Egy zseniális és rettentő egyszerű süti, amit ha jól emlékszem még gyerekkoromban ettem utoljára.
Egyszerű vajas tészta, és egy kis lekvár, és már kész is.
Sokáig az volt a meggyőződésem, hogy az az igazi süti, amelyiket hosszan, bonyolultan és aprólékosan kell elkészíteni. Lehet öregszem, mert bár megmaradt a bonyolultan elkészíthető sütemények, desszertek iránti vonzódásom, azt veszem észre, hogy egyre gyakrabban nyúlok az egyszerűbb sütik felé. Hogy miért? Talán az időfaktor, meg az, hogy nem szabad a régi jól bevált dolgokat, hagyományokat eltüntetni, a divatos újra alkotott desszertek miatt.
A Rácsos süti pont ilyen régi, hagyományos sütemény.
A lisztet a sütőporral átszitálom. A sütőporos lisztet, a cukrot, a vajat, a vaníliás cukrot és a tojást összegyúrom. Sajnos vagy nem, de ezt a tésztát kézzel kell gyúrni. A robotgép ugyanis nem tudja helyettesíteni a kéz melegét, ami ahhoz kell, hogy a vaj kicsit felmelegedjen és ezáltal a tészta összeálljon.
Mikor szépen összeállt a tészta, 2/3-ad, 1/3-ad arányban elosztom, és a nagyobbikat lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtom.
Szépen belehelyezem kivajazott, kilisztezett (de szerintem a sütőpapír jobb megoldás) tepsibe. Megkenem tetszőleges ízű lekvárral, én házi őszibarack lekvárral kentem meg.
A megmaradt 1/3-ad tésztát vékonyra kinyújtom, és kb. fél centis csíkokra vágom. Átlósan, egyforma távolságokra egymástól a tésztára rakom a csíkokat, majd keresztbe is, ugyan így. A csíkokat tollecsettel megkenem, a felvert tojással.
185 C-ra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm.
Bár nagyon finom, egy baja azért mégis csak van!
Pillanatok alatt elfogy :)
/50 dkg liszt, 25 dkg vaj, 1 cs. sütőpor, 20 dkg cukor, 1 cs. vaníliás cukor, 2 tojás, 1 tojás a megkenéshez, tetszőleges ízű lekvár/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése