Tyúk vagy a tojás?, avagy a lila leves története

Napok óta ebben a végeláthatatlan malomkerékben érzem magam, amit csak úgy címkéztek fel, hogy "Tyúk vagy a tojás?"

Valamelyik nap, rendes bevásárlás során, örvendezve vettem tudomásul, hogy itt (néha gasztronómia szempontjából úgy érzem a világ végén) is lehet kapni lila burgonyát, a SPAR-ban. Természetes, hogy azonnal landolt, is egy dobozzal a kosárban. Gondoltam vasárnap ez lesz az ebéd, egy jó kis krémleves formájában.

Azt tudni kell, hogy az egyik kedvenc ételem a burgonya bármilyen formában, de sajna, hetek óta nem ettem rendes burgonyát, csak krumplit. Jó, jó de nem az igazi.

Tegnap a Gasztroangyalban is pont a burgonya volt a téma. És gyönyörű burgonyákat láttam, büszke is voltam magamra, hogy nekem is van egy kis dobozka csodám a kamrában :).

Szóval elkészült a leves, és valami elmondhatatlan ízvilága van ennek az egyébként becsületes nevén "Svájci kék"-nek nevezett burgonyának. Olyan volt, mintha vajjal lenne felturbózva, holott ilyen hozzávaló nem került a levesbe. 

Semmi bonyolult. A burgonyát megpucolom (miután a leveshez felhasználom a levét is nem kell félni, hogy veszít a színéből. Burgonya püré készítésekor, célszerű héjában megfőzni, mert akkor nem veszíti el a jellegzetességét.), annyi vízben amennyi éppen, hogy ellepi puhára főzöm. Fűszerezni, csak sóval és borssal, kell, mert a burgonya íze, nem kíván más fűszert, jelen esetben. 

Amikor megfőtt, botmixerrel pépesítem és tejszínt keverek hozzá. Ennyi, tálalható. 

A tetejére, szintén lila burgonyából készült chipset tettem. 

Ja, és hogy hol is van ebben a dologban a tyúk, meg a tojás? Hát ott, hogy reggel elszaladtam meleg péksütiért a SPAR-ba, és gondoltam veszek még egy dobozzal. Már le volt értékelve, mert szerintem rajtam kívül senki nem vett belőle. 

Délben ebéd után úgy gondoltam elszaladok, mert tényleg nagyon fincsi volt, és veszek még vagy két dobozzal (így leértékelve vagányabb az ember lánya), ha van még. És volt. Pont annyi amennyit reggel ott hagytam. 

Most már tényleg rátérek a tyúkra! 

Mikor keresnék valamit, itt értem a legegyszerűbb dolgot, mint szombat reggel bagett a pékségben és nincs, mert szombatra nem sütnek, vagy bárány húsvétkor a hentesnél, és nincs, vagy mogyoróhagyma, vagy bármi egyszerű, mégis innen elérhetetlennek tűnő dolog, akkor eszembe jut, ez a fránya tyúk. 

Azért nincs szombaton bagett, vagy bárány, vagy nyúl hús, mert nincs rá igény, vagy a kereskedő eldönti, hogy úgyse lenne, minek tartson. És ilyenkor duzzogok, mert ha egyáltalán nincs akkor honnan szűri le, hogy nincs rá igény, vagy, hogy legyen igény, ha meg se próbálja bevezetni a dolgot. 

És erre itt ez a "svájci kék"! Végre egy jó dolog és valószínű soha többet nem lesz, mert most sem kellett senkinek. Illetve, miután én a készlet javát felvásároltam, lehet a statisztika azt fogja mutatni, hogy van rá igény :)

De, ha egy fecskeként, nem csináltam volna meg azt a bizonyos nyarat, akkor innen bátran lehet rendelni.