2009. január 10., szombat

Hideg van

- 15 C. Ez azért egy kicsit már túlzás. Azt hiszem egyetlen megoldás van túlélni ezt a nagyon-nagyon hideget:
FORRÓ CSOKOLÁDÉ!!!!



A lényege, hogy meleg legyen, selymes legyen, édes, nagyon édes legyen, és a tetején legyen pár szem házi mályvacukor. Ennél többre nincs is szükség, egy hideg téli reggelen.
Vigyázat! a leírt mennyiséget nem egy főre számoltam :)
7 dl tejet, egy rúd fahéjjal, két teáskanál méz, két teás kanál barna cukor, egy teáskanál vanília és rum kivonat. Felteszem a gázra és beleteszek egy tábla mentás étcsokoládét. Fontos, hogy csokoládé minél teljesebb csoki legyen, tejcsoki nem jó hozzá. Mikor a csoki elolvadt akkor van kész.
Bögrébe töltöm, és a tetejét pár szem házi készítésű mályvacukorral díszítem. Ez teszi tökéletessé az élményt!

2009. január 8., csütörtök

Egy kis saláta

Mikor az ünnepek után az ember tudatosan próbálja korlátozni a kalóriabevitelt, akkor jutnak eszébe a világ legjobb ételei. Fantasztikus kreativitást ad a kényszer. Nagyon nehéz türtőztetnem magam, hogy ne süssek össze-vissza süteményeket, különbnél különb tésztákat. A bűnös gondolatok után jönnek, a pánikevések és az "inkább-holnaptól-kezdem" kifogások :)
Erre legjobb, ha valami olyat készítek, ami vagdosós, maszatolós, munkás, és alig várom, hogy kész legyen. Ez a saláta.


Ma is természetesen este, rám jött az hihetetlen "azonnal-ennem-kell-valamit" érzés. Fogtam magam kimentem a konyhába és összevágtam mindent amit találtam.
Paradicsom, olaj bogyó, paprika, uborka, ananász, kivi, tonhal, lila hagyma. Apróra, hogy minél több munka legyen vele, addig is elfelejtem, hogy jobb lenne inkább valami szendvicset, vagy spagettit enni :)
A tálba beledobálok mindent. Készítek egy öntetet (oliva olaj, só, frissen őrölt bors, balzsamecet, lime lé) Összekeverem.
Parmezán forgácsot rakok rá, és még valamit, egy csodaszert. Egy kiskanál vajban, felolvasztok egy evőknál cukrot, és egy marék durvára vágott diót szárazra pirítok benne. Ezt szórom a saláta tetejére.
Íz kavalkád!!! Fantasztikus!!!

Gaspacho

Mikor nincs kedvem főzni, de mégis valami tartalmasat szeretnék enni, ami nem gyorséttermi, és nem valami mikrós gumikaja, akkor előveszem a turmixot és pillanatok alatt kész a levesem.
"A római legionáriusnál mindig volt kenyér, fokhagyma, olívaolaj, ecet és só. Ebből mindenki saját ízlése szerinti arányban készíthetett ízes pasztát, amit vízzel levessé hígított. " ezt a Bűvös szakács-on olvastam.
És hát mint rendes háztartásban ezek az alapanyagok nálam is mindig megtalálhatók. Így bármikor pillanatok alatt, össze lehet dobni egy gaspacho-t. Ott a Bűvös szakácson természetesen a rendes gaspahco receptje van fenn, de sajnos én, tesóm szavaival élve, "rapszódikus" alkat vagyok, így elég ritka, hogy egy nappal evés előtt elkészítem az ételt. Kivéve, ha húspácról, vagy ünnepi kajáról van szó.


Az én gaspacho-m nem a lassan összeért ízű, igazi leves, hanem gyors, olyan "wash-and-go" típusú. Ennél az ételnél is sok-sok gasztro bakit vétek, de belefér. Januárban sajnos nehéz friss napsütötte paradicsomot szerezni, ezért paradicsonszósz használok hozzá. Mindig ugyan azt, sokat kóstoltam, és megtaláltam az igazit.
A turmixba dobálom a hozzávalókat. Az uborkát mindig megpucolom és kimagozom. Nyárom a paradicsomot szintén hámozom és kimagozom, de most ezt megoldották a gyárban :)
Mi kerül a turmixba? 5 ek paradicsomszósz, 1/4 lilahagyma, 1 g. fokhagyma, 5 cm uborka, 1/4 paprika, 1/2 szelet szikkadt (tegnapi) kenyér, 2 ek olíva olaj, 1 tk balzsamecet, 1 tk halszósz, 1 tk szójaszósz, 5 ek víz, só, bors.
A rendes gaspacho-nál (paradicsom, kenyér, uborka, paprika, hagyma, fokhagyma, sherryecet, olaj, só, bors) a hozzávalókat egy napig, összevágva, és csak úgy, összekeverve állni kell hagyni, majd csak másnap összeturmixolni, leszűrni és úgy tálalni.
Alaposan összeturmixolom. Egy ideig szitán átszűrtem, de miután azt ami a szitában maradt mindig külön megettem, így ma már benne hagyom a levesbe. kb. egy fél órára beteszem a hűtőbe, hogy ha már nem csináltam meg előző nap legalább érjen pár percig. Majd mehet a tányérba, egy kis petrezselyemmel a tetején. Sajnos van egy gyengém :( minden paradicsomos ételhez (kivéve a töltött paprika) kénytelen vagyok egy kis tejfölt enni. Így a gaspacho-ba is kerül egy kiskanál tejföl :)
Pirítóssal, vagy ha van otthon, grossinivel.
Nagyon-nagyon finom.

2009. január 7., szerda

Tojásos vargánya

Esik a hó. Hideg van. Kicsit álmos az idő.
Szerintem nem csak én vagyok vele úgy, hogy ilyen időben jól esik valami nyárias íz. Sajnos ezt így januárban csak a mélyhűtőből lehet elővarázsolni, de hát ezért találták ki :)

Nem nagyon, sőt egyáltalán nem szeretem a gombát, sem az abból készült ételeket. Kivéve a vargányát :)
Szedni nem szedem, de a piacon állandóan azt vadászom, és mikor először megjelenik már le is csapok rá. Lehet bután hangzik, de úgy érzem, hogy benne a van az erdő íze. (bár nem tudom milyen íze lehet az erdőnek) Frissen/fagyasztva, szárítva mindig van itthon. Nyáron friss, télen fagyasztott kerül az ételbe :)
Használom télen, nyáron. Teszek levesbe, húshoz, zöldséghez. A szárított gombát összevágom, vagy megőrlöm és fűszerként használom.
A tojásos vargánya az egyik kedvencem.
Forró olajban a hagymát üvegesre sütöm, beledobom a feldarabolt vargányát, pár szem koktél paradicsomot, pár karika paprikát, és török bele két gerezd fokhagymát. Só, bors, kakukkfű, apróra vágott zellerzöld. Fedő alatt főzöm, majd mikor kész leveszem a fedőt és egy kicsit lesütöm a levet róla, amit esetleg engedett.
A tojást nem ütöm rá az egészre, hanem mindig csak egy adagot készítek egyszerre. Kis teflon serpenyőbe, egy evőkanál olajat forrósítok, és belerakom a gombát, és ráütöm a tojás. Nem keverem össze a tojást mielőtt a gombára öntöm, mert akkor nem lesz szép az étel, mancsos lesz.
Tálaláskor, tejfölt teszek rá, és egy pár szem paradicsomot. Ja és az elmaradhatatlan lilahagyma :)



(20 dkg vargánya, 1 fej hagyma, 1 paradicsom vagy 4 koktél paradicsom, fél paprika, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, kakukkfű, zellerlevél, tojás, tejföl, lilahagyma)

2009. január 6., kedd

Uborkás szendvics :)

Miután elindult a "súlyvesztő" hadjárat, így kénytelen voltam kitalálni valami olyat, amit este is lehet enni.



A koncepció az volt, hogy semmi olyan ne kerüljön bele, ami estére megterhelő a gyomornak (mármint az én gyomromnak, mert ugye embere válogatja). Így keletkeztek az uborkás szendvicsek :)
Két szelet uborka között egy darab feta sajt és egy szelet szalámi. Nem fűszereztem, mert a kicsit sós sajt és a szalámi nem kívánt más fűszert. Pár szem olíva bogyót, pár szem koktél paradicsomot félbe vágtam, és a szendvicsek tetejére szórtam. Természetesen nem maradhatott ki belőle a lilahagyma sem, de miután kedd van és hát holnap ugye munkanap, óvatosan bántam vele.
A tetejére balzsamecet ...

Csúnya, de finom



Ma. Ebéd. Brokkoli. Karfiol. Sárgarépa. Tonhal. Paradicsomszósz. Fokhagyma. Tejföl.
Forró wok-ban olíva olajon a brokkolit, a karfiolt, a sárgarépát megfuttatok. Só, bors, tört fokhagyma, oregánó. Mikor már látni lehet, hogy a zöldségek pirulnak, mehet rá a paradicsomszósz. Bolti :) Lehet sokan azt mondják, hogy ugyan már ilyet elkövetni! Hiába, én szeretem :)
Szóval mehet rá a paradicsomszósz, majd a hal. Ez is bolti :) Ezt is szeretem, de nem az olajosat, hanem a sós leveset :)
Tehát benne a hal, alacsonyra veszem a gázt és mehet rá a fedő. Pár percig fedő alatt összerottyantom, és megkóstolom hiányzik-e belőle valami, pl. só, mert állítólag abban gyenge vagyok, mármint a barátnőm szerint. Szerintem nem :) van íze az ételnek akkor meg minek agyon-sózni. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy ez az állandó sóhiány, úgy általában, abból adódik, hogy sokan megszokták a vegeta sós, nekem szinte már csípősen sós ízét, és ezért, ha fűszerekkel próbálja pótolni az ember már nem is ízlik :(
Na, mindegy térjünk vissza a kajához. Szóval mikor egy picit főtt a fedő alatt, ismét feljebb veszem a gázt, és beleteszek két kanál tejfölt és átforgatom, forrjon egyet. A legvégén, mint mindig, mehet bele petrezselyem!
Tányér. Villa. Parmezán!!!
Valami csoda, csúnya, de finom :)
Ja és, hogy mi a neve??? Tonhalas zöldségek paradicsomszóban ?? :)

(Hozzávalók: fél brokkoli, fél karfiol, 2 sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, 2,5 dl paradicsomszósz, 1 doboz tonhal sós lében, 2 ek tejföl, só, bors, oregánó, petrezselyem, parmezán, olíva olaj)

Sedulius: Vízkereszti himnusz

Gonosz Heródes, mit remegsz,
ha Krisztus jöttét hozza hír?
Nem bántja földi trónodat,
ki koronát az égben ad!

A bölcsek jönnek, lám elöl
vezérlő csillag tündököl.
A Fényt a fényben keresik,
Istent imádják kincseik.

Az égi Bárányt tiszta víz
csorgó patakja fürdeti.
Bár bűntelen, lemossa mind
magára vállalt vétkeink.

Új hatalom, csodálatos:
a korsókban a víz piros!
Kitöltik, s íme, míg folyik,
szavára borrá változik.

Áldunk, Jézus, ki magadat
a népeknek megmutatod,
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...