2009. március 31., kedd

Csirke variáció


Valamelyik nap megcsináltam a csirke egyik felét, ma került sor a másik felére.
Lehet ez az étel sokaknak nem lesz a kedvence pedig tényleg nagyon finom. A répa az, ami esetleg sokakat elrettent, de érdemes kipróbálni.
A csirkét apró kockákra vágom, sóval, borssal, olíva olajjal összekeverem, és 200 C-ra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütöm.
Közben a sárgarépát megpucolom és a hámozó segítségével vékony csíkokra szeletelem. A serpenyőbe olíva olajat hevítek, apróra vágott fokhagymát és chilli pelyhet egy picit megfuttatok rajta. Ekkor jönnek a fűszerek: só, bors, bazsalikom, szójaszósz, méz, gyömbér, citromlé.
Ebbe a mártásba beleteszem a sárgarépa csíkokat. Pár percig főzöm, majd hozzáteszem a kész csirkét, átforgatom.
A répa akkor finom, ha még roppanós. Én csak úgy magában ettem, de biztosra veszem, hogy krumplipürével is nagyon finom lehet.

/1 db csirkemell, 3 db sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, chilli pehely, só, bors, méz, 1/2 citrom leve, bazsalikom, gyömbér, szójaszósz, olíva olaj/

Borkóstolás 5.

Kóstolás

Első kapcsolatunk a borral a látvány. Már kitöltéskor megfigyelhetjük a bor színét, habzását, mozgékonyságát. A színt igazán fehér háttér elé tartott pohárban vagy vörösbor kóstoló csészében lehet helyesen meghatározni. A pohárban az előbbieken túl a tisztaságot is meg tudjuk ítélni, ha fényforrás felé átnézünk az italon. Ha a pohár falán a "megpörgetett" bor után átlátszó csíkok (glicerin) látszanak, akkor azt mondjuk, hogy "koronája van a bornak". Ez testességre utal.


A bort apró gyors levegővételekkel "szimatolással" szagoljuk meg. Az illatok nagy részét az orr nyálkahártyáján fogjuk érezni, így elég az apró szippantás, hogy odáig eljussanak az illatanyagok. Ráadásul a nagy levegővétel kiszárítja a nyálkahártyát, így annak érzékenysége csökken. 10-20 másodpercnél tovább egyszerre ne szagolgassuk a bort, mert orrunk "elfárad", érzékenysége csökken. Az első benyomás a legerősebb. Ha mégis hosszabb ideig kell szagolgatnunk, akkor tartsunk rövid (legalább 30 másodperces) szünetet.
A kóstolások során lehetőleg mindig azonos mennyiségű bort vegyünk a szánkba. A kisebb kortyot a nyál jobban felhígítja, így a bor ízét torzítva érzékeljük. A szánk, garatunk különböző helyei más-más ízekre érzékenyek. A nyelv hegye az édesre és a sósra, oldalai a savanyúra és a sósra, töve pedig a keserűre érzékeny. A leggyorsabban a nyelv hegye ízlel, de ez az érzet nem tartós. A nyelv tövén lassabban, de tartósabban jelentkeznek az ízérzetek. Ezzel függ össze az utóíz jelentkezése is.
A négy alapíz közül a legérzékenyebbek vagyunk a keserűre, majd sorrendben az édes, savanyú és a sós ízek következnek. A hőmérséklet kb. 30°C-ig növeli, majd csökkenti az ízérzékenységet. Az érzetek tartóssága a következő sorrendben nő: sós, édes, savanyú, keserű.
Némely íz ellentétes utóízt kelt, pl. keserű íz után édes utóízt érzünk. Utóíz révén észlelhető a borban a penészíz, a kénhidrogén-, dugó-, egér- és fémíz is.
Egyes ízek tompítják egymást. Édes borban a magasabb savtartalom kevésbé érzékelhető. Az édes íz a legagresszívebb, más ízeket "elnyom", a sós íz pedig egyes ízeket kiemel, erősít, pl. a savanyút.
A bort kb. 15-30 másodpercig tartsuk a szánkban. Ennyi idő szükséges az ízek érzékeléséhez, de utána ízérzékelésünk csökken, "kifárad".
Legelsőnek a bor egészséges vagy rendellenes voltát vizsgáljuk. Hibás, beteg bort nem ízlelünk tovább, kiköpjük.
Egészséges bornál először az összetételét figyeljük meg, az alkatrészeket külön-külön elbírálva megállapítjuk azok hatásának fokát, majd a köztük levő összhangot, ezután következtetünk mindarra, amire jelentkezésük formája utal: a bor fejlődési fokára, jellegére, típusára és végül az általános benyomás alapján érzékeljük a bort. Előbb tehát analitikus, majd szintetikus módszer alkalmazunk. Ezt a sorrendet minden érzékszervünk használata során betartjuk, és végül az összes észleleteket összegezzük.

2009. március 30., hétfő

Én kis kertész ... 5

A pánik indul!
Miután szépen fejlődnek a palántáim, felmerült egy hatalmas probléma, és még nem találtam megoldást rá! Ha valakinek van ötlete kérem írja meg mit tehetek :)
Arról van szó, hogy a palánták lassan "kinövik" a lakást. Nagyon jó helyet találtam nekik az óvodai ellátásra, amit meg is háláltak azzal, hogy szépen fejlődnek, de már nagyon nagyok és ha jól tudom április vége, május eleje előtt nem lehet kiültetni a paradicsomot, cukkinit, stb a kertbe.
Lassan karóhoz kell kötni őket!
Egy kicsit aggódom, hogy bajuk lesz és akkor mi lesz a szép kerttel és a fincsi zöldségekkel!
Félek, hogy nagyon megnyúlnak és a száruk nem erősödik meg rendesen és eltörhet, akkor meg hiába volt minden :(
Gondoltam nagyobb cserépbe ültetem őket, de az nem biztos, hogy megoldás, mert mindenképp a szabadban kéne megerősödniük, nem?

Segítsüti!


Én nem vagyok anyuka, ezért nem készíthettem sütit, amire licitálni lehetne!
Annyiban, amellett, hogy licitálok, azért tudok segíteni, hogy én is felhívom a figyelmet arra, hogy hol és milyen sütikre lehet licitálni (remélem mindet megtaláltam):

Fakanál: Meggyes-mákos rácsos pite
kicsi Vú: Milliomos szelet
Sajtkukac Niki: Áfonyás-pisztáciás stollenkoszorú
Cserke: Aszalt barackos pantolette
Zsófi: Canele
Millie: Mogyoróvajas keksz sós mogyorós karamellával
Fűszeres Eszter: Mogyoróvajas puha keksz
Lilahangya: Moszkauer
Dolce Vita: Gyömbéres, citromfüves fekete szezámmagos bonbon
katakonyha: narancsos-mogyorós korongokat
Anyamanya: mogyoróvajas kekszgyerekek
Mirelle: Anna pirulái
Dalit: álkomiszkenyér aszalt gyümölcsökkel
Tintaleves: Márványos brownie
grenadine: Narancsos mandulakeksz, orange curd
Ági: Mandulás ropogós
Lila Füge: Mandulás Segítsüti
Zsuzsi: Barackos-mandulás aprósütemény
Mézesmadzag: nagyon csokis keksz (cookie)
Ecet és olaj: bécsi kocka
narancskonyha: Diós-csokidarabos keksz

A "szabályok" és a teljes leírás az akcióról a Segítsüti oldalon található!

Óriás gombóc!

Nap, mint nap látjuk a tévében a kislányt, aki azért szeret otthon maradni, mert akkor az anyukája főz! Finom óriás gombócos levest! Az anyuka előveszi, a valamilyen zacskós levest, "megfőzi" és a lányka elé teszi! Vicces! Bár lehet, hogy csak én nem tekintem főzésnek a zacskós levest :)
Utána néztem egy ilyen leves elkészítése nagyjából 20 perc!


Álljon itt egy valódi óriás gombócos leves, amelynek ugyan egy kicsit (nem sokkal) hosszabb az elkészítési ideje, viszont lényegesen egészségesebb és finomabb, bár sajnos azt nem állíthatom, hogy olcsóbb!
A piacon már megjelentek, az idei friss zöldségek! Gyönyörű, zsenge fehér-, sárgarépa, karalábé, borsó, zeller, burgonya! Miután új zöldségekről van szó, így a főzési idő is lényegesen lerövidül.
Egészen pici olíva olajon, a tisztított és kedv szerinti méretre vágott zöldségeket épphogy megdinsztelem. Felöntöm nagyjából 1,5 liter vízzel. Fűszerezem: só, frissen őrölt bors, petrezselyemzöld, szárított újhagyma, zellerzöld.
Amíg fő a leves, elkészítem az óriás gombócokat! Másfél szikkadt zsemlét apró kockára vágok, és ha van akkor pecsenye zsíron, ha nincs akkor liba zsíron megpirítom. Két tojással, kb. 8 dkg liszttel összekeverem (a liszt mennyisége függ a tojás méretétől, mert nagyobb tanyasi tojás esetén lehet picit több liszt kell, a bolti sport csirke tojásához viszont kicsit kevesebb), fűszerezem, sóval, borssal, petrezselyemmel.
Két evőkanál segítségével beleszaggatom a forró levesbe a gombócokat. Mikorra gombóc megfő addigra a leves is kész!
Vigyázat nem való a leves békés családi ebédhez, mert tuti, hogy vita támad abból, hogy ki egye meg az utolsó gombócot!! :))

/4 db sárgarépa, 3 db fehérrépa, 1/2 zellergumó, 1 db karalábé, 15 dkg borsó, 2 újkrumpli, 1,5 l víz, zellerzöld, petrezselyem, só, bors, szárított újhagyma
a gombóchoz: szikkadt zsemle, 2 tojás, 8 dkg rétes liszt, só, bors, petrezselyem/

Egy érdekes kísérlet!

A barcelonai étterembe lépve minden olyan, mint bármely más hasonló étteremnél. A napi menüt kézzel írják a táblára, illetve a menükártyára. Ami megkülönbözteti a több száz hasonló étteremtől, hogy a menü alatt nincs feltüntetve az ÁR. Mert itt a vendég dönti el, hogy mennyit fizet az elfogyasztott ételért.
A étterem tulajdonos az látta, hogy a válság következtében egyre több az üres hely az étteremben, egyre kevesebben járnak étkezni, ezért erre a merész lépésre szánta magát. Elmondása szerint először mindenkit meglepett a helyzet, de már az eltelt három hét alapján azt állítja, hogy a bevétele lényegesen nem csökkent és visszatértek azok a vendégek is, akik korábban az állásuk elvesztése miatt nem engedhették meg maguknak az éttermi étkezést.
Mikor a vendég a számlát kéri, egy borítékot kap melybe a szándékának megfelelő összeget elhelyezi. A borítékot lezárja, így teljesen titkos marad, mennyit fizetett. A nap végéig senki nem nyúl a borítékokhoz, majd csak záráskor bontják fel a jelöletlen borítékokat és számolják össze a bevételt.
Az inkognitó természetesen nem kötelező, mert vannak vendégek, akik a pénz mellé, kedves üzeneteket írnak a borítékra, és ezzel köszönik meg a vendéglátást.
A étterem tulajdonosa úgy véli ezzel az "akcióval" mind ő, mind pedig a vendégei ezeddig elégedettek és talán a válság nem sújtja olyan mélyen, hogy esetleg be kelljen zárnia.
Erről, egyébként már másodszor olvasok az interneten, hogy a gazdasági válság következtében, egy-egy étterem ilyen kezdeményezéssel próbálja fenntartani magát, hogy a kedves vendég annyit fizet az elfogyasztott ételért, amennyit szeretne :)
Még februárban olvastam, hogy egy angliai étterem tulajdonos próbálkozott ezzel a módszerrel, és a hírek szerint nem okozott neki nagy veszteséget az "akció". Sőt állítása szerint egy vendég sem távozott fizetés nélkül, és a bevétel nem lett kevesebb, mintha a válság miatt csökkenne a "rendes" forgalma.
Kíváncsi vagyok ez itthon működne-e?
Érdekes próbálkozás lenne! Talán egy országos akciót is lehetne, a "torkos csütörtök" mintájára csinálni, hogy egy hétig a csatlakozó éttermekben a napi menüért annyit fizetne a kedves vendég, amennyit szeretne :)
Bátraké a szerencse! :)

2009. március 29., vasárnap

Szezámos csirkenyárs


Már nagyon régen ettem csirkét, ezért tegnap vettem egy csirkemellet. A húst lefejtettem a csontról, és kockákra vágtam. A szép és a kevésbé szép kockákat külön válogattam.
A szebbekből csirkenyársat csinálok, a kevésbé szépekből még nem tudom mit fogok csinálni.
A kockákat citromos olíva olajjal megkenem, sózom, borsozom. Előre beáztatott saslik pálcára húzom a csirkéket, majd megforgatom szezám magban.
200 C-ra előmelegítem a sütőt. A sütőrácsra teszek egy sütőpapírt, és többször forgatva, kb. 20-25 perc alatt szép pirosra sütöm a nyársakat.
Miközben sül a csirke, addig elkészítem az öntetet és a salátát.
Három gerezd fokhagymát apró kockára vágok, illetve egy egész piros chilli paprikát. Friss paprika helyet lehet használni chilli pelyhet is, mint ahogy én is most.
A forró serpenyőbe egy kevés olíva olajat öntök, a chillit és a fokhagymát egy picit megfuttatom. Ráteszek két evőkanál mézet, két evőkanál citromlevet, 1 teáskanál szója szószt, bazsalikomot, sózom, borsozom. Amikor a fokhagyma megpuhul kész is. Leveszem a tűzről és belekeverem az apróra vágott petrezselymet.
Az uborkát és a kumquat-ot vékonyra szeletelem, egy kis tálkába teszem sózom, egy kevés citromos olíva olajjal és balzsamecettel összekeverem, és kész.
Ekkorra a csirkenyárs meg is sül :)
A tányérra halmozok a salátából, ráteszek fejenként három csirkenyársat, és meglocsolom a meleg chillis-fokhagymás szósszal.
Nagyon különleges, friss ízű, és könnyen elkészíthető étel.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a különlegességeket :)

/1 csirkemell, szezámmag, egy kígyóuborka, 3-4 kumquat, 3-4 fokhagyma, 2 ek mé, 1 tk chilli pehely, bazsalikom, petrezselyem, só, bors, citromos olíva olaj, olíva olaj, citromlé/

2009. március 28., szombat

Borkóstolás 4.

Kóstolási hőmérsékletek


Az idős, érlelt, testesebb, illatosabb borokat melegebben kóstoljuk, fogyasztjuk. (a megadott tartomány felső határa közelében). Az alábbi táblázat a hazai gyakorlat alapján készült.

Italok kóstolási hőmérséklete a magyar gyakorlat szerint

Cognac, brandy: kézmelegen
vörös bor: 14-18
likőrborok: 12-14
fehér bor: 10-12
rozé, siller bor: 8-10
pezsgő: 7-8

A borok különböző savtartalma különböző hőmérsékleteken érvényesül a legjobban. pl.: A vörös borokban a tanninok dominálnak, a fehér borokban pedig a szerves savak. Ez a különbözőség a kóstolási hőmérsékletben is tükröződik.
A melegebb bor savasabbnak, alkoholban gazdagabbnak tűnik. Ilyenkor az ecetesedés, dugó- és penészíz is könnyebben felfedezhető.
A túlhűtött borban az aromákat alig, vagy egyáltalán nem tudjuk érzékelni, mert az illatanyagok 5°C, a zamatanyagok 8°C alatt nem érvényesülnek.
Ha a bort hűteni vagy melegíteni kell, akkor azt lassan, fokozatosan tegyük.

A szöveg a Gödöllői Borbarát Klub írásának alapján készült.

Valami kuglóf-szerű


Hát ez a kuglóf, egy katasztrófa helyzetből alakult egészen finom sütivé.
Fel sem merült bennem mikor felütöttem a három tojást és összekevertem a cukorral, hogy nincs itthon vaj :) De nem volt, illetve nem annyi, mint amennyire szükség lett volna a sütihez. Miután már a tojást elkevertem a cukorral nem volt visszaút. Édes tojás rántotta, ugye nem létezik, így folytatnom kellett.
Gondoltam egy kicsit kevesebb vaj még nem olyan katasztrófa, úgyhogy a vaj kivételével minden megfelelő mennyiségben került bele. Majd egy kevés vanília aroma, egy marék csokoládé pasztilla, és három kumquat kockára vágva.
Beleöntöttem a kivajazott, kilisztezett kuglóf formába, és betettem, a 200 C-ra előmelegített sütőbe, 45 percre.
Már jó pár perce ment a sütő, mikor eszembe jutott, hogy a sütőpor kimaradt a tésztából :) Sebaj ennél rosszabb már nem lehet gondoltam ... de lehet.
Csilingelt a sütő, kész a kuglóf! Miután három a magyar igazság és ugye már megvolt a vaj és a sütőpor, mi jöhet még??? A klasszikus! Az alapos vajazás, és lisztezés ellenére a kuglóf szikla szilárdan ragaszkodik a formához, és nem moccan :)
Hosszas kínlódás és küszködés után, némi veszteség árán, sikerült kivarázsolni :)
Receptet nem írok le, mert nincs, illetve van, de majd akkor teszem közzé, mikor sikerül is úgy, ahogy szeretném :)

Konklúzió: soha nem szabad feladni, még egy rossz napon és hatalmas baklövésekkel készült sütemény is lehet finom!

A Föld órája


A FÖLD ÓRÁJA a világ legnagyobb klímavédelmi akciója. Március 28-án este közel egy milliárd ember kapcsolja le a villanyt világszerte, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás veszélyeire.

Az akció egyszerű, mint a villany lekapcsolása.

A kampány, amely a kezdetekkor csak Sydney lakosait buzdította otthonaik világításának lekapcsolására, mára a legnagyobb nemzetközi, klímaváltozás elleni akcióvá nőtte ki magát. 2009. március 28-án, 20.30-kor a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára – a Föld Órájára. Célunk, hogy 1 milliárd ember és több mint 1000 város csatlakozzon az akcióhoz. Bizonyítsuk be együtt, hogy globális összefogással eredményesen léphetünk fel a klímaváltozás ellen!

A Föld Órája (Earth Hour) 2007-ben indult hódító útjára Sydneyben, Ausztráliában, amikor is 2,2 millió család és üzleti vállalkozás kapcsolta le a villanyokat egy órára. Egy évvel később az esemény már globális fenntarthatósági mozgalommá vált, több mint 100 millió ember és 35 ország részvételével. 2008-ban már elsötétült a Golden Gate híd San Francisco-ban, a római Kolosszeum, illetve a Vár és a Lánchíd Budapesten, jelképezvén egy olyan ügyet, amely minden órával egyre sürgetőbbé válik.

A Föld Órája 2009 egy világméretű felhívás, hogy minden egyes ember, minden üzleti vállalkozás és minden közösség cselekedjen. Felhívás a felelősségvállalásra, a fenntartható jövőért való munkálkodásra. Ezen az estén Európától Amerikáig szimbolikus épületek és terek fognak sötétbe borulni. Az emberek a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára, és csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja a természet megóvása, bolygónk jövőjének biztosítása.

Több, mint 64 ország vesz részt a Föld Órája 2009 akcióban. Ez a szám napról napra növekszik, ahogy az emberek ráébrednek, hogy egy egyszerű cselekedettel is komoly eredményt lehet elérni.



A Föld Órája a remény és a tettek üzenete. Mindenki változtathat.

Csatlakozz a Föld Órájához Te is, kapcsold le a világítást 2009. március 28-án, szombaton, 20.30-kor és regisztrálj itt az earthhour.org weboldalon!

Azt kérem aki tud csatlakozzon!

A szöveget a hivatalos honlapról másoltam ide!

2009. március 27., péntek

Gombás orecchiette

Az előző posztban ugyan leírtam, hogy próbálok lista alapján vásárolni, de mikor hófehér, nagykalapos gombát látok (annak ellenére hogy nem nagyon szeretem) nem tudok elmenni mellette. Végigszaladt az agyamon, hogy ott árválkodik a polcon a tesómtól kapott doboz orecchiette és itt meg ez a szép gomba, hát ebből csak össze kéne dobni belőle egy fincsi ebédet.


Mint mindig azzal kezdem, hogy megnézem, mennyi ideig kell főzni a tésztát. Ez azért fontos mert a tészta főzési idejéhez kell (szerintem) időzíteni a szósz elkészültét! Úgy a legfinomabb egy tésztaétel, hogy a frissen főtt tészta azonnal a szószba kerül. Mikor már "megfagy" a tészta nem lesz igazi az élet.
Ennél a tésztánál 12 perc a főzési idő, így először feltettem a vizet.
Szóval a víz már fő, kezdhetem a szósz.
A gombát megpucolom. Tudom, hogy nem kellene leszedni a "héját", de van egy olyan kényszerképzetem, hogy a fehér csiperke külsejét el kell távolítani és mindig így is teszek.
Kicsit vastagabb, "harapható" darabokra vágom a gombát. A paradicsomot apró kockákra vágom, úgy mint a hagymát is.
Forró olajon megfuttatom a hagymát és rádobom a paradicsomot. A fokhagymát kivételesen egy nagyobb lyukú reszelőn reszelem le, és jönnek a fűszerek. Só, bors, oregánó, friss bazsalikom.
Nem kell hosszú ideig főzni, mert jobb az íze, mikor a gomba még szinte friss, és nem puhán átfőtt.
Közben a tészta is elkészül. Egyenesen a szószba rakom a tésztát, és átforgatom. Ha nem elég krémes, akkor a tészta főzőlevéből még adok egy keveset hozzá.
Az utolsó pillanatban még tépkedek rá egy kevés bazsalikomot.
Tálaláshoz parmezán forgácsot teszek a tetejére.
Pillanatok alatt elkészíthető és nagyon finom!

2009. március 25., szerda

Mi lesz a méhekkel?


Szörnyű dolgot olvastam Fűszeres Eszter blogjában a méhekről!
Azt, hogy rengeteg állat hal ki naponta, azt sajnos mindenki tudja, és igazából nem tudom mit is lehetne ellene tenni ellene. Bár biztos sok mindent!
Például itt a szelektív szemét gyűjtés, ami remek ötlet, de hiába gyűjtöm és ha senki más nem. És hiába gyűjtöm, ha nem tudom szelektíven lerakni sehol?!
Akkor ott van a légszennyezés, ami ellen csak azzal tudok tenni, hogy kevesebbet használom a kocsit! Talán ez menni fog, mert egészséges és költség kímélő!
A telefon? Sugárzás? Oké kevesebbet telefonálok, de az internetről nem szeretnék lemondani, mert akkor például nem tudom meg, hogy segíteni kell a méheknek!
Vegyük tovább! Bevásárlás! És itt megint jön a szemét. Már ebben is alakulok. Bevásárló listát írok, és próbálok nem elcsábulni olyan dolgokra, amelyek valószínű a kukában végzik, mert nem tudok annyit megenni. Ja és a legfontosabb, mindig van nálam textil szatyor!!! Ne kelljen elfogadni (még termékdíjjal növelten sem) a nylon zacskót!!!


Na, de térjünk vissza a méhekre!
Nem szeretnék sokat írni, mert Eszter remek cikket hozott össze róla, és nem szeretném ismételni. Innen elérhető a cikk és tényleg jó lenne, ha mindenki elolvasná!
Fűszer és Lélek: Kipusztulnak a méhek?
És, hogy én vagy ti mivel tudtok hozzájárulni ahhoz, hogy méhek ne pusztuljanak tovább?
Talán azzal, hogy felhívjuk sok-sok mindenkinek a figyelmét erre! És próbáljuk a saját kis környezetünket úgy alakítani, hogy az méhecske barát legyen :) Hogy ez miért fontos? Mert mi se maradunk sokáig életbe, ha a méhecske nem végzi a munkáját!
Nálam a kertben van barack-, szilva-, cseresznye-, diófa. Van eper, málna, és ha minden igaz lesz sok-sok virág! Nem utolsó sorban a négy gyönyörű orgona fa! Ilyen egyszerű dolgokkal, bárki hozzá tud járulni egy kicsit ahhoz, hogy minél több méhecske maradjon életben!!!!
A Häagen-Dazs egy szép honlapot is csinált, amivel felhívja a figyelmet a méhekre, és megmentésük érdekében, érdemes olvasgatni.
Ott találtam meg azokat a növényeket, amelyeket kifejezetten szeretnek, és szerencsére a legtöbb megtalálható nálam! Még egy kevés levendula, rozmaring, ... stb., ugyan hiányzik, de már rajta vagyok a témán!
Az hiszem halkan ugyan, de kijelenthetem, hogy a kertem "méhecske-barát" kertnek nevezhető!
Segítsen mindenki! Ha csak annyit, hogy ültet egy levendula bokrot a kertbe, erkélyre, balkonládába, ablakba, már az is nagy dolog, nem utolsó sorban nekünk is jót tesz, nemcsak nekik!!! (szép, illatos és a levendulától nem jön be a szúnyog)

Bruschetta


Ma lusta voltam bemenni a piacra reggel és itt a közeli zöldségesnél vettem pár szem paradicsomot. Hiba volt. Sajna a paradicsomnak semmi íze sem volt, de hát nem lehet kidobni semmit. Ahhoz kevés volt, hogy szószt csináljak belőle, de ahhoz viszont pont elég volt, hogy bruschettaként végezze!
Egy kicsit hamis bruschetta, mert nem kenyérből készült, hanem zsemléből :)
A paradicsomot apró kockákra vágtam. Sóztam, borsoztam, egy kis oregánó, egy kis frissen szedett (:)) bazsalikom és egy kevés olíva olaj, ennyi a "feltét".
A zsemlét három szeletre vágom, és beteszem a grillsütőbe, három percre, kb. ennyi idő alatt egy picit megszikkad. Ekkor kiveszem, úgy mint a pirítóst, fokhagymával bedörzsölöm, majd sózom, borsozom, és meglocsolom egy kevés olíva olajjal. A tetejére mozarellát szeletelek és ismét mehet be a sütőbe, annyi időre, míg a sajt rá nem olvad a zsemlére. Vigyázni kell, mert a kenyérrel ellentétben, a zsemle hamar megég.
/Azt elfelejtettem, én nem használok őrölt (iparilag) borsot, hanem minden esetben frissen őrölöm, illetve a só, sem "lisztsó" (én hívom így) hanem nagyszemű tengeri sót mozsárba török össze. Hogy ez a hóbortom honnan jött nem tudom, de ez van mindenkinek vannak bolondos dolgai :)/
Na, de térjünk vissza az eredeti témához :)
Kiveszem a zsemléket, amire szépen rásült a mozarella, és mindegyikre halmozok jó nagy adagot a már elkészített paradicsomból! Természetesen díszítésnek mehet rá egy kis levél bazsalikom :)
Hihetetlen jól esett a friss tavaszi íz (sózva fűszerezve már a paradicsom se volt olyan szörnyű). Már azt várom, hogy a saját bazsalikom mellé saját termesztésű paradicsomból készüljön a bruschetta!
Erre még várni kell :)

Borkóstolás 3.


Poharak megtöltése: kóstolási mennyiség

A legtöbb esetben a pohárba annyi italt kell tölteni, hogy a kehely legszélesebb pontját elérje. Ilyenkor a legnagyobb az a felületet, ahol mozgatás nélkül a legtöbb illatanyag felszabadulására számíthatunk. Ez kb. 50 ml.
Pezsgő esetében a poharat majdnem tele töltjük, hogy a gyöngyözéshez hosszú út álljon rendelkezésre.
Különböző poharak megtöltése, kóstolási mennyiségek

fehér- és rozé bor: a pohár 1/3-ad részéig
vörösbor: a pohár 1/3-ad részéig
vörösbor: kóstoló csésze alján levő dudorokat éppen ellepje
pezsgő: a pohár 4/5-öd részéig
likőrbor (fűszerezett): a pohár 1/2-ed részéig
Cognac, Brandy: a pohár 1/5 - 1/4-ed részéig
"rizling" borokhoz: a pohár legszélesebb részéig
Csemegeborokhoz: a pohár legszélesebb részéig

A szöveg a Gödöllői Borbarát Klub írásának alapján készült.

Brokkolikrém leves

Végre gyönyörűen süt a nap, mondhatnám, hogy meleg kora tavaszi nap van, de sajnos ez csak innen bentről, ablakon keresztül igaz. Abban a pillanatban mikor kilépek az utcára, arcomra fagy a mosoly, szó szerint. A gyönyörű napsütés fagyos szelet takar.
De miután most bent vagyok mert főzöm az ebédet és nem érzékelem a szelet, marad a napsütés! és a tavasz!
Hogy ez mennyiben függ össze azzal, hogy ma brokkolikrém leves főzök az nem tudom, talán picit erőltetetten a ébredő, zöld természet és brokkoli zöld színe ... :)
Oké nem untatok senkit tovább azzal, hogy fejtegetem az örömömet a tavasz miatt, úgyhogy jöjjön a leves.


Egy kisebb fej hagymát, egy nagy gerezd fokhagymát apróra vágok, és kevés olíva olajon megfuttatom. Ne piruljon meg csak épphogy üveges legyen. A gyönyörű /úgy látom ma ez a szó jellemzi a napomat :)/ házi bazsalikomomból pár levelet beledobok az olajba a hagyma mellé, hogy az összes fincsi bazsalikom olaj belesüljön :)
Felengedem tisztított vízzel. Itt van egy kis eltérés köztem és úgy általában a brokkoli levest főző profik között abban, hogy célszerűbb alaplével felengedni és abban főzni a brokkolit, de szerintem picit elviszi az ízét a kész leves, ezért én kicsit erősebben fűszerezem, de marad a víz, hogy ne vigye el a brokkoli ízét az alaplé :) Sózom, borsozom, dobok bele egy karika gyömbért, és mikor felforrt beleteszem a felvágott brokkolit. Lehetne együtt főzni is, de még mindig kiállok amellett, hogy szebb színe lesz a zöld színű ételeknek, ha eleve forró vízbe teszem őket.
Mikor puhára főtt a brokkoli, botmixerrel péppé zúzom :)
Itt még nincs vége, mert ezután jön még a java!!!
Visszateszem a gázra a levest és most jön a fűszerezés. Egy kis római kömény, egy pár kanál tejföl, (amit habverővel alaposan elkeverek), egy kis penészes sajt, várok, míg egyet forr. Kész!
Karikára vágott kiflire rágrillezek egy kis mozarellát, a levest pedig egy szép kis bazsalikom levéllel díszítem (amit nem győzök hangsúlyozni, hogy már a saját fűszerkertemből való) és tálalom, természetesen hófehér tányérban!
Nagyon finom!

/1/2 kg brokkoli, 1 kis fej hagyma, 1 nagy vagy 2 kisebb gerezd fokhagyma, egy karika gyömbér, bazsalikom, só, bors, római kömény, 5 dkg penészes sajt, tisztított víz/

2009. március 24., kedd

Piac


Reggel az egyik kis kedvenc igen korán felébresztett és már nem tudtam vissza aludni. Eszembe jutott, hogy sétálok egyet, mert egyébként is mennem kell majd a piacra, akkor meg uccu neki el is indulok.
Jó döntés volt, mert jól esett a séta, és nagyon szép árut találtam. Bár nem tudom ezen miért csodálkozom, mert Ildikónál mindig szép az áru.
Sokszor irigykedem, mert látom a tévében, hogy itt meg ott (nagy európai városokra gondolok) milyen szép a piac, és milyen mennyiségű és minőségű árut lehet kapni.
Aztán rá kell jönnöm, hogy nem kell nekem ahhoz kimenni Londonba, vagy Bécsbe, mert ide "házhoz" jön az a sok szépség. Bármi, amit kigondol a kedves vevő, vagy kettőnél többször kereste valaki az tuti, hogy napokon belül megjelenik a pulton.
Azt hiszem banán levelet még nem láttam, de szerintem csak meg kéne említeni és máris beszereznék.
Ja és ha az nem lenne elég, hogy szép, meg jó, meg különleges, akkor még ott a sok bio zöldség meg gyümölcs.
Tényleg minden van. A klasszikusokra mint a padlizsán, a cukkini, a tök, leveszöldség, .. stb. nem nagyon térek ki. De mindenképp meg kell említeni, a többféle paradicsomot, fordosat, fürtöset, koktélt, sima gömbölyűt, hosszúkást, a bio-t, ... stb. A többféle paprikát, és a fejes, jég, madár, galambbegy és egyéb salátákat. Nem is beszélve arról, hogy bármikor kapok (szezonon kívül) epret, őszibarackot, dinnyét, áfonyát, málnát. Mindent, illetve bármit :)

És, mindehhez jön az, hogy kik állnak a pult másik oldalán. Jó ide jönni. Kedves mindenki, jókedvűen telik a vásárlás. Ildikóval (képen) elbeszélgetünk az árúról, főzésről, a napi dolgokról szóval mindenről, ami szóba jöhet két kedves ismerős között, ha találkoznak.
Lassan itt a húsvét és már el kell gondolkoznom azon, milyen különlegességet szeretnék, hogy legyen idő beszerezni.

2009. március 23., hétfő

Borkóstolás 2.


A kóstoló poharak:

A kóstolópoharak paraméterei általában:

A. anyaga: üveg (lehetőleg kristály); így nem lép reakcióba a borral, fénytörése jó
B. falvastagsága: vékony (ezért nem lehet csiszolt); kis tömege miatt nem változtat a bor hőmérsékletén jelentősen
C. színe: torzításmentes, színtelen; a tisztaság és a szín megítéléséhez
D. szára: hosszú, ceruza-vastagságú; könnyen megfogható; kéz távol legyen a kehely szájától, ne zavarja a szaglást
D. talpa: kerek, megfelelően nagy; stabilan megálljon, esetleg könnyen megfogható legyen

Főbb pohártípusok


a, fehér borhoz; b, vörös borhoz; b1, vörösbor-kóstoló csésze; c, pezsgőhöz; d, likőrborokhoz (fűszerezett); ; e, bandy-hez (Cognac-hoz); f, "rizling"borokhoz; g, csemegeborokhoz

Főbb poháralakok kialakításának szempontjai borokhoz, borból készített alkoholos italokhoz:

Fehér és rozé borhoz
Fontos megítélendő paraméterek az illat és a szín. Ezért a kehely a nyíló tulipán virágához hasonló alakú: az alsó harmadánál a legszélesebb, onnan folyamatosan, egyenletesen szűkül a szája felé. Alsó íves részében a bor színét tudjuk jól megítélni, az ital könnyen megforgatható benne, az illatokat pedig a szűkülő száj koncentrálja. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
Vörös borhoz
Vörös boroknál a színnek nagyobb fontosságot tulajdonítunk, mint az illatnak. Ennek oka az, hogy a vörös borok készítése során az elsődleges (gyümölcsből származó) aromák többsége főleg az oxidatív hatások miatt elbomlik. A pohár alakja gömbölyded, így a bor egy "lencsét" alkot a kehely aljában, színe (rubintossága) jobban megítélhető. Kevésbé szétterítve egy sötétebb színű bort nehezen lehet megítélni.
Az oxidatív körülmények között érlelt bor palackozáskor erősen reduktív környezetbe kerül. Kicsit ki kell szellőztetni, hogy az eredeti egyensúly helyreálljon, a valós értékeit tudjuk megítélni. Ezt segíti a nagyobb méretű, gömbölyded kehely, melynek szája alig szűkül. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
A vörösborok színének megítélése igen nehéz üvegpohárban. A poharat megdöntve egy fehér háttér előtt a színt csak egy vékony sávban tudjuk megítélni, mert a folyadékréteg vagy túl vékony, vagy túl vastag. Ezért használják a vörösbor-kóstoló csészét. Ez egy lapos, széles fémcsésze (lehetőleg ezüstből vagy ezüstözött) amelynek a belsejében dudorok, cirádák, stb. vannak. A beletöltött bor rétegvastagsága igen változatos lesz. A megvilágítása is jobb, mert a fény oda- vissza átjárja, így a szín megítélést jobban segíti.
Pezsgőhöz
A pezsgők igen fontos tulajdonsága a gyöngyözés, melynek finomságát, intenzitását és tartósságát is meg kell ítélni. A pohár alakja maximálisan ezt a célt szolgálja azzal, hogy trombita végéhez hasonló alakú (flőte). Gyakran használnak egy sekély, széles pohártípust is pezsgőhöz, ami alkalmatlan a szakszerű bírálatra, mert a buborékok útja túl rövid a gyöngyözés megítéléséhez.
A poharat a kehely alsó, vékony részénél, illetve a talpánál fogjuk meg.
Likőrborhoz (fűszerezett)
Likőrborok többsége fűszerezett, így elég erős, intenzív illatú. Színüket a technológia során állítják be. A pohár feladata ezért az illatok dekoncentrálása. Ezt sekély, kicsit íves oldalú, széles kehely valósítja meg, amit a száránál vagy a talpánál fogunk meg.
Cognac-hoz, Brandy-hez
Mindkét ital érlelt borpárlat. Színüket általában mesterségesen alakítják ki. Legfontosabb elbírálandó paraméterük az illatuk. Ennek megfelelően a pohár kelyhe alul széles, hogy a párologtató felület nagy legyen, és igen erősen szűkül az illatok koncentrálása miatt. A párolgás segítésére alulról kézzel melengetik (a kelyhet tenyéren tartják), így a pohár szára rövid.
"rizling"borokhoz
A rizling típusú, a gyümölcsre emlékeztető (elsődleges) aromákban gazdag borokhoz használják. Más - nem kihajló szélű - poharakból az ital először a kóstoló szájának szélével, ínyével érintkezik. Itt a savasság érezhető, de a gyümölcsaromák nem. A "rizling" pohár ezzel szemben szinte bedobja a bort a nyelvre, így az elsődleges aromák már az első benyomásban is erősebben érezhetők. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
Csemegeborokhoz
Déli csemegeborokat (főleg mesterséges - avinált - csemegeborok, törvényileg likőrborok de nem fűszerezettek) gyakran kóstolnak ebből a pohártípusból. Kelyhe erősen szűkül, és a száját párhuzamos falú keskeny szakasz alkotja. Ezáltal az illatok koncentrálása még hatékonyabb. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.

A poharak kelyhét (a kézzel melegítendők kivételével) nem fogjuk meg ! Oka: hőmérséklet megváltozik, a pohár falán ujjlenyomat zavarja a tisztaság megítélését.

A szöveg a Gödöllői Borbarát Klub írásának alapján készült.

Kókuszos almatorta


Ismét egy rendkívül egyszerű süti, amit bármikor pillanatok alatt össze lehet csapni, és remek eredményt kaphatunk.
A Kókuszos almatorta, egy vajas tésztából készült almás pie szerű sütemény.
A sütőporos lisztet, a cukrot, a vajat, egy csipet sót és 2 tojást gyorsan könnyű tésztává gyúrok és kb. fél órára fóliába csomagolva hűtőbe teszem.
Amíg a tészta hűl, addig elkészítem az almatölteléket. Kb. 1 kg almát hámozva, magozva apróra vágom, kevés cukorral és egy citrom levével kompótot főzök belőle. Egy teáskanál étkezési keményítőt 3 evőkanál vízzel elkeverek, a kompóthoz adom, és még egy percig forralom.
Lekapcsolom alatta a gázt és hagyom kihűlni. 2 evőkanál rumba beáztatok egy marék mazsolát. Mikor az alma kihűlt, hozzákeverem a rumos mazsolát és 5 dkg kókusz reszeléket.
Amikor a tészta már eleget hűlt, akkor 1/3 - 2/3-ad arányba elosztom és a nagyobb adaggal kibélelem a kivajazott, kilisztezett tortaformát.
A kibélelés többféleképpen megoldható. Egyik módszer, hogy kinyújtom a tésztát és úgy teszem a formába. Másik, hogy belenyomkodom apránként, ez gyorsabb és egyszerűbb, mint a nyújtós variáció. Nem kell megijedni, mert a tészta vajas és a kéz melegétől összetapad, nem esik szét amiatt, hogy darabonként rakom a formába. A tésztát egészen a forma felső részéig fel kell hozni.
A sütőt előmelegítem 170 C-ra és 5 percre beteszem tortaformát, hogy egy picit megszikkadjon a tészta teteje. Ez azért fontos, mert az alma töltelék sütésnél levet enged, és ha nem sütném elő a tésztát nem sülne meg a "vizes" alma alatt.
Gyakran lehet azt olvasni, hogy a "vizesedés" elkerülésére, célszerű egy kevés zsemlemorzsát a tésztára szórni, de szerintem ez nem elég.
A kihűlt alma keveréket a szintén kihűlt tésztára öntöm. A megmaradt 1/3-ad tésztával befedem az almást, úgy hogy próbálom a szélét egy kicsit "összeragasztani". A tetejét megkenem felvert tojással, és megszurkálom, hogy a gőz tudjon távozni.
170 C-os sütőben kb. 50 perc alatt szép pirosra sül.
A képen úgy néz ki a süti, mintha szeme lenne, ez a hatalmas szemű mazsolának köszönhető :)

/tésztához: 12 dkg cukor, 20 dkg vaj, 2 tojás, 1 tk sütőpor, 40 dkg liszt
töltelék: 1 kg alma, 1 citrom leve, 8 dkg cukor, 5 dkg kókusz, 1 ek rum, 5 dkg mazsola, 1 tk étkezési keményítő/

2009. március 21., szombat

Borkóstolás 1.

Egy újabb sorozatot indítok, a borkóstolás címmel. Ezeket a cikkeket nálam jóval okosabb és hozzáértőbb emberek írták, és úgy gondoltam, megosztom az olvasottakat mindenkivel. Fokozatosan közlöm az írás részleteit, hogy egyszerre ne legyen sok az információ :)


1. Borkóstolás, borbírálat előírásai, módszerei

Gyakorlatilag a bort szinte mindenki minősíti, aki kapcsolatba kerül vele. Minősíti a
* a termelő folyamatosan a bor készítése, kezelése során, hiszen e nélkül nem tudná megállapítani a szükséges kezelések idejét, módját,
* a kereskedő, aki eldönti, hogy az adott tétel megvásárlásra kerüljön-e,
* a vendéglátó ellenőrzi a vendégének felkínálandó bor minőségét, az alkalomhoz, ételhez illő harmóniáját,
* a fogyasztó fogyasztás közben, valamint
* a szakemberek borbírálatok, borversenyek kapcsán.

Ezek a minősítések különböző szinteken történhetnek:
1. Leggyakoribb és legszabadabb szint, amikor egy társaság összejövetel közben borozgat, a felszolgált borokat megbeszélik, méltatják.
2. Ennél kötöttebb a borkóstolás, borbemutatás. Itt már egy vezető személy "vezeti fel", ismerteti az éppen felszolgált bort. A borok sorrendje itt már nem tetszőleges, hanem a kóstolási sornak megfelelő. Ilyen alkalom kapcsán szinte csak a borról esik szó. Bort minősítő szakszavak ismerete, borkóstolás alapvető szabályainak ismerete elvárt.
3. A legkomolyabban (akár törvényileg, határozatilag) szabályozott minősítések a borbírálat és a borverseny. Csak képzett, minősített kóstolók végzik általában.

A továbbiakban a borbírálat és a borverseny szabályaival foglalkozunk, mert a legtöbb megkötés ezeknél található, amelyek egy részét veszik csak figyelembe a többi szinten.

A borminősítés szintjeinek összehasonlítása
A. szint
helyszín: kötetlen
nyíltság: nyílt
szakszavak: hangosan
szabályozás: nincs (társaság)

B. szint
helyszín: kóstolóhelyiség, pince
nyíltság: nyílt, vagy utólag megbeszélt
szakszavak: hangosan
szabályozás: helyi szokás

C. szint
helyszín: kóstolóhelyiség
nyíltság: ZÁRT! (titkos) csönd van végig
szakszavak: csak írásban
szabályzás: törvény, határozat, helyi szabályzat.

A szöveg a Gödöllői Borbarát Klub írásának alapján készült.

The Scents of Wine

"A bor illata".
Megint találtam egy érdekességet! Ajánlom mindenkinek aki érdeklődik akár amatőr, de ebben az esetben már profi szinten is a bor illata iránt :)
Érdekes játék lehet, bolyongani a bor illatainak rengetegében, és itt a "rengeteg" szót nem véletlenül használtam.



A bort kóstoláskor, először a szemünkkel vizsgáljunk, és ez után következik az illat. A bor "szimatolásakor" gyakran előfordul, hogy az agyunk felismeri az illatot, de nem tudjuk megfogalmazni, hogy mit is érzünk. A múltban már raktározódott az illat, de nem jön felszínre. Ugyanúgy mint, amikor sokáig nem használjuk a tanult idegen nyelvet, tudjuk, hogy ismerjük a szót mégsem sikerül lefordítani.
A szaglást is meg lehet "tanulni", állítja a francia Jean Lenoir. Azt ajánlja, hogy úgy használjuk a készletet, mint egy szótárt az idegen nyelv használatakor. Gyakoroljuk az illatokat, aromákat ugyan úgy, mint az új szavakat :) nyelvtanuláskor.
A készletben lévő 54 fiola tartalmazza azokat a tipikus illatokat, melyek a fehér, vörös és rose borok aromaképzői.
Ezek az aromák adják meg számunkra azokat az információkat, melyek alapján meg tudjuk különböztetni a szőlő fajtáját, a származási helyét, valamint jellegzetességet őriz még a szőlőültetvényről és a borkészítésről.
A fiolákhoz tartozó kártyák, abban segítenek, hogy kialakítsunk egy olyan tudást, mely alapján a későbbiekben meg tudjuk különböztetni a borokat.
A kártyákon részletes leírást találunk az aromákról, az illat molekulákról, illetve felsorolja azokat a borfajtákat, melyek tartalmazzák a kártyához tartozó illatot.
A teljesség igénye nélkül álljon itt egy-két aroma, melyek megtalálhatók egyes borokban: citrom, grapefruit, eper, alma, meggy, mandula, vanília, aszalt szilva, galagonya, rózsa, szarvasgomba, sáfrány, kávé, szegfűszeg, pézsma, vágott széna .... és még sorolhatnám.
Ha valakit érdekel a készlet még többet megtudhat a saját honlapjáról: The Scent of Wine
Ugyanitt megtalálhatunk egy hasonló készletet, mely a kávék világába kalauzol.

Czifray II/2


Kész vagyok a nagy művel!
Kész a káposzta és a palacsinta is!
Már csak le kell írni, és ki kell választanom a megfelelő képet!
Ezek sajna ma még nem kerülnek fel a blogra, de amint elkészül a szöveg felteszem!

Palacsinta


Ha már szombat és vendégek is vannak, akkor álljon itt egy nagyon gyors és finom édesség, amit szerintem nincs ember aki ne szeretné. Ez a palacsinta.
A tojásokat a cukorral, kevés sóval kikeverem, majd felváltva teszem hozzá a lisztet és a tejet. A csomómentesre kevert tésztát, ha szükséges egy kevés szódavízzel hígítom.
A palacsinta sütőt felhevítem, egy kevés olajjal megkenem (célszerű szilikon ecsettel csinálni), egy szedőkanálnyi adagot beleöntök a serpenyőbe és mindkét oldalát megsütöm. Hősiesen bevallom, hogy nem szoktam dobálni a palacsintát, mert kényelmesebb, gyorsabb lapáttal megfordítani.
A töltelék bármi lehet, ha picit kevesebb cukrot teszek a tésztába, még sós töltelék is kerülhet bele.
A ma új "food-stylist"-ot alkalmaztam :) tesóm készítette elő a palacsintát a fotózásra. Őszibarack lekvárral töltötte, csokoládé szósszal, porcukorral és kandírozott gyümölccsel díszítette. Szép lett!

/30 dkg liszt, 3 dl tej, 1 db tojás, 1 db tojássárgája, 2 dkg cukor, kevés olaj a sütéshez/

Én kis kertész...4


Gyönyörű a bazsalikom, és a paradicsom is gyorsan fejlődik.



Sajnos veszteségek is érték az "ültetvényt". A rukkola megadta magát és egyik napról a másikra elszáradt, annak ellenére, hogy rendesen locsoltam és mindig sütött rá a nap.
A petrezselyem és a koriander, bár úgy volt, hogy már hetekkel ezelőtt kiültetem a végleges helyére, de kicsit féltem, hogy még nem elég erősek, így csak ma lesz véglegesítve mindkettő.
Valami oknál fogva, mivel remekül sikerült a paradicsom palántázás, vettem még egy pár paradicsom magot. Egy hatalmas olasz fajtát, egy feketét és egy cirmosat :)
Alig várom már, hogy leszedhessem az első termést.
Ha már a kertről van szó, a "kis kertész" kiköltözik egy nagyobb helyre.
A balkon ládában maradnak a már meglévő fűszernövények, és próbát teszek a paradicsommal, illetve még veszek majd, csüngő epret az erkélyre.
Szóval a nagyobb helyre visszatérve. Mamiéknál hatalmas kert áll a rendelkezésemre. Már ki van gazolva és fel van ásva. S mi több már a korai ültetésű zöldségeket már el is ültettem. Tegnap elültettem a hagymát és a fokhagymát. Még egy kis salátát, borsót és leves zöldséget is ültetek, mert ezeket most március közepén, április elején kell elvetni.
Majd, ha már lesz mit látni a "nagy" kertről is rakok fel képeket.
Itt a tavasz - annak ellenére, hogy valamelyik nap hihetetlen hóvihar volt - irány a természet.
Mindenkinek jó kertészkedést!
/megvettem az árvácskákat is :)/

2009. március 15., vasárnap

Csiga kaviár

Ismét egy érdekesség, amit ha minden igaz soha nem fogok megkóstolni, bár ahogy mondják, "soha ne mond, hogy soha" :)


"Annak, akinek már snassz a svéd füstölt lazac vagy az orosz kaviár, itt a legújabb méregdrága ínyenc fogás. Mielőtt azt gondolnánk, hogy valami ehetetlen gusztustalanságról van szó, nyugodjunk meg, francia asztalok százaira kerül a sós, rózsaszín-fehér csemegéből ...
A kísérletezgetés évei után került piacra a (gyártója szerint legalábbis) különleges finomság. Egy teremben összezsúfolt 60 ezer csiga "terméke" volt az a 200 kilogrammnyi tojás, amivel a De Jaeger a kísérletezés időszakában dolgozott.
Azért volt szükség ennyi állatra, mert a csiga évente mindössze egyszer hozza világra tojásait, egy alkalommal mintegy száz darabot. A gyártó cég emberei sokáig gyűjtötték a petéket, melyek közül mindig kiválogatták a legszebbeket, és azokat az állatokat, melyek a legtöbbet hozták világra.


Végül összejött egy ideális, produktív tenyészet, a francia cég a nagy szürke csigát (Gros Gris) találta a célra leginkább megfelelőnek. A példányokat elsősorban gabonával és a természetben is megtalálható növényekkel etetik, mindössze finomítás nélküli sót és némi rozmaringesszenciát adnak hozzá csomagolás előtt.
A francia ínyencek a nyolcvanas évektől kezdve fogyasztják a csigák "kaviárját"". Mióta 2007-ben elindult a tömegtermelés, már néhány étteremben is árulják a belőle készült fogásokat.
A De Jaeger szerint a csigakaviár igazi meglepetés, szenzációs étel a piacon. "Fedezze fel az eső utáni erdő ízeit, a tölgyfa, a gomba, a moha és az eső illatát" - biztatják a vásárlókat egy doboz fehér kaviár megvásárlására. A negyed kilogrammos csomagolás ára 650 font (195 ezer forint)."

Miután elolvastam a cikket, megnéztem a De Jaeger honlapját.
Így néz ki a csiga kaviár díszdobozban. A kaviárt de Guérande sóvirággal sózzák, kevés rozmaring eszenciával fűszerezik. A doboz tartalma még egy fiola Espelette paprika, egy fiola gyömbér olaj és egy receptes könyvecske.
Beírom ide, hogy De Jaeger szerint, hogyan fogyasszuk. Azért tartom fontosnak leírni, hogyha valaki esetleg hozzájut ehhez az ínyencséghez ne legyen probléma, hogy nem tud vele mit kezdeni :)
Egy négyzet alakú, vékonyra szeletelt rozskenyeret kenjünk meg egy kevés teljes tejszínnel. A tetejére rakjuk a csiga kaviárt. Szórjunk a tetejére egy keveset a hozzá csomagolt paprikából és egy pár csepp gyömbér olajat. Ha szükséges egy kevés de Guérande sóvirággal sózzuk. Egy pohárka száraz fehérborral, vagy pezsgővel tálaljuk.
Fogyaszthatjuk még vékonyra szeletelt fekete szarvasgombával is.
Kerüljük az ezüst étkészlet használatát terítéskor.
Nagyon fontos még az is, hogy milyen hőmérsékletű a kaviár, fogyasztáskor. Ha túl hideg akkor veszíthet az aromájából, ezért célszerű egy órával a tálalás előtt kivenni a hűtőből dobozzal együtt, és csak az utolsó pillanatban kivenni a dobozból.

A dőlt betűs szöveget a Deluxe.hu-ról másoltam ide.

2009. március 14., szombat

Porcelán babák


Hát ez a téma egyetlen ponton sem kapcsolódik a gasztronómiához, de valamilyen kényszer folytán meg kell mutatnom mindenkinek mit találtam. A poszt címkéje az, hogy "luxus" és ezek a gyönyörűségek valóban, magasan ebbe a kategóriába tartoznak.
Ha azt mondom játékbaba, akkor nagyjából mindenkinek a gyermekkora jut eszébe, mikor öltöztette, fürdette, esetleg levágta a haját a kedvencének. Hát ezek a babák nem ilyenek, ezekre még az is lehet, rá van írva, hogy "gyerek kezébe nem való". Ezeket inkább gyűjteményekbe, múzeumokba láthatjuk. Limitált példányszámban készülnek, kézzel festett, kristály szemmel, emberi hajjal, a legmagasabb minőségű textilekből készült ruhában és természetesen tiszta bőr cipőben. Némelyik 80-85 cm magas!
Egy-egy példányhoz akár már 1000 dollárért is hozzájuthatunk :) Azt hiszem elfogadnék egy ilyet a szülinapomra :))
Megpróbálok minél több képet ide varázsolni, de Hildegard Güenzel honlapján még érdemes nézelődni.
Ez a kis rózsaszín nadrágos a kedvencem. 80 cm magas, és mindösszesen 30 darab készült belőle. A pulóvere és a lábszárvédője kézzel kötött angóra, a nadrágja rózsaszín bársony virágos szegéllyel, fehér-rózsaszín bőrcipőben, plüss sapkában. Hát nem gyönyörű?




Falafel


Tegnap benéztem a kamrába és találtam kb. fél kg csicseriborsót. Rögtön eszembe jutott, hogy nagyon régen ettem már egy hummuszt és be is áztattam a csicseriborsót, mert bármilyen ételt is készítünk belőle minden esetben célszerű egy éjszakára beáztatni.
Reggel neki is fogtam, hogy majd szépen puhára főzöm, de akkor jutott eszembe, hogy elfogyott a tahini, és miután elmúlt dél nem hiszem, hogy bármelyik bio-bolt nyitva lenne, ezért gyorsan le is mondtam a hummuszról. Miután már ott volt a beáztatott csicseriborsó, hogy ne vesszen kárba :) csináltam belőle falafelt!
A csicseriborsót, a burgonyát, a hagymát, a fokhagymát robotgépbe eldolgozom.
Egy nagy tálba teszem és hozzáteszem a 3-4 evőkanál lisztet, az 1 tk sütőport, illetve a fűszereket: só, bors, római kömény, koriander, oregánó. Alaposan összedolgozom, és kb. 2 órára letakarva a hűtőbe teszem.
A pihenési idő elteltével bő olajban pirosra sütöm. Én egészen kicsi falafeleket csinálok, igaz így jóval hosszabb ideig tart elkészíteni, de sokkal jobb enni! Két kiskanál segítségével szaggatom az olajba a gombóckákat.
Konyhai papírtörlőre szedem, hogy a felesleges olajat felszívja.
Eredetileg pitában salátával, úgy mint a gyrost kell enni, de erre sincs szabály. Pitát már nem volt kedvem sütni, így egyszerűen magába egy kevés jégsalátával tálaltam :)
A hummuszt nem felejtettem el, hamarosan azt is csinálok :)

/1/2 kg csicseriborsó, 1 db krumpli, 1 kisebb fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3-4 ek. liszt, 2 tk. sütőpor, só, bors, koriander, római kömény, oregánó/

2009. március 13., péntek

Étterem vagy titkos társaság?


Ma olvastam egy érdekes cikket (lehet, hogy csak nekem új) olyan kulináris élményeket nyújtó éttermekről szól, melyek mintegy titkos társaságként működnek, lakásokban, garázsokban, kibérelt konyhákban. Bemásolom ide a teljes cikket:


"A titkos gasztronómiai szeánszokat sokszor nem hivatásos séfek, hanem főzni szerető műkedvelők rendezik. A klubok magánlakásokat, galériákat, garázsokat választanak helyszínnek, de az is előfordul, hogy egy mezőn állítják fel az asztalokat. A becslések szerint csak az Egyesült Államokban több mint száz ilyen klub működik.
A lakáséttermeket sokan a kubai paladares nevű családi étkezdékhez hasonlítják. A családiasság élményén kívül az is közös bennük, hogy ezekről hirdetések híján csak a bennfentesek szereznek tudomást.
A klubok egy részében titkos társaságokhoz hasonlóan néha jelszót kérnek a tagoktól, és nem is csatlakozhat akárki a közösségekhez. Egy New York-i gasztroklub tagja például csak az lehet, aki helyesen válaszol arra a kérdésre, hogy mit rendelne utoljára, ha kiderülne, hogy meg kell halnia.


A texasi ínyencek a Supper Underground nevű klub szeánszain vesznek részt. A 2006-ban alakult társaságnak ma 1500 tagja van, és az egyébként üzleti életben dolgozó alapítók választják ki közülük azt a szerencsés 30 embert, akik részt vehetnek a havonta egyszer megrendezett titkos összejövetelen. Óvodák konyháit, privát rezidenciákat szemelnek ki erre a célra, az 50-70 dolláros (10-14 ezer forintos) vacsorákon polentatortát, kéksajtos gombaragut, fahéjfagylaltot szolgálnak fel.
Lakáséttermek és a két asztalos vendéglő

A párizsi Hidden Kitchen alapítói, egy Seattle-ből származó séf és egy pék tavaly költözött a francia fővárosba. Aggódtak amiatt, hogyan fognak új barátokra szert tenni. Az ismerkedés a vártnál is gyorsabban ment a lakásukban adott vacsorák segítségével.
Másfél évvel a költözés után már több százan mondhatták el magukról, hogy megfordultak a Hidden Kitchenben. A vendégeknek francia alapanyagokból készítenek amerikai ételeket, nagy sikerrel. Egy hét-tízfogásos vacsora a borokkal együtt 87 dollárba (17 ezer forintba) kerül, és egyszerre 12 ínyenc fér el a szűkös helyen.
Lakáséttermet Bécsben is találunk, Angelika Apfelthaler tavaly óta fogad vendégeket a Schönbrunni kastély közelében található lakásban. A menü inkább mediterrán jellegű, a szakácsnő marokkói és toszkán ízekkel is dolgozik. A vendégek úgy érezhetik, hogy egy családi vacsorán vesznek részt.
Az étkezéseknél jelen van Gino, a golden retriever is, ezért ne csodálkozzunk, ha néhány zsemle hirtelen eltűnik az asztalról. Karamellizált fügés kecskesajttorta, sáfrányos-meggyes szószban tálalt tengeri sügér, rózsavizes mandulatorta szerepelnek az elkészített ételek között, egy vacsora 12 ezer forintnak megfelelő összegbe kerül.
Tokió Akasaka negyedében található a világ legkisebb étterme, az Aronia de Takazawa, ahol mindössze két asztalra főznek. A tulajdonos és a konyhafőnök, Yoshiaki Takazawa felesége segítségével nemcsak kitűnő fogásokat, hanem teaszertartást is prezentál a vendégeknek. Körülbelül 6 hónapra előre kell asztalt foglalni, hogy megkóstolhassuk a libamájkrémet mangóval és a currys fagylaltot. Egy tízfogásos menü ára 220 dollár (44 ezer forint).


Fizetnek, hogy főzhessenek
A házilag készített olasz ínyencségek világhírűek, és a gasztroturisták bármit megadnának, hogy bejussanak egy olasz háziasszony konyhájába. Egy bolognai szociológus professzor, Egeria Di Nallo érdeme, hogy erre van lehetőségük. Di Nallo négy évvel ezelőtt több mint száz háziasszonyt toborzott, aki vállalták, hogy megtanítják főzni a látogatókat.
Az órákra nemcsak a konyhájukban, hanem kastélyokban, múzeumokban is sor kerül, Velencétől egészen Szicíliáig. A szakácsnők egyszerre 6-8 embert fogadnak, és átlagosan 60 dollárba (12 ezer forintba) kerül a program.
A Buenos Aires-i Casa Felix úttörőnek számít a steak-központú városban, ugyanis vegetáriánus és halételeket kínálnak. Az éttermet egy vegán séf, Diego Felix vezeti, a főzésbe pedig néha bevonják a vendégeket is. A hagyományos ételeket új ízekkel dobják fel, a fűszernövények a szakács saját kertjéből származnak. Leghíresebb fogásaik közé a tradicionális paraguayi kukoricás sütemény, az avokádós és lime-os desszert és a laposhal-ceviche tartozik. Egy ötfogásos vacsora 35 dollárba (7000 forintba) kerül, egyszerre 12 vendéget fogadnak."

A cikk a Delux.hu-n található.

Ellátogattam, egyik másik ilyen lakásétterem honlapjára! Leginkább a tokiói Aronia de Takazawa tetszett. Nagyon profik, a cikkben látható képeket az ő honlapjukról másoltam be.

Tócsni


Mint ahogy már írtam tegnap egy remek borkóstolón voltam, aminek az lett az eredménye, hogy ma a gyomrom egy picit rakoncátlankodott. A rakoncátlan gyomor pedig segítségért kiállt! És, hogy mi a legjobb segítség? Valami igazán tömör nehéz kaja, ami elveszi a gyomrom kedvét mindenféle kicsapongástól és már csak az ujonan érkező vendégre koncentrál csendesen, nyugodtan :)
Ha azt mondom, hogy Tócsni, biztos többen rábólintanak, hogy helyes döntés volt!
1 kg pucolt krumplit, kis reszelőn lereszelek. Belekeverek 2 tojást és annyi lisztet, amennyit felvesz a krumpli, ez nagyjából 10-15 dkg liszt. Sóval, borssal, (sok) tört fokhagymával fűszerezem, mehet még bele egy kevés petrezselyem is, de sajnos azt elfelejtettem venni a piacon, így ebből most kimaradt :( Palacsintatészta állagúnak kell lennie.
A palacsinta sütőben ugyan úgy, mint a rendes palacsintát kevés zsiradékon mindkét oldalát szép pirosra sütöm.
És, hogy mivel tálalom az teljesen fantázia dolga!
Ma megkentem egy kevés tormával, feltekertem, mint a palacsintát, tejfölt öntöttem rá, és frissen őrölt borssal megszórtam.
Nagyon finom még egy kis juhtúróval, vagy egyszerűen fokhagymás-petrezselymes tejföllel, de mehet rá egy kevés füstölt sajt, vagy bármi.
Nagyon finom egyszerűen elkészíthető étel!

Czifray II/1


Ma a hentesnél hasított belém a tudat, hogy nyakamon a Czirfay!!!
A pályamunkák leadásának végső határideje március 31.

A versenyfeladat:

1./ a Czifray-féle szakácskönyv 134. oldalán található „Savanyú káposzta kolosvári módon” recept interpretációja

2./ klasszikus vagy egyéni tésztából készülő sós palacsintakreáció.

A teljes cikk és egy-két jótanács A bűvös szakács-on!

Borkóstoló!

Erősen elgondolkoztam azon, hogy lehet-e közvetlenül borkóstolás után bejegyzést írni a blogra? Még mindig úgy gondolom, hogy kellene aludni rá egyet :)
Kellemes borok és emberek társaságában eltöltött este, után közvetlenül írni, hát nem biztos hogy olyan egyszerű mint amilyennek gondoltam, mikor az ölembe vettem a gépet, de már mindegy, ha egyszer elkezdtem akkor lássuk a medvét :)
Közben az is eszembe jutott, hogy mégis csak jó döntés azonnal írni, mert holnapra még a tokajinak is más íze lesz... :)
Szégyen vagy nem egri létemre, első alkalom volt, hogy részt vettem a Kis Dobó téren a borkóstolón. Szerencsém volt!
Nagyon remek borokat kóstoltunk, és nagyon remek társaság (remélem ők is így gondolják) verbuválódott szinte pillanatok alatt.
Már szinte közhelyként használt mondat, hogy "bor összehozza az embereket", de tényleg így van! Gyakorlott borkóstolók, gyakorlott borászok, amatőr (lásd én) kóstolgatók :) Emberek akik, egyébként nap, mint nap elmennek egymás mellett az utcán, sietnek, dolguk van, de itt és most van idő mindenre. Egy kis nosztalgia a repülő kulcscsomóról, pár sztori az újságírótól, egy-két kipréselt szó az egész este csendesen mosolygó borásztól, majd az est előrehaladtával egyre hangosabban, egymás szavába vágva, élmények, történetek és ... nevetés

A Monyók Pincészet borait kóstoltuk, abból is tízet!
Mit is lehet olyat írni a tokaji borról, amit már nálam sokkal okosabb emberek ne írtak volna le? Az, hogy testes, savas, ... stb, na ez az amiről végképp nem tudok szakszerű képet adni. Sajnos mint "műveletlen" alkoholista csak azt tudom mi az ami ízlik és mi az ami nem :)
Amit már biztosan tudok, hogy a jégbor, vagy a 6 puttonyos tokaji már nem az én világom. Nagyon finom, de már annyira édes, hogy az már nekem az egyébként édes szájúnak is szinte terhes :)
Letettem a voksom a borászat három bora mellett, amiről állítom, hogy mindenkinek meg kellene kóstolnia. Az egyik a 2007-es Furmint, a másik a szintén 2007-es Hárslevelű, illetve egy Sárgamuskotály.
Monyók Józseftől megtudtam mi az a reduktív borászat, hagyományosan hogyan kell érlelni a tokaji borokat, mi az hogy maradék cukor, meg aszútészta, illetve azt, hogy miért kell vigyázni arra, hogy a szőlőmagok nehogy sérüljenek, ...
Köszönöm a szép estét!

2009. március 10., kedd

Mákos guba


Igen, én is szeretem a mákos gubát!
Már többször gondolkoztam azon, hogy milyen hatással vannak ránk a reklámok! Hát vannak!
Évek óta nem ettem mákos gubát, igazából eszembe sem jutott! A média befolyásoló hatásának köszönhetően, miután minden nap többször felhívja a figyelmemet a fiatalember, hogy márpedig ő szereti a mákos gubát, a sárga villamos és az Erős Pista társaságában, "kénytelen" voltam csinálni :)
Jól emlékezetem, nagyon finom és, hogy milyen egyszerű elkészíteni az már szinte nevetséges.
Hogy mi kell hozzá? Pár szikkadt kifli, egy kis tej, egy kis cukor, és természetesen mák!
A kifliket kb. centis karikákra vágom, és egy nagyobb tálba teszem. A tejet, a cukorral, vaníliacukorral, felforralom, és a kiflire öntöm. Hogy mennyi tej kell azt pontosan nem lehet meghatározni, mert annyi kell amennyit felvesz a kifli. Én nyolc kifliből készítettem, kevés lett a több mint 5 dl tej, így mikróba még melegítettem egy kevés tejet és ráöntöttem (ebbe már nem tettem cukrot).
A mákot megdaráltam, hozzátettem egy kevés porcukrot és a tejes kiflire teszem. Alaposan összekeverem, nem gond ha mancsos lesz szerintem úgy még jobb is.
Egy kivajazott tűzálló tálba teszem az egészet. Pár pici kocka vajat teszek a tetejére, és 200 C-os sütőben kb. 35 perc alatt pirosra sütöm.
Édes, itt-ott krémes, nagyon finom és egyszerű desszert!
Nem kell, hogy az életünket a reklámok befolyásolják, de ebben az esetben nyugodtan hallgassunk a fiatalemberre, és együnk mákos gubát!

2009. március 7., szombat

Fogyás segítséggel :)

Mint már korábban is írtam, kénytelen vagyok egy kicsit visszafogni magam az étkezés terén, mielőtt a felismerhetetlenségig fajulnának a dolgok :)
Sajnos ez az oka annak is, hogy mostanában kevesebb recept kerül fel a blogra. Bárki kipróbálhatja, hogy napi rendszerességgel gasztro-blogot ír, úgy, hogy saját maga készíti, fotózza és kóstolja az ételeket, és közben megpróbál "fogyózni" :) Lehetetlen!!!
Ezért úgy döntöttem egy rövid ideig most több poszt lesz általában a gasztronómiáról, alapanyagokról, és az ezt körül vevő dolgokról, mint a receptek.
Na azért teljesen nem állok le a receptekkel sem, mert a most kialakított és eddig bevált rendszer amivel megpróbálom kordában tartani a kilókat, megengedi, hogy fincsi, és nem is annyira, - mint ahogy ez a fogyis kajákra jellemző - jellegtelen ételeket is egyek.
A lényeg a mennyiség! Jó, jó nem is untatok senkit azzal, hogy mi ez, meg hogy is van ez. /talán ha beválik megosztom a "titkot":)/
Amiért igazából ezt leírom, az az, hogy bemutassam a két kis segítőmet!
Az ember legjobb barátja ugye mint tudjuk a kutya, na de ha ebből kettő is van az már kész baráti társaság :)
És, hogy ők miben tudnak segíteni a fogyásban??
Hát azzal, hogy elkunyizzák annak az egyébként is csekély adagnak a felét, amit kimérek magamnak egy-egy étkezésre :) /Remélem ezt a posztot a tesóm nem olvassa, mert ő azt vallja, hogy a kutya egyen a táljából, az "asztalnál" semmi keresnivalója :). Innen üzenem, most "hivatali" engedéllyel kunyerálnak és kapnak fincsi falatokat!/

Igazából Foltos az, akire minden esetben lehet számítani. Ő teljes mellszélességgel mellettem áll, megérti a problémámat :), úgy van vele, hogy amit én megeszek, attól neki sem lesz baja, és, ha ezzel még segít is ... :)



Pamaccsal már más a helyzet! Ő csak az igazán ínyenc falatokat eszi meg, bár a tészta az bármikor és bármilyen formában jöhet!

2009. március 5., csütörtök

Marhapörkölt

Majd egy hónapja nem ettem marhahúst, mert volt egy szörnyű élményem, ami kb. 6 órámba telt. Olyan öreg marhát kaptam, hogy szerintem már levágni is kár volt. Ezt a traumát mostanra sikerült kihevernem, és ma vettem egy szép darab fehérpecsenyét.
Szerencsém volt, könnyen elkészült.
Egy kedves barátom tanított meg arra, hogyan kell igazi marhapörköltet készíteni. Nem biztos, hogy már tökéletesen emlékszem minden egyes összetevőre, de azért mindig (szerénytelenség nélkül) tökéletesre sikerül.


Most jöjjön a recept, ami igazából csak iránymutatás, mindenki úgy készíti ahogy szeretné, szokták mondani, hogy ízlés szerint.
A recept, mint minden pörköltnek a receptje úgy kezdődik, hogy: VÉGY EGY KUPICA PÁLINKÁT!
Na jó ezt nem minden esetben kell megtartani, viszont nyáron ha bográcsban készítjük a pörköltet akkor kötelező elem.
A hús negyedének megfelelő súlyú hagymát apróra vágok és olajon, üvegesre sütöm. A húst rádobom és egy picit megpörkölöm. Mehet rá a fűszer, só, bors, tárkony, petrezselyem, és paradicsom, ilyenkor darabolt konzerv szerintem a legtökéletesebb. Ezután kerül rá a piros paprika, de óvatosan nehogy megégjen. Aki nem annyira gyakorlott, úgy kerülheti el a paprika leégését (ami egyébként rettentő büdös), hogy egy picit lehúzza a tűzről, belekeveri a paprikát és ráönti az alaplevet.
Szóval a paprika után mehet rá a "folyadék", ami majd a pörkölt szaftját adja. Ez a folyadék, ízlés szerint többféle lehet. Az én kedvencem a vörösbor. Lehet fehér bor is, sokan most felszisszennek, de egyszer csak úgy érdemes kipróbálni, fantasztikus. Lehet még alaplé is, de az szerintem egy háztartásban ritkán fordul elő. Ja és a víz, ebben az esetben, mármint ha csak víz kerül bele, nem lesz testes a pörkölt, és kicsit több fűszer is kell hozzá. Mindenképp azt ajánlom, hogy a bort semmiképp ne hagyja el senki!
Egyet forr a pörkölt, és ekkor kerülnek bele a titkos összetevők: a mustár és az áfonyalekvár. Ha minden benne van, halkabbra veszem a gázt és szépen lassan fedő alatt porhanyósra főzöm.
Néha rá kell nézni, nehogy odakapjon, mert ha már a leve kezd elfőni, fel kell önteni egy kevés folyadékkal. Arra azért figyelek mindig, hogy ha vörösbort használok, kerüljön bele egy kevés víz, "hígítani" kell, mert a nagyon sok bor szerintem picit keserűvé teszi a pörköltet.
Mikor már szinte elolvad a szájban a hús akkor van kész!
Régi klasszikus szerint tarhonyával kell feltálalni, de én sajnos nem szeretem ezért a másik klasszikust vettem elő a főtt burgonyát. Szerintem, ha csinálnék egy közvélemény kutatást 50 - 50 % lenne az arány a tarhonya és a főtt krumpli között.
Egy pici petrezselymet szórok a tetejére tálaláskor!
A világ egyik legfinomabb étele!

/Itt jönnének a pontos mértékegységek, de sajna nincs pontos recept a marhapörköltre. Szerintem a szakácskönyvek is csak találomra írnak oda ezt-azt, badarság! 1 kg hús a többi pedig érzésből!/

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...