Az e havi Magyar Konyhában olvastam a "Fogas kérdés" cikket, ahol megtaláltam a keszeg elkészítésének tökéletes módját, amit természetesen azonnal ki kellett próbálnom. Szegény halnak azért nincsen feje, mert akkor egészben nem fért volna be a serpenyőbe, be kellett áldoznom a végeredményért a látványt.
A cikkben azt írták, hogy a halat mindkét oldalán milliméterenként be kell vagdosni, hogy azok a bizonyos Y szálkák, melyek rém idegesítő mennyiségben találhatók a halban, mind összetörjenek.
Megfosztottam a halt a fejétől és jött a vagdosás. Azt hittem ez valami szörnyű nehéz és hosszadalmas munka, de pillanatok alatt kész volt. Persze egy jól megélezett kés elengedhetetlen hozzá :)
A cikk, kezdőknek ad egy kis engedményt és elég 2 milliméterenként beirdalni a halat, lényeg, hogy minden vágásnál, halljuk a szálkák recsegését.
Mikor kész az irdalás, be kell sózni a halat és hagyni pihenni legalább 15 percet. Ez az idő pont elég, hogy előkészítsem a lisztet és az olaj is kellőképpen felmelegedjen.
Lisztbe forgatom és mehet a forró olajba. Legyen tényleg nagyon forró az olaj (de még ne égjen). Gyakran forgatva szép aranybarnára sütöm a halakat.
Köret nem szükséges, mert csak elveszi a hal nyújtotta élményeket.
Egyetlen pici szálkával sem találkoztam evés közben, nem kellet óvatoskodva minden egyes falat előtt alapos vizsgálatot végezni, hogy nehogy a torkomon akadjon :)
Minden nap tudnám enni, de akkor mi lenne a bloggal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése