Egy klasszikus, egy klasszikus szakácskönyvből.
Elővettem egy adag marha húst a mélyhűtőből, ami pörköltnek kevés lett volna, de ha már kiolvadt kezdeni kellett vele valamit. Lett belőle gulyás leves.
A Gundel könyvet vetten elő és lássatok csodát nem is egy gulyás recept van benne.
Az alap gulyás bár jól hangzik, kicsit "csupasznak" tűnt :) ezért az alföldi/szegedi gulyást választottam, amiben ár az eredeti recept szerint nincs se csipetke, se nokedli én azért tettem.
Hozzávalók 4 főre:
500 g marha hús
700 g burgonya
150 g vöröshagyma
350 g vegyes zöldség (sárgarépa, répa, zellergumó)
140 g zölspaprika
60 g paradicsom
80 g zsír (eredetileg sertés zsírt ír, de én kacsazsírt használtam)
só, köménymag, fokhagyma
A húst egyenletes kockákra vágom, minél kisebb annál jobb, mert hamarabb kész az étel. A hagymát apróra vágom és a zsíron aranysárgára sütöm.
A fazekat lehúzom a tűzről, egy pillanatot hagyom hűlni, és csak ezután keverem bele a fűszerpaprikát. Ez azért fontos, mert ha a tűzőn lévő forró hagymára (zsírba) kerül a paprika szinte azonnal megég és keserű ízt, nem utolsó sorban rémes illatot hagy maga után.
Ráteszem a húst is mielőtt visszakerülne a tűzre és megsózom. Innentől kezdve már lassú tűzön pörkölődik tovább a hús. Folyadék nem kell alá, mert annyi elég amennyi levet a enged, nem lében főnie. Mikor a hús leve elfőtt, akkor dobom bele az apróra vágott fokhagymát és szórom meg őrölt köménnyel.
Fedő alatt tovább hagyom puhulni a hús, néha megkeverve és néha egy kevés vizet hozzá öntve, hogy ne égjen oda. Itt a könyv pontosan így fogalmaz "A hús tehát ne főjön, hanem rövid lében, gőzben párolódjon."
Közben egyforma kockákra vágom a krumplit és a zöldségeket. A paradicsomot és a zöldpaprikát, bár a recept szerint ezeket is apró kockára kellett volna vágni, én csak ketté vágtam, mert nem igazán szeretem a levesben úszkáló paprika és paradicsom darabkákat.
Mikor a hús már majdnem kész akkor kerül bele a krumpli és a zöldség. Először a hús zsírjában hagyom egy pár percig pörkölődni.
Ekkor kell felönteni vízzel (lehet csontlé is, biztos más íze lehet, de a víz is tökéletes) és beledobni a paprikát és a paradicsomot. Pár perc múlva meg lehet kóstolni, az utófűszerezés miatt, de olyan koncentráltak már ilyenkor az ízek, hogy max. egy kis só, ami hiányozhat belőle :)
Mikor a zöldségek már majdnem megfőttek, akkor megy bele a nokedli.
Nagyon finom és nagyon klasszikus.
Semmi modern, semmi flikk-flakk.
Tökéletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése