2010. augusztus 27., péntek

Empanada


Kaptam egy dél-amerikai szakácskönyvet és már nézegetem egy ideje, végül az Empanada-ra esett a választás. Kiderült, hogy jó választás volt. Nem egy gyors étel, de mint minden lassan készülő étel nagyom finom.
A tészta hozzávalóit belerakom a dagasztóba, majd jó 10-12 perc múlva tökéletes, sima tészta kerül ki a gépből. A tésztát fóliába tekerem és minimum egy órára, de olvastam azóta a neten, hogy van, aki 24 órára hűtőbe teszi. Amíg hűtőben van, addig elkészítem a tölteléket.
Olíva olajon a darált húst (sertés volt itthon így azt) megpirítom, kevés sóval és bazsalikommal ízesítem, és beledarabolok egy nagy paradicsomot, majd úgy, ahogy van hozzáöntök egy doboz chilis babot és főzöm egy darabig, míg az ízek összeérnek.
Mikor kihűlt előveszem a tésztát és jöhet a nyújtás, szaggatás, töltés, csavarás, sütés.
Szép, vékonyra, kb. 3 mm-re nyújtom a tésztát, és a legnagyobb pogácsa szaggatóval (10 cm) köröket szaggatok belőle. Az eredeti recept szerint nagyobbak az empanada-k, de nekem ez a kisebb jobban tetszik, sikkesebb :) Még mielőtt megtöltöm, egy kicsit nyújtok rajta.
A felém lévő részébe teszek egy adag tölteléket - ne túl sokat, nehogy kiszakadjon - és egy darab jalapeno paprikát (a Lild-be vettem, hibátlan). Ezzel óvatosan, mert mint kiderült üt rendesen :)
A töltelékre ráhajtom a tésztát, úgy, hogy lehetőleg ne maradjon benne levegő, és összenyomkodom a szélét. Az egyik csücskétől kezdve, szépen elkezdem feltekerni, hogy szép, fodros szélt kapjak. Ez biztosítja, hogy sütésnél ne szivárogjon a töltelék és nem utolsó sorban, nagyon jól mutat, mikor kész van.
Egy kisebb edénybe olajat (vagy zsírt) forrósítok és egyszerre csak kettőt sütök, hogy ne hűljön ki az olaj. Szép, aranybarnának kell lennie, akkor van kész.
Elgondolkodtam rajta, hogy mivel lenne igazán finom. Az empanada a chilis-babos töltelékkel az én "besorolásom" szerint "meleg" ízű étel és ehhez valami "hűvös" íz illik. Így jutott eszembe a káposztasaláta. Semmi extra, káposzta, sárgarépa, lilahagyma, egy kis só, cukor, ecet és egy kevés majonéz.
Tökéletes párosításnak bizonyult!

/tészta: 75 dkg liszt, 15 dkg zsiradék (vaj vagy zsír), 2 tk só, 1 tk balzsamecet, 1 egész tojás, 1 tojásfehérje, kb. 2 dl víz;
töltelék: 20 dkg darált hús, 1 chilis bab konzerv, 1 paradicsom, bazsalikom, só, jalapeno paprika;
saláta: 1/2 káposzta, 3 sárgarépa, 1 fej lilahagyma, só, cukor, 1 ek ecet, majonéz/

2010. augusztus 21., szombat

Padlizsán, ahogy én szeretem



Mostanában egy kicsit vacakol a gyomrom, ez abban mutatkozik meg, hogy - valószínű a nagy meleg miatt - nem eszem a húst. Talán nem is baj, majd télen, most itt a sok, friss zöldség padlizsán, cukkíni, patiszon, stb.
Ez a hirtelen összedobott étel, nem tartalmaz extra dolgokat. Padlizsán, paradicsom, fokhagyma, feta sajt és fűszerek.
A padlizsánt 1x1 cm-es kockákra vágom és besózva egy szűrőbe teszem, hogy lecsepegjen az esetleges kesernyés íze.
A paradicsom héját picit bevágom és forró vízbe teszem egy pár másodpercre, így szépen le tudom húzni a héját, és azt is feldarabolom.
Forró olíva olajba dobom a lecsepegtetett és még egy kicsit ki is csavart padlizsánt. Hagyom, hogy egy kis színt kapjon, majd mehet bele a paradicsom, és a fűszerek. Só, bors, oregáno, bazsalikom. Fedő és kb. 1 óra főzés. Azért szükséges ilyen hosszú idő, mert a paradicsom savai így lágyabbak lesznek. Egy pici nádcukrot azért szoktam hozzá tenni, segítségnek a savak ellen. Mikor már jó krémes a paradicsomszósz, akkor mehet bele a fokhagyma és a legvégén a petrezselyem.
Leveszem a tűzről és hozzákeverem a felkockázott feta sajtot.
Tűzálló tálba teszem és vastagon megszórom sajttal, 15 - 20 perc sütőben, amíg a sajt megpirul.
Az uborkát felszeletelem, megsózom és egy kevés balzsamecetet teszek rá, hagyom addig állni, míg a padlizsán a sütőben van.
Mikor kész a padlizsán egy fa tálcára teszem, (óvatosan, mert nagyon forró) melegítek hozzá egy tortilla lapot és az uborkára tejfölt teszek.
Mennyei, könnyű, nyári ebéd :)

2010. július 11., vasárnap

Quesadilla reggelire


Reggel arra ébredtem, a tegnapi gyomorterhelő diplomaosztó buli után, hogy valami egyszerűt és könnyűt szeretnék enni.
Tegnap a piacon vettem egészen friss, zsenge cukkinit és valahogy ezt bele szerettem volna szőni a mai napi étkezésbe. Így a reggelit is ezzel kezdtem. Vékony karikákra szeleteltem és megsóztam egy kicsit.
A tortilla lap egyik oldalát megkenem vajjal, mert így sokkal finomabb,ropogósabb lesz a külseje. Szépen előkészítem a hozzávalókat, sózott cukkini, zsenge újhagyma, jó sok sajt, majd valamilyen zöldfűszer. Most bazsalikom került rá, mert egy kicsit túlburjánzott a bazsalikom, meg kellett ritkítani :)
Reggel voltam a Magyarok Vásárán és vettem isteni kecskesajtot, így elkerülhetetlen volt, hogy ebből is kerüljön bele :)
Kivételesen nem melegítem elő a serpenyőt, mert a fokozatos melegedés szükséges a "töltelék" elkészüléséhez. Ezzel a módszerrel, roppanós lesz a zöldség és olvadt a sajt.
Vajjal lefelé teszem a tortilla lapot a serpenyőbe, szépen egymás után rápakolom a hozzávalókat. Cukkini (egy réteg elég, és így át is tud sülni), hagyma, só, sajt, bazsalikom, kecskesajt. Befedem a másik tortilla lappal és szépen lassan elkezdem melegíteni.
Mikor már hallom, hogy a vaj serceg, akkor veszem fel a gázt és kezdődik a pirítás :)
Óvatosan, mint a palacsintát nézegetem, hogy megpirult-e az alja. Ha igen, akkor ügyesen egy lapát segítségével megfordítom. Ezt a felét is szép pirosra sütöm.
Deszkán négyfelé vágom és már fogyasztható is :)

2010. július 10., szombat

Mónika és Laci

Már lassan egy hónapja, 2010. június 19-én volt, az egyik barátnőm esküvője. Csak most volt időm átválogatni a képeket és úgy gondoltam, ez is beletartozik egy bár ugyan gasztronómiai jellegű, de azért mégis naplónak nevezhető blogba :) Íme egy-kettő, a szép nap emlékére.




Még nem késő elindulni! - XIV. EGRI BIKAVÉR ÜNNEP

Újra itt a nyár, és újra itt a Bikavér Ünnep.
Immár 14. alkalommal kerül megrendezésre Egerben, a Szent Dónát napi Bikavér Ünnep.
Bár tagnap volt a megnyitó senki nem késett le semmiről, mert még két napig kóstolható a legjobb egri borászok bikavér kínálata.
Csak ízelítőbe egy-két név a "borlapról" Gál Tibor, Simon József, Tóth Ferenc, Juhász Péter, Kovács Nimród, Demeter Csaba, Hangácsi Csaba, Csutorás Ferenc, Sike Tamás és még többen.

30 féle bikavér, 30 féle étel. A kitűnő borok mellé, az egri éttermek egy-egy, a borokhoz illő ételt szolgálnak fel. A rendezvény végén kihirdetik a legjobb bor és legjobb étel párosítást.



A program:


Érdemes odafigyelni a vasárnap délutáni programra. 18 órakor hirdetik ki, a "Legyen egy új egri legenda névadója" pályázatának nyertesét, mely alapján eldől, hogy mi lesz az egri bikavér fehér párjának a Fehér Egri Cuvée bor neve.
Jó szórakozást!

2010. június 20., vasárnap

Ki a tányérját meg nem eszi ...


Mikor a leveles tészta háromszögeket készítettem, az előző recepthez eszembe jutott egy izgalmas dolog és kíváncsi lettem hogy lehet megvalósítani.
Ez az étel egy olyan előételszerű party elemózsia.
A leveles tésztából - én a Lild-s nyújtott tésztát használom, mert jó és praktikus - egy kisebb tortaforma segítségével kört vágtam. A legnagyobb pogácsaszaggatóval óvatosan a közepébe egy kört "rajzoltam", ehhez kell majd igazítani az egészet.
Apró háromszögeket vágok ki a körből úgy, hogy a csücske, a belső kört érje. Egy fura kis csillag lesz belőle.
A korábban már elkészített húsgombóckákból egy párat félbe vágok, és szépen a belső kör, belső széléhez pakolgatom őket. Annyit, ahány csillagcsúcs van. A csillagcsúcsok hegyét bekenem tojásfehérjével (ez a ragasztó). Szépen behajtogatom és odaragasztom az alaphoz. Itt jön egy kis macera. Miután bekentem az egészet tojásfehérjével, egy apró sütőpapírral kibélelem és sütőbabot teszek bele, azaz vakon sütöm egy ideig. Ez azért szükséges, mert ebből lesz a tányér.
Az utolsó pár percben kiveszem a babot, hogy megpiruljon a "tányér" alja is.
Hagyom kihűlni, mert ebbe a "tányérba" kerül a saláta. Ez is az előző receptben elkészített saláta, csak só, bors és balzsamecetkrém.
Ugye, hogy milyen jól mutat. És milyen finom :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...