Elköltöztem!

Három év elteltével, számot vetettem, hallgattam a közönség szavára és egyszerűsítettem.
Sajnos a statisztika szerint ennek a blognak a neve megjegyezhetetlen ezért, hogy minél több olvasóval oszthassam meg a receptjeimet, gondolataimat, költözöm.
Az új helyen is hasonló minőségben várok mindenkit.
Millió puszi, innen utoljára!

Ja és itt vagyok elérhető :)

Egyszerű és finom

Már ilyen nagy :)

Saláta őszibarackkal

Ez egy tipikusan mindent bele saláta :) kinyitottam a hűtőt és amit találtam beletettem. Ma vendégség volt, és Zsófi szerencsére "megengedte", hogy végigfőzzem a menüt. Egész délelőtt üldögélt a kis székében, gagyogott, sikongatott, próbálgatta a hangját, rágcsálta a macit.
Rukkola ágyra tettem a hozzávalókat. A sonkát grill-lapon megpirítottam, és csíkokra vágtam, így ment a saliba. A kék penészes sajtot rámorzsoltam, a parmezánból forgácsokat csináltam.
Szórtam rá mandula szeleteket, és hajszál vékonyra vágott lilahagymát.
Az őszibarackot cikkekre vágtam. A serpenyőbe vajat olvasztottam, és erre dobtam rá az őszibarackot, majd egy kevés világos nádcukorral pirítottam egyet rajta. Ez ment a tetejére, még melegen. A dresszing egyszerűen egy kevés só, bors és erdei gyümölcsös balzsamecet krém volt.
Fenséges lakoma :)

Fej nélküli hal :)

Az e havi Magyar Konyhában olvastam a "Fogas kérdés" cikket, ahol megtaláltam a keszeg elkészítésének tökéletes módját, amit természetesen azonnal ki kellett próbálnom.
Szegény halnak azért nincsen feje, mert akkor egészben nem fért volna be a serpenyőbe, be kellett áldoznom a végeredményért a látványt.
A cikkben azt írták, hogy a halat mindkét oldalán milliméterenként be kell vagdosni, hogy azok a bizonyos Y szálkák, melyek rém idegesítő mennyiségben találhatók a halban, mind összetörjenek.
Megfosztottam a halt a fejétől és jött a vagdosás. Azt hittem ez valami szörnyű nehéz és hosszadalmas munka, de pillanatok alatt kész volt. Persze egy jól megélezett kés elengedhetetlen hozzá :)
A cikk, kezdőknek ad egy kis engedményt és elég 2 milliméterenként beirdalni a halat, lényeg, hogy minden vágásnál, halljuk a szálkák recsegését.
Mikor kész az irdalás, be kell sózni a halat és hagyni pihenni legalább 15 percet. Ez az idő pont elég, hogy előkészítsem a lisztet és az olaj is kellőképpen felmelegedjen.
Lisztbe forgatom és mehet a forró olajba. Legyen tényleg nagyon forró az olaj (de még ne égjen). Gyakran forgatva szép aranybarnára sütöm a halakat.
Köret nem szükséges, mert csak elveszi a hal nyújtotta élményeket.
Egyetlen pici szálkával sem találkoztam evés közben, nem kellet óvatoskodva minden egyes falat előtt alapos vizsgálatot végezni, hogy nehogy a torkomon akadjon :)
Minden nap tudnám enni, de akkor mi lenne a bloggal :)