Sárgarépa project

Bár ilyet még nem eszik, de rettentően élvezte az ízét. Nyers répát egy picit megharapdáltam, így lett a felszínén egy kis "lé". Imádta :)
Jó úton halad, gasztronómus lesz belőle.

Az első!

Sajnos idén nem úgy jött össze a kert, mint ahogy az elmúlt években. Ám mégis "megszületett" az első pici, piros paradicsom :)
Még szégyenlős a kicsike, de hamarosan kénytelen lesz előbújni.
Idén csak két koktél paradicsomfát sikerült nevelni, az erkélyen. Rengeteg pici bogyócska van már rajta, szerintem egész nyár végéig nem kell a reggelihez paradicsomot venni, lesz mit szüretelni.

Miért éppen Szarvas?

Egy kedves barátom és családja látható a képen, aki ezt írta magáról:

"Béla és Mónika két gyermekükkel, Borbálával és Boldizsárral, illetve állandó és elmaradhatatlan útitársukkal, a család barátjával, Evelinnel jelentkezik az állásra.
Tizenöt éves kora óta 44 országban járt, köztük Norvégiában, Izraelben és Indiában is. A gyerekek is nagy utazók, Európa számos országában jártak már. Béla rendszeres szerzője a Turista Magazinnak, fotói pedig több kiadványban megjelentek már.
A család valójában turisztikai élmény-ellenőr volt mindig is: járják a világot és az országot, tengerszinttől a hegycsúcsokig, Holt-tengertől a Himalájáig, a szelíd pannon domboktól a bájos alföldi csodarétekig. Minden érdekli őket, ami kötődik egy tájhoz, egy helyhez, egy városhoz: a hely szelleme és a helyi ízek, kis múzeumok és nagy holtágak, csendes szemlélődés és aktív kikapcsolódás, kultúrhistória és vendégszerető néplélek. Bárhol jól tudják érezni magukat. De ők most mégis Szarvas városába vágynak. Hogy miért, kiderül majd a következő blogbejegyzésekből.
(és mégvalami: lájkoljátok a Miért éppen Szarvas oldalt a facebookon.
http://www.facebook.com/szeretemszarvast
és ott még szavazhattok a képünkre!)"

A lényeg, hogy még van egy pár óra, a szavazásból, és ha sikerül minél több szavazatot kapniuk, akkor remek kis élménybeszámolókat lehet majd olvasni Béla tollából, a blogján. Kérem, aki erre jár, legyen szíves szavazzon!
Köszi

Cseresznyés kalács

Egy téli étel, egy nyári hozzávalóval! Bevallom, mikor először eszembe jutott, kicsit kételkedtem a sikerességében, de bejött.
Még nincs teljesen vége a cseresznye szezonnak, mert az olyan későn érő fajták, mint ami a kertben van, még csak most szedhető, úgyhogy nem vagyok a poszttal elkésve. Bár valószínű a meggy és a sárgabarack is hasonlóan finom lesz, mert természetesen azokat is kipróbálom.
Szóval a lényeg: vegyünk egy alap, mindenki fejében, házi szakácskönyvében megtalálható kalácstésztát. Egy olyan tészta, ami mindig bejön, megkel, jól viselkedik még sanyarú körülmények között is :)
Ha nem lenne, annak segítségül visszautalnék az én mindig sikeresen elkövethető receptemre, a karácsonyi kalácshoz.
Szóval, bedagasztom, megkel és itt jön a csavar. Nem fonom, hanem nyújtom.
Szép vékonyra, olyan vékonyra, amilyenre a tészta engedi. A kinyújtott tésztát megszórom zsemlemorzsával. Ez azért kell, hogy felvegyen valamennyit a cseresznye levéből. Rászórom a kb. 1 kg magozott cseresznyét (miért van az, hogy egy mag mindig kerül a sütibe?) és rendesen megszórom cukorral.
Óvatosan feltekerem, nem olyan egyszerű, mint egy bejglit feltekerni, mert a nagy cseresznyeszemek folyamatosan ki szeretnének szabadulni :)
Megkenem a tetejét tojással és 200 C-on sütöm kb. 40 percig.
Melegen, mikor még szétégeti az ember száját a forró cseresznye, akkor lehet belőle a legtöbbet enni :)
Nagyon finom! és rettentő kalóriaszegény :)))

Szardellás bruschetta

Volt egy kis problémám a napokban, aminek az lett a vége, hogy fel kellett keresnem a fogorvosomat. Szerencsére vaklárma volt az egész, bár, hogy ezt megtudjam egészem Miskolcig kellett mennem. Miskolcon rendel az a fogorvos, Dr. Németh István személyében, akinek megengedem, hogy a fogaimhoz nyúljon :)
Ha már Miskolcon voltam bementem az Aldi-ba és próbából vettem ciabatta lisztet.


Bejött a próba! Nagyon finom lett a kenyér, és ha már ciabatta, akkor bruschetta.
A sima paradicsomos a kedvencem, de most szardellásat készítettem.
Már új a hagyma, már új a fokhagyma és már van a piacon helyi paradicsom :)
A hagymát apróra vágom és olíva olajon megdinsztelem, majd ráteszem a szardellát és "összefőzöm", hogy a szardella "ráolvadjon" a hagymára.
A paradicsom héját bevagdosom, és forrásba lévő vízbe dobom egy pillanatra, így szépen le tudom húzni a bőrét. Majd kimagozom, és kockára vágom.
A paradicsomra öntök egy kis olíva olajat, majd bazsalikomot teszek hozzá. A sóval óvatosan, mert a szardella nagyon sós.
A paradicsomot és a szardellás-hagymát összekeverem.
A friss kenyeret grill-lapon megpirítom, megkenem fokhagymával, ráhalmozom a paradicsomot és már eszem is :)

Joghurtos amarettó fagyi

Ha már nekifog az ember akkor nem tud megállni egynél. Tegnap kaptam meggyet és miközben készült az eperfagyi, megihletett a meggy látványa.


Az alap ugyan az, 4,5 dl joghurt, vaníliaaromával és cukorral a fagyigépbe vagy a fagyasztóba.
Egy nagyobb marék meggyet kimagozok és cukorral illetve amarettó likőrrel odateszem főzni. Ezt hosszabb ideig főzöm, mindaddig, míg dzsem állagú nem lesz.
Mikor kész a joghurtos alap, óvatosan belekeverem a meggyet, úgy, hogy maradjon "fehér" rész, ne legyen teljesen egynemű rózsaszín a fagyi.
Ezt is könnyű megcsinálni, és mennyivel finomabb a boltban kaphatónál. Na meg természetesen a "sportértéke" is lényegesen nagyobb a házi fagyinak, mint a bótinak :)

Epres-mentás joghurtfagyi

Már lassan vége az eperszezonnak, de még ezt a mentás joghurtfagyit gyorsan közzé teszem, mert amíg lehet kapni epret, addig érdemes kipróbálni.


4,5 dl joghurtot (tudom, hogy jobb a görög, mert az állaga így meg úgy, de én a sima egyszerű "gazdaságost" szoktam használni és bevált) vanília aromával és ízlés szerinti mennyiségű cukorral elkeverem és beteszem a fagyasztóba.
Egy jó nagy marék epret durván pépesítek, hogy maradjanak benne nagyobb darabok. Cukorral és mentával felteszem főzni, de csak annyit, hogy egyet forrjon. Hagyom kihűlni, majd hűtőbe teszem minél hidegebb legyen mikor a joghurthoz keverem.
Ha van fagyigép akkor azzal készre keverem a joghurtot, és utolsó mozzanatként hozzákeverem az mentás epret.
Ha nincs fagyigép, akkor mélyhűtőbe teszem és, amíg kész nincs óránként alaposan megkeverem.
Saját készítésű ostyakehelyben tálaltam.
Azt is elárulom, hogy az hogyan készült. Két tojásfehérjét pontosan lemérek, és ugyanannyi lisztet, cukrot és olvasztott vajat teszek hozzá. Simára keverem. 170 C-ra előmelegítem a sütőt. Egy sütőpapírra a masszából 15 cm-es "köröket rajzolok". Alig 7 perc alatt elkészül a sütőben, de gyorsan kell vele dolgozni, mert amint elkezd hűlni már törik is. Még forrón, a lapocskákat kis tálkákba helyezem, úgy, hogy szép kelyheket kapjak.
Ugye milyen egyszerű akár a kehely, akár a fagyi.

Citromos-kakukkfüves csirke

Ismét egy kellemes nyári étel, bár az elkészítése egy picit rádob erre a nagy melegre, úgyhogy, bár nyári étel legközelebb akkor készítem, amikor egy kicsit lanyhul az idő :)


Most csak csirkecombot használtam, de egy "vegyes" tál sem rossz, szárnnyal, mellével. A lényeg, hogy bőrös legyen, mert a piros, ropogós, fűszeres bőrnél nincs jobb.
Egy tűzálló tálba belerakom a csirkedarabokat. Sózom, borsozom és nem túl sok olíva olajat öntök rá. Friss kakukkfüvet morzsolok rá, majd alaposan átforgatom a csirkéket.
Van itthon háromféle kakukkfüvem és erre most a citromillatú (izraeli) került.
A kakukkfű ágakat is belerakom az ételbe, nem csak a levelét.
Bio citromot vettem, mert annak minden részét meg lehet enni. Feldarabolom és egy az egyben beleteszem a tálba. Megy még rá kb. 1 deci fehérbor, majd befedem fóliával.
150C-os sütőben sütöm két órát, majd fólia nélkül még egy órát, de már 200 C-on. Ez a rész nem kifejezetten nyár-barát :)
Rizzsel tálaltam, de szerintem krumplipürével is remek lehet.
Friss, üde étel.

Rizsgombóc olaszosan

A maradék varázsa mindig gyönyörködtet. A tegnapi ebédről maradt egy jó adag rizs, amihez vagy kellett volna csinálni valamit, vagy az "ebek"-re bíznánk a sorsát.
Most azonban teljesen új életre kelt, egy teljesen új ruhában :)
Mindenek előtt elkészítettem a paradicsomszószt, már igazi paradicsomból. Reggelente, Kistücsökkel a piacra szoktunk besétálni, mert akkor még elfogadható az idő, és így egyszerre mindig csak kevés dolgot kell vásárolni, ezért minden, mindig friss itthon.


Ma reggel paradicsomot vettünk, jó húsosat. Ebből készült a paradicsomszósz. Ekkor még nem tudtam, hogy mi lesz hozzá, egyszerűen tésztára akartam tenni, de mikor megláttam a rizst felcsillant egy ötlet.
A szósz elég hosszú ideig készül, mert a savakat ki kell főzni belőle. Összevágom, sóval, szeletelt fokhagymával és friss bazsalikommal felteszem lassú tűzön főzni. Most ebbe nem került hagyma. Addig fő, míg sűrű szósz nem lesz belőle. Nekem még ilyenkor is egy kicsit savas az íze ezért egy pici nádcukrot szoktam hozzá tenni.
A rizst fűszerezem, friss bazsalikommal, parmezánnal, sóval, borssal és egy nagyon kevés balzsamecettel. Egy kisebb paradicsomot kimagozok és a húsos részét apróra vágom, ez is megy a rizsbe. Egy egész tojást belekeverek és ebből készülnek a golyók. Mindegyik közepébe kerül egy mozarella golyócska, és beleforgatom zsemlemorzsába.
Forró olajba kisütöm a golyókat, de egyszerre 3-4 darabnál többet nem teszek bele, mert akkor az olaj nagyon lehűl és csak felszívja a rizs az olajat, és nem szép pirosra sül :)
A paradicsomszószra teszem a rizsgombócokat, és mellé kerül még a fokhagymával-petrezselyemmel-sóval elkevert tejföl.
Annak ellenére, hogy a sütés ebben a nagy melegben nem túl előnyös foglalatosság, nagyon finom, ezért érdemes kipróbálni.