Zöldséges csirkeleves keleti fűszerekkel

Nagyon hideg van, és ilyenkor mindig jólesik egy tartalmas, forró, ha lehet erős fűszerezésű leves.

A tárkonyos raguleves az egyik kedvencsem, és először annak indult, de aztán kapott egy keleti csavart. 

Hozzávalók: 

25 dkg csirkemell

2 szál répa, kocskára vágva

1 szál paszternák (lehet fehér répa is), kockára vágva

egy doboz vörösbab 

10 db fagyasztott kelbimbó

1/8-ad zellergumó

egy marék bébi spenót

fél fej hagyma

egy gerezd fokhagyma

egy marék házi spagetti

1 doboz kókusztejszín

1 ek liszt (elhagyható)

garam masala

római kömény

cayenne bors

só

A serpenyőben felforrósítom az olajat, a fűszereket beleszórom és megvárom, míg "felcsap" az illata. 

Rádobom a kockára vágott hagymát, hagyom egy kicsit dinsztelődni és mehet rá a csirkemell. 

Amikor a hús kifehéredik - ami nem túl látványos ennyi fűszerrel - beleteszem a zöldségeket, a fokhagyma kivételével. 

Jól átforgatom a fűszerekkel és hagyom egy rövid ideig pirulni, óvatosan nehogy megégjenek a fűszerek.

Pár perc elteltével egy evőkanál paradicsom pürét keverek bele, jöhet a víz és a só. Beletöröm a fokhagymát, figyelve, hogy a zöld csíra ne legyen benne, mert túl erős ízt ad az ételnek. 

Mehet rá a fedő, lassú tűz aztán egy órára békén is lehet hagyni. 

Mikor a hús és a répa is megpuhult, a kókusztejszínt egy evőkanál liszttel (elhagyható) összekeverem és hőkiegyenlítéssel beleöntöm a levesbe. 

Hagyon forrni egyet és kész. 

A kifőtt tésztát a tányérba teszem, ráaszedem a forró levest. 

Jó étvágyat hozzá!

Mediterrán kelkáposztaleves

Egész életem rémálma a kelkáposzta és krumpli egy fazékban, amit úgy hívnak, hogy kelkáposzta főzelék. Ebben a klasszikus formában, még most sem jön be, de most megtaláltam ennek a két zöldségnek a tökéletes párosítását. 

Hozzávalók 4 főre: 

30 dkg darált csirkemell

fél fej kelkáposzta

5 nagy burgonya

1 tejföl

1 nagy fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

bazsalikom, oregánó, 

paradicsom püré,

só, 

Abban az edényben, amiben a leves fog készülni, olíva olajat melegítek és 2 gerezd fokhagymát szeletelek bele. A darált csirkemellet rádobom, és hagyom, hogy "megfehéredjen". Fűszerezem sóval, bazsalikommal, oregánóval és egy evőkanál paradicsom pürét teszek rá. Ha azt veszem ez a mediterrán "alapja" az egésznek. Lepirítom. 

Kiszedem egy tányérra a csirkét. 

Egy kevés olíva olajat öntök az edénybe és beleteszem az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Megdinsztelem, és fűszerezem. Só, bazsalikom, oregánó. Természetesen a csirke után a lábasban maradt pörk is sokat ad az ízvilághoz.

A csíkokra vágott kelkáposztát és a cikkekre vágott burgonyát, átforgatom a hagymával és egy kicsit átmelegítem. 

Visszateszem a csirkét a lábasba, és felöntöm vízzel. Itt egy gasztro magazinban az lenne írva, hogy alaplével, de nekem ez nincs, így a víz mellé egy DM-es leveskocka is landolt a fazékba :)

Rá a fedő, aztán főhet szépen magában. 

Mikor kész, minden megfőtt még ellenőrzöm a fűszeretést és jöhet a habarás. Egy tejföl, egy evőkanál liszt alaposan elkeverve, kevés levessel kiegyenlítem a hőmérsékletet, és belekeverem a levesbe. 

Forr egyet és már kész is. Sajtos pirítós jól illik hozzá, de ez most elmaradt :)

Jó étvágyat hozzá!

Fokhagymakrémleves

Zseniális!

Őszintén be kell vallanom ez életem első fokhagymakrémlevese, de hibáztam, hogy eddig hanyagoltam. A kacsalevesből maradt kb. másfél tányérnyi, ami ugye nem elég 3 felnőttnek és egy Tücsöknek. Íme egy remek felhasználása a maradéknak :)

Hozzávalók 4 főre:

- 3 fej fokhagyma

- 3 közepes krumpli

- 1/2 l csirke- vagy zöldség leves (leveskocka)

- 3 dl tejszín

- 4 szelet kemencés kenyér

- parmezán

- olíva olaj

- só, bors

A fokhagymát megtisztítom, és apróra vágom. A krumplit szintén, és felteszem őket a levesben főni. Kevés sóval és őrölt borssal fűszerezem. 

Ha megpuhultak a zöldségek, összeturmixolom és felöntöm a tejszínnel. Ha kell még után fűszerezem, és hagyom hogy forrjon egyet. 

A kenyeret megkenem olíva olajjal, és grillen megpirítom. A tányér aljára teszem a kenyeret és rámerem a levest. Parmezánt reszelek a tetejére.

Nagyon finom!

Jó étvágyat hozzá!

Alföldi gulyásleves

Egy klasszikus, egy klasszikus szakácskönyvből.

Elővettem egy adag marha húst a mélyhűtőből, ami pörköltnek kevés lett volna, de ha már kiolvadt kezdeni kellett vele valamit. Lett belőle gulyás leves.

A Gundel könyvet vetten elő és lássatok csodát nem is egy gulyás recept van benne. 

Az alap gulyás bár jól hangzik, kicsit "csupasznak" tűnt :) ezért az alföldi/szegedi gulyást választottam, amiben ár az eredeti recept szerint nincs se csipetke, se nokedli én azért tettem. 

Hozzávalók 4 főre:

500 g marha hús

700 g burgonya

150 g vöröshagyma

350 g vegyes zöldség (sárgarépa, répa, zellergumó)

140 g zölspaprika

60 g paradicsom

80 g zsír (eredetileg sertés zsírt ír, de én kacsazsírt használtam)

só, köménymag, fokhagyma

A húst egyenletes kockákra vágom, minél kisebb annál jobb, mert hamarabb kész az étel. A hagymát apróra vágom és a zsíron aranysárgára sütöm.

A fazekat lehúzom a tűzről, egy pillanatot hagyom hűlni, és csak ezután keverem bele a fűszerpaprikát. Ez azért fontos, mert ha a tűzőn lévő forró hagymára (zsírba) kerül a paprika szinte azonnal megég és keserű ízt, nem utolsó sorban rémes illatot hagy maga után. 

Ráteszem a húst is mielőtt visszakerülne a tűzre és megsózom. Innentől kezdve már lassú tűzön pörkölődik tovább a hús. Folyadék nem kell alá, mert annyi elég amennyi levet a enged, nem lében főnie. Mikor a hús leve elfőtt, akkor dobom bele az apróra vágott fokhagymát és szórom meg őrölt köménnyel. 

Fedő alatt tovább hagyom puhulni a hús, néha megkeverve és néha egy kevés vizet hozzá öntve, hogy ne égjen oda. Itt a könyv pontosan így fogalmaz "A hús tehát ne főjön, hanem rövid lében, gőzben párolódjon."

Közben egyforma kockákra vágom a krumplit és a zöldségeket. A paradicsomot és a zöldpaprikát, bár a recept szerint ezeket is apró kockára kellett volna vágni, én csak ketté vágtam, mert nem igazán szeretem a levesben úszkáló paprika és paradicsom darabkákat.

Mikor a hús már majdnem kész akkor kerül bele a krumpli és a zöldség. Először a hús zsírjában hagyom egy pár percig pörkölődni. 

Ekkor kell felönteni vízzel (lehet csontlé is, biztos más íze lehet, de a víz is tökéletes) és beledobni a paprikát és a paradicsomot. Pár perc múlva meg lehet kóstolni, az utófűszerezés miatt, de olyan koncentráltak már ilyenkor az ízek, hogy max. egy kis só, ami hiányozhat belőle :)

Mikor a zöldségek már majdnem megfőttek, akkor megy bele a nokedli. 

Nagyon finom és nagyon klasszikus. 

Semmi modern, semmi flikk-flakk. 

Tökéletes!

Tyúk vagy a tojás?, avagy a lila leves története

Napok óta ebben a végeláthatatlan malomkerékben érzem magam, amit csak úgy címkéztek fel, hogy "Tyúk vagy a tojás?"

Valamelyik nap, rendes bevásárlás során, örvendezve vettem tudomásul, hogy itt (néha gasztronómia szempontjából úgy érzem a világ végén) is lehet kapni lila burgonyát, a SPAR-ban. Természetes, hogy azonnal landolt, is egy dobozzal a kosárban. Gondoltam vasárnap ez lesz az ebéd, egy jó kis krémleves formájában.

Azt tudni kell, hogy az egyik kedvenc ételem a burgonya bármilyen formában, de sajna, hetek óta nem ettem rendes burgonyát, csak krumplit. Jó, jó de nem az igazi.

Tegnap a Gasztroangyalban is pont a burgonya volt a téma. És gyönyörű burgonyákat láttam, büszke is voltam magamra, hogy nekem is van egy kis dobozka csodám a kamrában :).

Szóval elkészült a leves, és valami elmondhatatlan ízvilága van ennek az egyébként becsületes nevén "Svájci kék"-nek nevezett burgonyának. Olyan volt, mintha vajjal lenne felturbózva, holott ilyen hozzávaló nem került a levesbe. 

Semmi bonyolult. A burgonyát megpucolom (miután a leveshez felhasználom a levét is nem kell félni, hogy veszít a színéből. Burgonya püré készítésekor, célszerű héjában megfőzni, mert akkor nem veszíti el a jellegzetességét.), annyi vízben amennyi éppen, hogy ellepi puhára főzöm. Fűszerezni, csak sóval és borssal, kell, mert a burgonya íze, nem kíván más fűszert, jelen esetben. 

Amikor megfőtt, botmixerrel pépesítem és tejszínt keverek hozzá. Ennyi, tálalható. 

A tetejére, szintén lila burgonyából készült chipset tettem. 

Ja, és hogy hol is van ebben a dologban a tyúk, meg a tojás? Hát ott, hogy reggel elszaladtam meleg péksütiért a SPAR-ba, és gondoltam veszek még egy dobozzal. Már le volt értékelve, mert szerintem rajtam kívül senki nem vett belőle. 

Délben ebéd után úgy gondoltam elszaladok, mert tényleg nagyon fincsi volt, és veszek még vagy két dobozzal (így leértékelve vagányabb az ember lánya), ha van még. És volt. Pont annyi amennyit reggel ott hagytam. 

Most már tényleg rátérek a tyúkra! 

Mikor keresnék valamit, itt értem a legegyszerűbb dolgot, mint szombat reggel bagett a pékségben és nincs, mert szombatra nem sütnek, vagy bárány húsvétkor a hentesnél, és nincs, vagy mogyoróhagyma, vagy bármi egyszerű, mégis innen elérhetetlennek tűnő dolog, akkor eszembe jut, ez a fránya tyúk. 

Azért nincs szombaton bagett, vagy bárány, vagy nyúl hús, mert nincs rá igény, vagy a kereskedő eldönti, hogy úgyse lenne, minek tartson. És ilyenkor duzzogok, mert ha egyáltalán nincs akkor honnan szűri le, hogy nincs rá igény, vagy, hogy legyen igény, ha meg se próbálja bevezetni a dolgot. 

És erre itt ez a "svájci kék"! Végre egy jó dolog és valószínű soha többet nem lesz, mert most sem kellett senkinek. Illetve, miután én a készlet javát felvásároltam, lehet a statisztika azt fogja mutatni, hogy van rá igény :)

De, ha egy fecskeként, nem csináltam volna meg azt a bizonyos nyarat, akkor innen bátran lehet rendelni.

Zöldséges curry leves

Biztos mindenki érezte már a torkában azt a kis betegség gombócot, ami bármelyik pillanatban robbanhat és akkor ott a "baj".
Na hát, én ma ezt éreztem, már déltől. Délután ledőltem, hátha csak tévedés, de nem! Ébredés után még mindig ott volt :) Innentől már csak az járt a fejemben, hogy MEGELŐZÉS! mindent megtenni azért, hogy ez a gombóc ne tudjon érvényesülni. Sikerült!



A legjobb gyógyír, ugye az öregek szerint is egy jó adag leves, ha lehet húsleves. Én ezt az ezer éves "tudományt" kicsit felülírtam. Semmi hús, semmi hagyomány. Egyszerűen csináltam egy fűszeres indiai zöldséglevest. Forrón, fűszeresen életmentő, igaz a cayenne bors kicsit megcsúszott, de ez talán még erősítette a gyógyító hatást!
És, hogy mennyire bonyolult? Hát semennyire, sőt nagyjából előkészítéssel együtt egy óra alatt kész.
Két nagyobb szál répát, egy negyed kelkáposztát, két kisebb fej lilahagymát, 2 gerezd fokhagymát megtisztítok és feldarabolok.
Olajban "átmelegítem" a fűszereket: gyömbér, római kömény, kurkuma, fahéj, garam masala, mustárpor, cayenne bors. Hogy miből mennyit? arra nincs recept, ízlés szerint, ki melyik ízt kedveli jobban.
Ebbe a forró egyvelegbe beletöröm a fokhagymát és azonnal a hagymát is belerakom, nehogy megégjen a fokhagyma, mert akkor keserű lesz. Átforgatom és mehet bele a répa és a kelkáposzta. Ezeket is alaposan átmelegítem és átforgatom a fűszerekben. Nagyjából fél deciliter paradicsomszószt öntök bele, amivel szintén megvárom míg újra átforrósodik.
Ekkor megy rá a forró víz. Nagyjából 1,5 liter. Csak ekkor sózom és hagyom, hogy szépen megfőjön.
Azt tudom, hogy indiai a leves, és "hivatalból" lencse kéne bele, de most nem volt kedvem megvárni az áztatási időt, így csaltam egy kicsit és bab került bele. A konzerv babot alaposan lemosom és csak akkor tetszem bele a levesbe, mikor már az teljesen kész van, mert a babnak csak át kell melegednie.
A babbal együtt felforralom és azonnal, forrón tálalom, ha lehet friss, ropogós kenyérrel!
Életmentő és nagyon finom :)

/Hozzávalók: 2 szál répa, negyed kelkáposzta, 2 doboz vörös bab, 2 kisebb fej lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1/2 dl paradicsompüré, gyömbér, római kömény, kurkuma, fahéj, garam masala, mustárpor, cayenne bors, só/

Paradicsomleves cantuccival :)

Bár lassan döngetnek a mínuszok, de a szobába beáradó ragyogó napsütés, mégis azt az érzetet kelti, hogy kint dühöng a hőség :)
Ez a kis nyáridézés természetesen az ember hangulatát is felvidítja, és valami nyári ízre vágyik. Erre legjobb módszer ugye, egy mediterrán jellegű étel. Sajnos a nyáron elrakott paradicsomlevem már elfogyott, de egy kis csalással tökéletes paradicsomlevest lehet kreálni :)


Legjobban, a Lidl-ben kapható paradicsomszószt szeretem. Kellőképpen sűrű és "semleges" ízű, csak tisztán a paradicsomot lehet érezni rajta, ezért "formálható" a klasszikus édes-zelleres, vagy savanykás-bazsalikomos íz felé.
Most a savanykás-bazsalikomos változat készült, mert az illik a napsütéshez és a reggel sütött cantucci-hoz.
Egy kicsi fej salotta hagymát olíva olajon megfuttatok. Ráöntöm a paradicsomszószt, sózom, és hagyom, hogy a hagyma szétfőjön. Egy kevéske cukrot ebbe is szoktam tenni, de csak annyit, hogy ne vigye el a paradicsom savanykás ízét. Mikor kész átpasszírozom, hogy a hagyma egyneművé váljék a levessel. Ekkor még visszamegy a gázra. Egy marék (ezért lehet marék, mert lefagyasztottam a nyáron egy jó adagot belőle) bazsalikommal átforralom. Így megmarad a friss nyárias íz :)
A mediterrán levesbe általában rizst szoktak tenni betétként, de én személy szerint jobban szeretem a nokedlit. Egy tojássárgájából csinálom, egy kis só, liszt hozzáadásával és beleszaggatom a levesbe. Kész is a mű!
A cantucci ugye egy ropogós, édes keksz alapesetben, de végre sikerült kikísérleteznem a saját sós változatomat :)
A tojásokat, a sajtot, a fűszereket, az apróra vágott olajbogyót, az olajat és szárított paradicsomot összekeverem. Ehhez apránként keverem a sütőporos lisztet. Ez egy darabig megy fakanállal, de egy idő után gyúró deszkára kell tenni, mert állagra kicsit sűrűbb, gyúrhatóbb, mint az édes cantucci tésztája.
Rudat készítek belőle, amit egy kicsit ellapítok, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom és mehet is 25 percre, a 180 C-os sütőbe.
Ugyan úgy, mint az édes változatnál 25 perc elteltével kiveszem a sütőből, és pár perc hűlés után, ferdén felszeletelem. Már így, szeletelve teszem vissza a sütőbe, újabb 20 percre, de 10 perc után fordítok a kekszeken, hogy mind a két oldaluk egyenletesen szép, aranybarna legyen.
A leves cantuccival, mennyei!

/Leves: 1 kis fej hagyma, 1 doboz paradicsomszósz, 1 ek cukor, 1 marék bazsalikom, só;
Cantucci: 300 g liszt, 175 g sajt, 150 g olajbogyó, 50 g szárított paradicsom, 2 egész tojás, 1 tojássárgája, 1 tk sütőpor, 1 tk bazsalikom, 1 tk oregano, 1 ek olíva olaj, só/

Márton-nap 2010

Tegnap ismét remek kis vacsit készítettem Márton-nap alkalmából. Miután a ludas-kása az egyik kedvencem és előételként a tepertő, így erről most nem is írok.
A leves volt az újdonság :)



Egy nagyon finom, tárkonyos libaleves. Semmi extra, de olyan finom, hogy az ember a tíz ujját megnyalja utána.
A lényeg a sok-sok husi és zöldség, és az idő, ami a tökéletes íz eléréséhez szükséges. Hogy mi van benne? Liba nyak, zúza, farhát, szárnytő, répa, paszternák, zeller, karalábé, só és bors. kb 6 óra és fenséges alaplevet kapok.
A húst, a zöldségeket kis kockákra vágom,.
A levest leszűröm és visszateszem a gázra. Tejfölt egy pici citromlével elkeverek, és pár kanál levessel felhígítom. Ez azért szükséges, mert ha egyenesen a levesbe teszem a tejfölös keveréket, akkor nagyobb "csomók" maradhatnak benne. A felhígított keveréket beleöntöm a levesbe, majd szórok bele tárkonyt, ha van itthon friss akkor azt, ha nincs akkor tökéletesen megfelel a szárított tárkony is.
Forralok egyet a levesen és visszateszem bele a felvágott húst és répát.
Tálaláskor az asztalra kis tálkákban tejfölt, erős paprikát és citromkarikát teszek, ezekből mindenki ízlés szerint válogathat :)
Természetesen lúdláb torta dukált a vacsi végére, de ezt nem én készítettem, mert kicsit bonyolultnak tűnt és nem éreztem a késztetést :)
Márton-napon a liba mellett, elmaradhatatlan az új bor. Most egy rose-t választottam, a Csutorás pincészettől. Jó választás volt, egy pinot noir cuvee, friss, zamatos és tökéletesen illett a vacsorához.

Hagymakrémleves

Egy leves, amit nem lehet lefotózni :)
Valamelyik nap nézegettem a blogom, és rájöttem, hogy "leves" bejegyzés kicsit hiányos. Ezt a hiányosságot pótolni kell, így itt az első: a hagymakrémleves.
Talán lassabban készül el, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember, de megéri a vesződséget.
A lábasban a vajat egészen barnulásig melegítem. A hagymát, amit szép vékonyra szeleteltem, beleteszem a lábasba. A hagymát lassú tűzön addig "pirítom", míg egyenletesen szép barna nem lesz, ez nem megy pillanatok alatt és figyelni is kell rá, mert nem égni kell a hagymának csak karamellizálódni.
Felöntöm fél deci fehér borral, és fél deci balzsamecettel. Ezzel a kis folyadékkal a lábas aljára tapadt barna pörköket felkaparom.
Itt egy olyan dolog jön, ami csalás egy kicsit, mert sajna nincs itthon csirke alaplé, ezért a leveskockához fordultam segítségért. Szóval felöntöm a levessel, és magasabbra veszem a gázt. Sózom, borsozom, teszek még bele kakukkfüvet, babérlevelet és petrezselymet.
Ismét lejjebb veszem a lángot és lassan főzöm, még egy órát. Közben a tetején képződő habot folyamatosan leszedem. Mikor megfőtt, az ízek már szépen összeértek, akkor a babérlevelet kiszedem belőle és botmixerrel vagy turmix segítségével krémesítem. Felöntöm tejszínnel és még forralok rajta egyet.
Ismét egy konyhai hiányosságra derült fény. Nincs olyan leveses tálkám, amit sütőbe tehetnék :) és miután manapság ritkán lehet kapni igazi bucit, maradt a hagyományos módszer.
Kiszedem a levest és a tetejére sajtot reszelek, amit gázégővel egy kicsit rápirítok. Nem olyan mintha sütőben sült volna, de megteszi. Van egy másik megoldás is, mikor a kenyérre teszem a sajtot és azt teszem sütőbe, majd a leves tetejére.
Sajna a kép nem adja vissza az illatot és az ízt :)

/8 kisebb fej hagyma, 10-15 dkg vaj, 1,5 l csirke leves, 0,5 dl fehér bor, 0,5 dl balzsamecet, só, bors, babérlevél, kakukkfű, petrezselyem, 0,5 l tejszín, sajt/

"Hamis" spárgakrémleves

Mikor leírtam azt, hogy "hamis" spárgakrémleves, rögtön az a bizonyos kék leves jutott eszembe, amit Bridget Jones készített a barátai fogadására :)
Na hát ez nem azért hamis mert kék spárgából készült, hanem azért, mert nem szép zöld, és van benne egy kis csalás :)


Készítettem, mint azt a fenti bejegyzés is igazolja :) egy spárgás pitét. Ehhez ugye meg kell főzni a spárgát, és ennek következtében ott maradt egy adag értékes spárgás főzővíz, amit vétek lett volna a csapba önteni.
Gondoltam egyet és a spárgák szárából levágtam egy-egy 3 cm-es darabot és az került a levesbe.
Burgonyát apró kockára vágom, és beledobom a lébe, a spárgadarabok mellé. Sózom, borsozom és a krumplit puhára főzöm.
Mikor a krumpli megfőtt, botmixerrel összekeverem.
A kész levesbe, egy doboz tejszínt öntök és ezzel megforralom még egyszer. Közben kóstolom és ha kell utána sózom. Egy kevés szerecsendiót reszelek bele és már kész is.
Díszítésnek egy kevés petrezselymet, sült karikára vágott krumplit és spárga véget használok.
Bár a színe nem igazán spárgás (de legalább nem kék), de az íze mindenképp az. A burgonya semlegességét teljesen elnyomja a spárga finom íze.
Finom nagyon, és mindig érdekes kísérlet a "hulladékot" (főzővíz) hasznosítani.

Meggyleves

A gyümölcsfák már elvirágzottak, és lassan (oké még nagyon lassan) érik a friss gyümölcs, ezért éppen itt az ideje, hogy helyet csináljak a mélyhűtőben.
Egy zacskó tavaly elrakott meggyet vettem elő és finom tejszínes levest készítettem belőle.
A cukros vizet, fűszerezem fahéjjal, szegfűszeggel, citromhéjjal, egy csipet sóval és egy deci finom vörösborral, és meggyet puhára főzöm benne.
Rövid idő alatt elkészül :)
Hozzáadom a tejet. A tejszínt elkeverem egy kevés liszttel és azt is hozzáadom a leveshez. Simára keverem és ismét felforralom. Ha szükséges még a végén utólag fűszerezem.
Hidegen tejszínhabbal tálalom.
A meggylevesnek van egy finomabb "nyári" változata is, de azt majd csak a friss gyümölcs beérésekor készítem el :)

/70 dkg meggy, 10 dkg cukor, 1 dl vörösbor, annyi víz ami éppen csak ellepi a meggyet, szegfűszeg, 2 ek liszt, 1 fahéjrúd, reszelt citrom héja, egy csipet só/

Óriás gombóc!

Nap, mint nap látjuk a tévében a kislányt, aki azért szeret otthon maradni, mert akkor az anyukája főz! Finom óriás gombócos levest! Az anyuka előveszi, a valamilyen zacskós levest, "megfőzi" és a lányka elé teszi! Vicces! Bár lehet, hogy csak én nem tekintem főzésnek a zacskós levest :)
Utána néztem egy ilyen leves elkészítése nagyjából 20 perc!


Álljon itt egy valódi óriás gombócos leves, amelynek ugyan egy kicsit (nem sokkal) hosszabb az elkészítési ideje, viszont lényegesen egészségesebb és finomabb, bár sajnos azt nem állíthatom, hogy olcsóbb!
A piacon már megjelentek, az idei friss zöldségek! Gyönyörű, zsenge fehér-, sárgarépa, karalábé, borsó, zeller, burgonya! Miután új zöldségekről van szó, így a főzési idő is lényegesen lerövidül.
Egészen pici olíva olajon, a tisztított és kedv szerinti méretre vágott zöldségeket épphogy megdinsztelem. Felöntöm nagyjából 1,5 liter vízzel. Fűszerezem: só, frissen őrölt bors, petrezselyemzöld, szárított újhagyma, zellerzöld.
Amíg fő a leves, elkészítem az óriás gombócokat! Másfél szikkadt zsemlét apró kockára vágok, és ha van akkor pecsenye zsíron, ha nincs akkor liba zsíron megpirítom. Két tojással, kb. 8 dkg liszttel összekeverem (a liszt mennyisége függ a tojás méretétől, mert nagyobb tanyasi tojás esetén lehet picit több liszt kell, a bolti sport csirke tojásához viszont kicsit kevesebb), fűszerezem, sóval, borssal, petrezselyemmel.
Két evőkanál segítségével beleszaggatom a forró levesbe a gombócokat. Mikorra gombóc megfő addigra a leves is kész!
Vigyázat nem való a leves békés családi ebédhez, mert tuti, hogy vita támad abból, hogy ki egye meg az utolsó gombócot!! :))

/4 db sárgarépa, 3 db fehérrépa, 1/2 zellergumó, 1 db karalábé, 15 dkg borsó, 2 újkrumpli, 1,5 l víz, zellerzöld, petrezselyem, só, bors, szárított újhagyma
a gombóchoz: szikkadt zsemle, 2 tojás, 8 dkg rétes liszt, só, bors, petrezselyem/

Brokkolikrém leves

Végre gyönyörűen süt a nap, mondhatnám, hogy meleg kora tavaszi nap van, de sajnos ez csak innen bentről, ablakon keresztül igaz. Abban a pillanatban mikor kilépek az utcára, arcomra fagy a mosoly, szó szerint. A gyönyörű napsütés fagyos szelet takar.
De miután most bent vagyok mert főzöm az ebédet és nem érzékelem a szelet, marad a napsütés! és a tavasz!
Hogy ez mennyiben függ össze azzal, hogy ma brokkolikrém leves főzök az nem tudom, talán picit erőltetetten a ébredő, zöld természet és brokkoli zöld színe ... :)
Oké nem untatok senkit tovább azzal, hogy fejtegetem az örömömet a tavasz miatt, úgyhogy jöjjön a leves.


Egy kisebb fej hagymát, egy nagy gerezd fokhagymát apróra vágok, és kevés olíva olajon megfuttatom. Ne piruljon meg csak épphogy üveges legyen. A gyönyörű /úgy látom ma ez a szó jellemzi a napomat :)/ házi bazsalikomomból pár levelet beledobok az olajba a hagyma mellé, hogy az összes fincsi bazsalikom olaj belesüljön :)
Felengedem tisztított vízzel. Itt van egy kis eltérés köztem és úgy általában a brokkoli levest főző profik között abban, hogy célszerűbb alaplével felengedni és abban főzni a brokkolit, de szerintem picit elviszi az ízét a kész leves, ezért én kicsit erősebben fűszerezem, de marad a víz, hogy ne vigye el a brokkoli ízét az alaplé :) Sózom, borsozom, dobok bele egy karika gyömbért, és mikor felforrt beleteszem a felvágott brokkolit. Lehetne együtt főzni is, de még mindig kiállok amellett, hogy szebb színe lesz a zöld színű ételeknek, ha eleve forró vízbe teszem őket.
Mikor puhára főtt a brokkoli, botmixerrel péppé zúzom :)
Itt még nincs vége, mert ezután jön még a java!!!
Visszateszem a gázra a levest és most jön a fűszerezés. Egy kis római kömény, egy pár kanál tejföl, (amit habverővel alaposan elkeverek), egy kis penészes sajt, várok, míg egyet forr. Kész!
Karikára vágott kiflire rágrillezek egy kis mozarellát, a levest pedig egy szép kis bazsalikom levéllel díszítem (amit nem győzök hangsúlyozni, hogy már a saját fűszerkertemből való) és tálalom, természetesen hófehér tányérban!
Nagyon finom!

/1/2 kg brokkoli, 1 kis fej hagyma, 1 nagy vagy 2 kisebb gerezd fokhagyma, egy karika gyömbér, bazsalikom, só, bors, római kömény, 5 dkg penészes sajt, tisztított víz/