2018. január 9., kedd

A kifli

Hosszú hónapok óta nem írtam a blogra!
Magyarázkodhatnék itt napokig, de nem teszem a lényeg, hogy megint itt vagyok, remélem most gyakrabban találkozunk. 
Nagy terveim vannak az évre a blogra.
Vágjunk is bele!

Az újrakezdéshez méltóan egy remek receptet hoztam.
Karácsonyra kaptam egy szakácskönyvet és ennek a receptjeit szeretném megsütni. 
Nagyon köszönöm a Csipet kiadónak és az Akik elmentek péknek könyv szereplőinek, ezt a remekbe sikerült könyvet! Ajánlom mindenkinek!

Már december 30-án elkezdtem a kovászt érlelni, és mára már tökéletes, pihen a hűtőben!
A kifli egy türelmetlen és "jaj, ne kelljen már kidobni" hangulatban született. 
Egyik reggel, pontosabban a kovász készítésének 7. reggelén, annyira, de annyira sajnáltam a maradék kovászt kidobni, hogy felcsaptam a könyvet és kerestem egy olyan receptet, amihet nem kell nagy mennyiségű kovász :)
Így találtam rá erre a fantasztikus kiflire, amit még két nap múlva (direkt hagytam meg egy felet) is simán lehet enni, nem kell zsemlemorzsává varázsolni. 

A kiflit a Kiskovász Pékség receptje alapján sütöttem. Annyit módosítottam rajta, hogy nem állt rendelkezésemre 300 g érett kovász, csak 140 g ezért feleztem a mennyiségeket.

A KIFLI: 
10 db kiflihez


Hozzávalók: 

500 g kenyérliszt
12 g cukor
12 g só
140 g érett kovász
300 ml kézmeleg tej
25 g élesztő
50 g vaj

A hozzávalókat összedagasztom. Szép rugalmas, fényes tészta lett belőle. 
Félre teszem 30 percre, majd áthajtogatom, és ezt a műveletet további háromszor megismételtem.
Mikor szépen megkellt a tészta, 10 részre vágom és kis cipókat formázok belőle. 
Ezután ismét 20 perc pihentetés következik. 
A cipókat egyesével háromszög alakra nyújtom és kifli formára tekerem. 
A kifliket a tepsibe rakva egy konyharuhával letakarva még 40 percet pihentetni kell. 
Közben előmelegítem a sütőt 220 C-ra. 
A tetejüket egy szilikon ecsettel vékonyan megkenem vízzel, rászórok egy kis darabos sót és 18 perc alatt aranybarmára sütöm. 

Tapasztalatok: 

1./
Pontosan be kell tartani a lépéseket, mert ez elengedhetelen, minden esetben, ha sütésről van szó. 
Főzésnél itt-ott megengedett egy kis lazulás, de a sütés, az mindig nagyobb koncentrációt és    precizitást igényel. 

2./
Nem mindegy, hogy milyen lisztet használunk!!! 
Kétszer sütöttem meg a kiflit, és a második alkalommal siralmas lett az eredmény, illetve el sem jutottam a végeredményhez. 
Első alkalommal (ami a képen látható) DM bio kenyérlisztből készült a kifli, és mint írtam, szép fényes, rugalmas tésztát kaptam belőle. Szinte tökéletes végeredménnyel.
Második alkalommal, az Egri Malom lisztjével sütöttem (volna), pontosan betartva a mennyiségeket, az időket, mindent és valami siralmas lett az eredmény. Hiába keletszettem talán háromszor annyi ideig, épp csak, hogy megmozdult, és még így is "darabos" maradt a tészta.
Biztos előfordult már mindenkivel, hogy ugyan az a sütemény nem úgy sikrül, mint előző alkalommal, még akkor sem, ha már rutinből megy a dolog. Ezért sajnos szinte minden esetben a liszt a hibás. 

3./
Legközelebb nem csak 10 db-ra vágom a tésztát, mert nekem kicsit nagyok lettek a kiflik. 
Talán 12-14 db is lehetne belőle. 
De ez csak egy "házi" gondolat, mert, ha pékek szeretnénk lenni, akkor maradnia kell a megközelítőleg 10 dkg-os daraboknak.

Nem mondom, hogy nem időigényes, de mindenképpen megéri megsütni. 
Sajnos még nem találtam olyan receptet, amelyben reggelire készül el a friss ropogós kifli, de szerintem, ha a feltekert kifliket hűtőben egy éjszaka pihentetjük, reggel ki lehet sütni. Ezt még ki kell próbálnom, de majd jelzem, hogy mi lett az eredmény. 

Jó sütést, és jó étvágyat hozzá!







2 megjegyzés:

Móni írta...

Így lefekvés előtt... Remélem, álmomban megkóstolhatom :) Majd légy szíves a kovászt is írd le, szeretem minél több ember tapasztalatait, tanácsait olvasni.

Poly írta...

Szia, természetesen a kovászt is leírom, lépésről lépésre! Csak szeretnék hozzá képeket is és ezért kicsit az késik :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...