogott szépen "szétszedem". Ez azt jelenti, hogy egy tálba kerül a szálas káposzta, egy másikba a töltések. Ha túl vékonyra sikerült a leve, ami nálam azt jelenti, hogy nem főtt el belőle elég és olyan vizesnek néz ki, akkor lehet egy gyenge habarással, vagy rántással sűríteni, de ez nem gyakran fordul elő.
Szépen visszarakom a káposztát, és a utána a töltéseket. Azonnal lehet enni, tejföllel vagy nélküle, kenyérrel vagy nélküle.
És ismét egy bizonyíték a télre. Amikor mindenki jól lakott, és ekkora mennyiség nem hűl ki egy csapásra, mehet ki az egész az erkélyre! :)
Hát ennyi! Jó étvágyat :)

/1 kg darált tarja, 1/2 kg füstölt hús, 750 g rizs, 1 nagy fej hagyma, 1 tojás, 2 kg szálas savanyú káposzta, 1 egész savanyú fej káposzta, só, bors, majoránna, kapor, kömény, kakukkfű, piros paprika, libazsír, 1 gerezd fokhagyma/

2009. október 11., vasárnap

"Karácsonyi" Muffin


Ez a kis csoda az egyik legegyszerűbben elkészíthető, legkönnyebb, leggyorsabb süti amit valaha kitaláltak. Pár összetevő és 40 percen belül kész az illatos, meleg édesség. Ez a mostani, egy kicsit karácsonyira sikerült, de nem baj, mert ebben a esős októberi szomorkás vasárnapon, egy pillanatra fel lehet idézni az év legszebb ünnepét.
Először a "száraz" hozzávalókat keverem össze. 30 dkg liszt, 2 tk sütőpor, 10 dkg cukor, 10 dkg pörköld dió, 14 dkg aszalt gyümölcs és 2 tk mézeskalács fűszerkeverék (saját).
Összekeverés után jöhetnek a folyékony hozzávalók. 3 dl tej, 2 egész tojás és 10 dkg olvasztott vaj.
Összekeverem, de nem túl alaposan :) csak úgy tessék-lássék módjára, mert úgy jobb lesz az állaga a muffinnak.
190 C-ra előmelegítem a sütőt. 12 db-os muffin sütőt kibélelek papírral és szétosztom a tésztát. Mindegyik tetejébe egy meggyet (befőtt) nyomok és már mehet is be a sütőbe.
25 perc múlva már az asztalon illatozik a muffin.
Egy bögre tejjel ... :)


/30 dkg liszt, 2 tk sütőpor, 2 tk mézeskalács fűszer, 10 dkg pörkölt dió, 14 dkg aszalt gyümölcs, 10 dkg cukor, 2 egész tojás, 3 dl tej, 10 dkg olvasztott vaj, 12 szem meggy/

Libatepertő


Bár még igencsak messze a Márton-nap, de gondoltam egy kis előzetes sosem árt. Minden szerdán és szombaton megengedek magamnak egy kis dőzsölést. Ez most egy libanappal tettem meg.
Nem kell hozzá más, csak 1 kg bőrös libaháj, amit 1x2 cm-es darabokra vágok.
Az egészet úgy, ahogy van beleteszem egy méretben megfelelő fazékba, és a legkisebb gázrózsán, a legalacsonyabb fokozaton elkezdem főzni.
Elkészítése egy kicsit hosszú ideig tart, de megéri az időt. Sokáig rá sem kell nézni, mert szépen lassan végzi a dolgát a hő és a háj :)
Amikor már kezdenek a darabkák barnulni, akkor célszerű több figyelmet fordítani az dologra, nehogy megégjen.
Mikor már szinte az utolsó csepp zsír is kisült a hájból, akkor van kész a tepertő. Már hallottam arról, hogy kis tejet öntenek rá, vagy vízzel szentelik, hogy omlósabb legyen, de szerintem az a nagyobb darabokra vágott sertés tepertőnél alkalmazandó inkább. Itt nem kell semmi flikk-flakk, úgy jó ahogy van. Pici, ropogós falatkák.
Van annál finomabb, mint a frissen sült tepertő, lilahagymával, kenyérrel? Nem hinném! :)

Nem szép, de finom

Elég régen nem nem írtam, mert válságban voltan. Azt hiszem a konyha valahogy egy picit ellenséggé vált :) Mindez azután, hogy súlyfeleslegbeli válságba kerültem. Sajnos, vagy nem sajnos nagyon szeretek enni, és főzni is. De a súlycsökkentés és a főzés nem minden esetben hangolható össze.
Ennyi bevezető után, most ismét teszek egy kísérletet arra, hogy visszatérek a konyhába és folytatom a kis blogomat, talán egy-két kedves olvasóm örömére.
Az első recept még a válság alatt kitalált és megunhatatlannak minősülő étel, amit bármikor bármilyen mennyiségben képes vagyok megenni, na természetesen változó ízesítéssel :)
Ez az étel a zacskóban sült csirkeszárny. Jaj, nem, nem az a bizonyos "omlósz" fajta, hanem saját ízesítéssel, saját páccal készített és nem végletekig agyonsózott, E-ben gazdag csodálatos, gyerekek kedvence "omlósz" idegbaj.
A csirkeszárny (volt) az az étel, amiben megtaláltam az a változatosságot, ami a diéta egy-egy nehezebb napján átsegített a holtponton. Ja és miért pont csirkeszárny, mert a combot nem szeretem, a csirkemell egy kicsit száraz és nem is szeretem annyira :) Igen, most azért Norbinak és társainak meghallgatnám a véleményét, mert hát ugye ott a bőr, ami nem igazán diétás, de ennyi luxus jár az ember lányának :)
Szóval, lássuk. Semmi extra nem kell hozzá csak fél kg csirkeszárny és egy sütőzacskó. Aztán jöhet a fantázia :)


Leírok egy két nekem nagyon bejött pácot, amit szerintem mindenkinek ki kellene próbálni és újra reneszánszát élhetné a csirkeszárny, mint ahogy ez most nálunk történik.
1. pác: 2 ek olíva olaj, bazsalikom, chilli, késlappal összetört fokhagyma, só
2. pác: 2 ek olíva olaj, bazsalikom, méz, chilli, balzsamecet, só
3. pác: 2 ek olíva olaj, méz, 1 fél narancs leve, chilli, római kömény, só
4. pác: 2 ek olíva olaj, ötfűszer keverék, szója szósz, só
5. pác: 2 ek olíva olaj, római kömény, osztriga szósz, szója szósz, só
6. pác: 2 ek olíva olaj, petrezselyem, majoránna, só

Ugye milyen nagyszerű elemózsia :)
A pác összetevőit beleöntöm a sütőzacskóba, majd ráteszem a csirkeszárnyakat. Alaposan összerázom, lekötöm és jó egy órára kint hagyom a konyhapulton, ha reggel csinálom akkor egész napra mehet a hűtőbe pácolódni. A lényeg, hogy mindenképp kell neki kb. egy óra fürdőzés a zamatos lében.
Jaj majdnem elfelejtettem, hogy a szárnyakat a pocoknál háromfelé vágom, mert így nincsenek kevésbé megpirult hajlatok, minden egyes porcika zamatos és mosolygósan piros :)
Mikor már alaposan átjárta a pác, mehet a sütőbe. 200 C-on 60 perc, és már kész is a zamatos étel.
Nem túl szép, nem is nagyon fotogén, de annál finomabb :)
Hogy a köret mi legyen azt mindenkinek a fantáziájára bízom :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...