2009. június 30., kedd

Egy könnyű reggeli


Vasárnap hajnalban iszonyatos vihar volt, ami nálunk azt jelenti, hogy Pamaccsal talpon lenni, mert fél! Ez nem lenne kötelező, mert azért pihenni kell, mert (mondják mások) "csak egy kutya" nehogy ezért ne aludjak! Igen ám, de ha a kutya fél, és a fejemen ugrál akkor nincs mit tenni ébredni kell :)
Na szóval hajnalban keltem és ha már egyszer fenn voltam csináltam egy könnyű kis reggelit. Nem reggeli "idő" alatt készül, el tehát, vagy nagyon korán kel valaki, vagy délután lát hozzá :)
Gyorsan összegyúrtam egy pizza tésztát. A tésztába szórtam egy jó nagy marék fehér szezámmagot. Nem a kelesztős fajtát csináltam, hanem a vékony, gyors tésztát, amit azonnal lehet használni.
Kinyújtom vékonyra, jó nagyra.
Az egészet megkenem olíva olajjal, én most bazsalikomossal, mert a bazsalikomom pár napja megadta magát sajna, így az ízt pótolni kellett valahogy.
Tölteni úgy kell, hogy a távolabbi szélén, maradjon egy kb 2 cm-es üres rész.
Szóval, először megy rá a bacon, szépen sűrűn. Erre jön a karikára vágott paradicsom, majd a tépkedett mozzarella. Egy pici só mindenképp kell rá, illetve oregánó. A sushihoz használt fekete szezámmagból is került rá egy kevés!
Mint a rétest vagy a bejglit feltekerem.
200 C-os előmelegített sütőben kb. 35 perc (sütőfüggő) alatt megsütöm!
Ha már szép piros, akkor kész! Pár perc pihenő után egy nagyon éles késsel felszeletelem!
Nagyon finom és nagyon laktató!!! Tipikusan egy "nesze neked fogyókúra" típusú étel!

/pizza tészta: 40 dkg liszt, 3 cs. szárított élesztő, só, 4-5 dl langyos víz, egy pici cukor/

2009. június 26., péntek

Elhunyt Micheal Jackson!






2009. június 23., kedd

Dió és méz


Dió, méz, sertésszűz és egy rosszul sikerült fénykép :)
Ez szintén az egyik kedvencem, bár picit téliesnek tűnik, a dió-méz összetétel miatt, de egyáltalán nem az :)
A sertés szüzet kockára vágom, és olíva olaj-só-bors-petrezselyem keverékében pácolom egy napot.
Egy nagy marék diót apróra vágok és pici olíva olajon átmelegítem, azért nem pirítom, mert még a hússal együtt szépen meg fog pirulni.
Ráteszem a húst, páccal együtt. Nagy lángon sütöm, egészen addig míg a hús szépen meg nem pirul. Ha már "mosolyog", akkor egy evőkanál mézet csurgatok rá és hagyom, hogy karamellizálódjon.
Egyszerűen rizzsel tálalom, mert a rizs semleges ízű, és így nem nyomja el a sertésszűz ízeit.
Ha most megint azt írom, hogy finom, picit unalmasnak tűnik, de tényleg nagyon finom :)))

2009. június 22., hétfő

Egy régi kedvenc


Pár évvel ezelőtt, mikor még lelkes kosár szurkoló voltam, előfordult, hogy ha úgy volt időnk elutaztunk ide-oda a csapattal meccsre. Egyik alkalommal Kecskeméten voltunk és mert ugye enni azt kell beültünk egy kedves kis étterembe. Ha megfeszítenek se tudnám megmondani a nevét, illetve azt merre található :)
Egy biztos, hogy nagyon finomat ettünk. Én, mint már akkor is rendes "gasztro-őrült" naná, hogy a legizgalmasabb ételt választottam :)
Ez volt a Tonhalas penne forró málnamártással!
Minden nyáron felkerül itthon is az "étlapra", mikor érik a málna.
Reggel, bár mondhatnám eszem annyi amennyi látszik :) szedtem egy jó adag málnát. Pár perc szedegetés után a lábamat nem tudtam felemelni a két napja folyamatosan esővel áztatott földről. Mókás látványt nyújtottam az öt centis sár-talppal :)
A málna megvolt, már csak meg kellett várni a vacsoraidőt!
A tésztát felteszem főzni, most azért ez az első lépés, mert a penne picit lassabban fő meg.
Amíg a tészta fortyog, elkészítem a kétféle mártást. A tonhal konzervet (egész darabos, nem olajos) lecsepegtetem, a hagymát apróra vágom, a málnát megmosom.
Olíva olajon a hagymát üvegesre dinsztelem, majd mehet rá a tonhal. Sózom, borsozom, egy kevés oregánó és egy leheletnyi bazsalikomos olaj. Ennyi.
Egy marék málnát felteszek egy kis lábasba 3 cl tejjel és 1 ek cukorral, illetve 2 ek balzsamecettel. Hagyom, hogy felforrjon.
Mire a két mártás kész, addigra a tészta is megfő. A tonhalra szedem a forró tésztát egy pici tésztalé kíséretében. Hagyom, hogy egy picit megpiruljon.
Tányérra szedem, meglocsolom bőségesen a forró málnaszósszal és egy-két málnaszemmel díszítem.
Hihetetlenül finom!!!!!!!!!!!!!

Még mindig rózsaszínben :)


Ahogy írtam tegnap a szomszéd bácsi máris akcióba lendült :) Délben mikor felmentem mamiékhoz a veranda asztalán ott volt a 3 db bébi cékla :)
Ha már van akkor miért ne?
Szedtem hozzá egy bébi cukkinit és egy paradicsomot, de ezt már a saját kertemből.
A céklát a tegnapihoz hasonló módon megsütöttem.
Karikára vágtam a cukkinit, a céklát, paradicsomot és apróra az új, de már nem zöld hagymát. Egy kis bazsalikomos olíva olaj, só, bors, egy kis fekete és fehér szezámmag.
Jól összekeverem, és egy gyors fotózást követően pillanatok alatt el is tűnt pár szem fasírt társaságában :)

2009. június 21., vasárnap

BB


Egyik kedves barátom blogján megjelent rólam egy cikk :)
A tanárúr osztálytársam volt a gimiben és most, hogy gyakori vendég a bolttal szemközti kávézó teraszán viszonylag gyakran találkozunk, és beszélgetünk egy kávé vagy kóla társaságában.
Pont ott volt, mikor tartottam egy kis sushi bemutatót a "környékbelieknek" és jó újságíró módjára dokumentálta is az eseményeket :)
Nem csak miattam :) érdemes ellátogatni néha a tanárúr blogjára!
A "Csámborgó" ír mindenről: élménybeszámoló utazásokról, egri eseményekről, családi mindennapok, színház, pillanatok és minden, amit fontosnak tart, szép képekkel.

Tészta rózsaszínbe öltözve :)


A zöldségek csak úgy özönlenek a kertből :)
Bár a mostani zöldség nem saját termés, de biztos forrásból van, a szomszéd bácsitól kaptam hosszas rábeszélés után :) Hogy miért kellett a rábeszélés? Mert neki (koránál fogva) az a véleménye, hogy a kis céklát még nem lehet eltenni télire, mert nem gazdaságos. Végül meggyőztem, hogy szabaduljon meg egy-két darabtól a kedvemért, mert ebből nem savanyúság lesz hanem főétel. Most az jön, hogy naponta megkérdezi kérek-e bébi céklát :)
Ennyit a körítésről, most jöjjön a rózsaszín tészta!
Semmi fakszni egyszerűen megmosom, megolajozom, megsózom a bébi céklát becsomagolom sütőpapírba és 200 C-os sütőben puhára sütöm.
Ha kész megpucolom, kockára vagy csíkra vágom, közben felteszem a tészta vízét főni.
Egy serpenyőben olíva olajat melegítek, majd apróra vágott újhagymát megfuttatok rajta. Rádobom a céklát. Só, bors, római kömény. Egy fél doboz ricottát "felolvasztok" rajta, és az addigra már kész tészta vízéből lazítónak öntök hozzá egy keveset. Ha összerottyant a mártás, mehet bele a tészta, pár pillanat és kész!
Tálaláskor egy kis mozzarellát tépkedek rá és reszelek rá egy kevés parmezánt :)
Bizarr a színe, de nagyon finom!

Borok a Piccolo&Dolce-ban

Mióta megnyitottam a boltomat azon gondolkodom, hogy milyen bor illene a kínálathoz.
Hogy mihez kell választani? Túlnyomó részt olasz tészták, szószok, francia mustárok, indiai fűszerek és sushi alapanyagok, francia, belga csoki és helyben sütött kenyér?
Fel volt adva rendesen a lecke, mert ugye amellett, hogy minőségi legyen, gondolnom kellett arra is, hogy Egerben vagyunk.
Először arra gondoltam, hogy jöjjenek az olasz, spanyol és francia borok, de "sajnos" a minőségi borok ott sem a nálunk jellemző "hipermarketi" áron kaphatók, így velük nem tudnék versenyre kelni.
A döntést végül egy pár héttel ezelőtti borkóstolón sikerült meghoznom.


E héttől az egri Kovács Nimród Winery borai szélesítik a Piccolo&Dolce palettáját :)
Jelenleg három bor van a kínálatban:
2007-es Chardonnay Battonage
2007-es Pinot Noir
2007-es Syrah
A kínálat folyamatosan bővül! Bővebbet a pincészet célkitűzéseiről, a borokról, a szőlészeti filozófiáról a Kovács Nimród Winery hivatalos honlapjáról lehet megtudni.

Mi legyen a "csizmával"?


Pár napja mikor megírtam a "Ismét egy csizma az asztalon!" című írásomat az egyik sokak által (és általam is) olvasott főzős magazin hasábjain talált receptről, kaptam egy kis "fejmosást" Gabojszától :)
Azóta ezen gondolkodom, hogy mennyire volt jogos vagy nem a zúgolódásom a témában. Az ételt még nem sikerült elkészítenem, mert itt vidéken a rák, mint olyan sajna igen ritka jelenség, de azon vagyok, hogy elkészítsem és utána "kóstolós" élményt is tudjak róla írni.
Ennek ellenére még mindig tartom a "királylány és parasztlegény" hasonlatomat!
Nem okoskodni szeretnék, mert még nagyon "ifjú" vagyok a gasztroblogos világban és semmiképp nem szeretném a nálam tapasztaltabbakat megkérdőjelezni, de :) És itt jön a de ...
Ahogy Gabojsza is írja vannak népek, jelen esetben a spanyolnál maradva, akik rendszeresen használják a kolbászt (choriso) tenger gyümölcsei, halak mellé.
Igen ám, de vessük csak össze a choriso-t a mi debreceninkkel!
Az alapanyag valójában ugyan az, egyetlen kis különbség van köztük, mégpedig a fűszerezés.
A choriso egy sertéshúsból, sertészsírból készült kolbász sóval, fokhagymával és paprikával (chillivel) fűszerezve.
A mi debreceninknél hasonló az összetétel, csak egy kis majoranna és fekete kömény is kerül a keverékbe.
Én a fűszerezés miatt érzem az össze nem illőséget!
A debreceninek sokkal karakteresebb az íze a fenti két fűszer miatt és ezért gondolom, hogy elnyomná a rák jellegét, ellentétben a kevésbé fűszeres, mégis csípős, pikáns choriso-val.
"Kutatás" közben találtam még egy-két hasonló összeállítást, de szinte minden esetben a choriso párosul a garnélával, nem pedig a fűszeres debreceni.
Chili & Vanilia blogon is szerepel a párosítás, Tierra y Mar: Fokhagymás garnéla, csípős kolbásszal a képet is tőle vettem át.
Arroz con chorizo y camarones or rice with chorizo and shrimp
Shrimp and Chorizo Paella with Aioli
Chicken, Chorizo, Seafood Paella

2009. június 17., szerda

Ismét egy csizma az asztalon!

Nem tudok leszokni arról, hogy megvegyek mindenféle főzős újságot! Már egy hete megvettem, de csak ma néztem bele, és megint megfogadtam, hogy nem veszem meg többet!
A következő fantasztikus kreációt találtam benne:
Kolbászos szélesmetélt rákmártással!!!!!!!!!!
És itt jön a nagy kérdés, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra???
Vagy kolbász vagy rák?
Még nem tűnt fel, hogy a kettő picit üti, elnyomja egymást?
Én is kísérletező típus vagyok összerakok néha olyan dolgot, ami másnak eszébe se jutna, és még jól is sikerül :) Na, de a kolbász és a rák????
Ha jól tudom :) a kolbász egy erősen fűszeres húskészítmény, amivel semmi gondom, mert igazán jól tud ízesíteni egy-egy ételt, vagy csak úgy meleg-hideg szendvicsbe, paradicsommal, paprikával el tudom képzelni.
A rák szintén jó választás, csak egy laza fokhagymás tésztához, citrommal, petrezselyemmel, vagy rákkoktélban! De a kettő együtt, még a hideg is kiráz!

A rák "finom", kecses ízű, a kolbász meg erőteljes, kicsit agresszív, és mint tudjuk csak a mesébe jön össze a királylány a parasztlegénnyel :)

Nem tettszett!

Aki gyakrabban néz be hozzám, az láthatta, hogy pár napig teszteltem egy új "dizájn"-t.
Ahogy telt az idő egyre kevésbé tetszett, ezért visszatértem az eredeti jól bevált sablonhoz!
Valahogy a másik nem illett az egyéniségemhez :), bár pár napig jó ötletnek tűnt :)

A "mostoha gyerek"

Amikor még gyerek korban, van kedves kis zöldség, de nagykorában valószínű az első amiről a gyerekek határozottan kijelentik, hogy "anya, ezt nem szeretem" :)
Nálam is lezajlott ez a jelenet, még gyermekkoromban.
Miután most már felnőtt vagyok én döntöm el, hogy mit eszek és nem kell futni a felesleges köröket, mert végül úgysem ettem meg soha.
Azóta rájöttem, hogy nem a tököt nem szeretem, hanem együtt a kaporral, a tökfőzeléket :)
Tegnap reggel láttam meg a piacon a gyerektököt és már landolt is a kosaramban, fél kg. darált hús társaságában.

A tököt kettévágom, megszabadítom a magos részétől, és a karalábé vájó segítségével kb. fél cm vastag húst hagyok.
A mag nélküli tökdarabokat félreteszem.
A darált húsból tetszőleges ízű szósz készítek. Most egy olaszos, oregánós, bazsalikomos szószt készítettem, amibe belefőztem a tökdarabokat.

A fél tököket kibélelem egy-egy szelet pármai sonkával és reszelek bele fél marék parmezánt. Teletöltöm a szósszal, és a tetejét befedem mozzarellával. De nem akármilyen mozzarellával, hanem bivaly mozzarellával!!!
A tűzálló tálba egy-két evőkanál olíva olajat öntök és beleteszem a két fél tököt.
180 C-on 20-25 percig aranyszínűre sütöm.
A tök még picit roppanós, de átveszi a fűszeres szósz ízét!
Nagyon finom!!!!!!

2009. június 15., hétfő

Cseresznyés Tarte Tatin

Az utolsó adag cseresznyét szedtük le ma. A fa megszabadult a terhétől, mi meg állunk át a következő gyümölcsre, a málnára. De maradjunk még a cseresznyénél. Valamelyik nap megvettem a Nők Lapja Konyháját, ami ha lehet ezt mondani kategóriájában az egyik legszínvonalasabb főzős újság manapság. Ebben találtam egy meggyes Tarte Tatin-t, amit én most cseresznyével készítettem el. Valószínű, hogy a meggyel kicsit pikánsabb, de saját cseresznyéből viszonyt sokkal finomabb :)
A lisztet, porcukrot, tojássárgáját, vajjal összegyúrom, szép sima tésztává. A cseresznyét kimagozom, a kristálycukrot pedig karamellé olvasztom.
A kész karamellt szétosztom kisebb tálkákba, én souflés tálkába tettem, így kicsit kisebbek lettek, de így még aranyosabbak lettek a kis tortácskák.
A karamellbe, szépen egymás mellé beleteszem a cseresznyéket, majd befedem a kinyújtott kerek tésztalapocskákat.
180 C-os sütőben kb. 25 perc alatt pirosra sütöm őket.
Mikor kész megvárom, hogy egy picit hűljön, majd egy tányérra borítom.
Amikor karamellt készítek, mindig marad egy kevés az edény alján, ezt újra melegítem és villával szálakat húztam a tarte tetejére. Ezek a ropogós cukor szálak amellett, nagyon jól mutatnak, még finomak is.



/tészta: 12 dkg liszt, 4 dkg porcukor, 8 dkg puha vaj, 1 tojás sárgája,
karamellhez: 10 dkg kristálycukor
kb. 30 dkg magozott cseresznye/

2009. június 14., vasárnap

Én kis kertész ...8

Már nagyon régen nem írtam a kertecskémről, ami nem jelenti azt, hogy minden kihalt és semmi nem maradt életben :)
Most egy kis számvetés:
1. rengeteg cseresznye lett, amit életem kockáztatásával le is szedtem szinte az utolsó darabig
2. a zöldborsó szépen megnőtt és (miután nem is ültettem sokat) két leves lett belőle
3. a spenót és a retek nem jött össze :(
4. az első paprikát már két hete megettük
5. a málna gyönyörű, minden már három napja napi egy tányérral tudok róla szedni, és még legalább két hétig lesz (ahogy elnézem)
6. eddig azt hittem, hogy a cukkinim csak virágzik, virágzik, de nem hoz termést és lássatok csodát tegnap felfedeztem az első kb. 6 centis kis termést :)
7. a paradicsomok szépen fejlődnek, roskadoznak a terméstől, már több karót kellett melléjük rakni, ja és már meg is ettük az első paradicsomot
8. a saláták szépek, nagyok
9. a répafélék még picik, de szépen fejlődnek
Hát röviden ennyi holnap majd készítek egy-két képet is és felteszek róla egy sorozatot.


Ma anyu rántott husit csinált és ehhez készítettem egy kis salátát, a saját termésből.
Egy pohár kefírbe belekevertem, egy kis sót, fokhagymát és petrezselymet. Ezt ráborítottam az összetépkedett jégsalátára és az összevágott paradicsomra.
Teljesen más íze van, mintha a piacról hoztam volna őket :)
A hazai, az hazai :)

Rántotta :)


Igen, rántotta! Egy egyszerű hétköznapi étel, egy kis szárított paradicsommal és egy kis pármai sonkával, már rögtön nem is olyan hétköznapi!
A tojást elkeverem egy kis sóval, a szárított paradicsomot apróra vágom, a sonkát pedig kézzel darabokra tépkedem.
Olíva olajon a paradicsomot és a sonkát megpirítom, mielőtt a tojást rátenném. Ráöntöm a tojást, az egyik oldalát pirosra sütöm, majd egy műanyag lapát segítségével megfordítom és a másik oldalát is megsütöm.
Óvatosan egy tányérra csúsztatom és a tetejére parmezánt reszelek. Nagyon finom!
Ja, és, hogy mi van a kép jobb felső sarkában??? :)
Hát persze, hogy kovászos uborka!!!!
Apró, 6-7 cm-es uborkákat veszek, alaposan, dörzsölve megmosom. Négyfelé vágom, úgy hogy ellenkező irányból bemetszem, de nem vágom végig, hogy egyben maradjon az uborka.
Egy nagy öblös üvegbe rakom szorosan egymás mellé. Kaprot és tormát teszek közé. Az üveg méretének megfelelő mennyiségű vizet ízlés szerint ízesítek cukorral, sóval és ecettel. Ráöntöm az uborkára, úgy, hogy teljesen ellepje. A tetejére egy szelet pirítóst nyomkodok, egy kistányérral befedem és már mehet is ki a napocskára. Egy tányérra állítom az üveget, hogy az esetlegesen "túlforró" víz ne csurogjon össze-vissza.
A nap erejétől függően 2 - 5 nap alatt elkészül (most 3 nap alatt lett kész).
Ha kész az uborka, kiszedem az üvegből lemosom, a levét leszűröm, majd visszateszem az üvegbe és zsupsz be a hűtőbe. 24 óra múlva, a világ egyik legfinomabb savanyúságát ehetjük!!!

2009. június 11., csütörtök

Maki Sushi :)

A múltkori PlanetSushi-ban tett látogatásom olyan hatással volt rám, hogy elvonási tüneteim jelentkeztek :)
Kénytelen voltam kicsit közelebb hozni a sushit, mert ugye én nem mehetek minden nap, és vidéken elég rossz a sushi ellátottság.
Szerencsére az alapanyagokat nem volt nehéz beszerezni, csak a saját kis boltomig kellett elmenni, és már a konyhában is volt az összes alapanyag. Még egy kis piacozás és már semmi sem hiányzott :)


Egy dolog azért biztos, hogy nem lehet csak úgy, Hűbele Balázs módjára nekifogni, mert akkor nem garantált a siker :)
Olvastam, interneteztem, videókat néztem és végül belevágtam. Finom is lett, meg talán kicsit szép is. Tuti, hogy a külalakján egy japán sushi mester a hasát fogva kacagna, de kérem egy egri konyhában szerintem igazán szép teljesítmény.
Szóval először is a rizs! Ez az alapja az egésznek, mindaddig, míg nincs meg a rizs addig nem készül jó sushi.
Lehet kapni kifejezetten sushi-hoz való rizst, és célszerű ezt használni, mert nem véletlenül írják rá, hogy mihez való. Ebből lesz igazán szép, hófehér, mutatós sushi-nk.
A rizst alaposan át kell mosni hideg vízzel, majd hagyni kell teljesen lecsepegni, újra megszáradni. Én sokszori kísérletezés után megtaláltam azt a mennyiséget, ami tökéletesen elég három embernek egy laktató, többféle sushi-ból álló vacsorára vagy ebédre.
200 ml rizs, 250 ml víz. Ezt egy lábasba, lassú tűzön pontosan 10 percig lefedve főzöm. Mikor letelt a 10 perc, akkor lekapcsolom a gázt és hagyom (még mindig lefedve) 10 percig párolódni. SE SÓ, SE SEMMILYEN FŰSZER NEM KELL BELE!!!!!
Ha letelt az újabb 10 perc, akkor az egész rizst egy szilikonos tálcára, vagy szilikonos sütőpapírra rakom.
Az előre elkevert 50 ml rizsecet, 1 1/2 ek cukor és 1 tk só, keverékével lassan locsolgatva, és közben legyezve, hogy hűljön, villával apró mozdulatokkal kevergetem. Egy kicsit rossz szó a kevergetés, inkább csak "lökdösöm" ide-oda.
Nem a tőlem megszokott pillanatok alatt elkészíthető étel, de megéri, és igazából csak a rizs elkészítése tart sokáig, ha az kész onnan már csak pillanatok kérdése, hogy a tányérra kerüljön az étel.
A képen látható MAKI SUSHI-t, egyszerű elkészíteni. A tekerő lapra ráhelyezem a NORI lapot, és azt kb fél cm magasan rizzsel fedem. A rizsre ráhalmozom a "tölteléket" :)
A képen láthatóban van avokádó, uborka, kaliforniai paprika, fekete szezámmag, tonhal (sós lében elrakott, jól lecsepegtetve, kicsavarva), Philadelphia vajkrém.
Feltekerem, kicsit formázom, és 8 egyforma darabra vágom :)
Ennyi!! Ugye, hogy nem is olyan bonyolult és, hogy milyen finom azt nem kell mondanom.
A töltelék bármi lehet!!!
Azt hiszem ezzel nem fejeződött be a japán receptek közzététele, ahogy fejlődöm még jelentkezni fogok :)

2009. június 4., csütörtök

Miért nem voltam ott???


Hogy miért nem voltam ott? Mert nekem senki sem szólt :(
Bár még ha valaki mondta volna akkor se hiszem, hogy pillanatok alatt oda értem volna :)
Ja és hogy hol is kellett volna ott lennem? Egy francia ékszergyártó cég, a Mauboussin még februárban ékszerboltot nyitott, Tokió legdrágább üzleti negyedében.
Pár napja az ékszerbolt reklámként mintegy 5000 darab 0,1 karátos gyémántot osztottak az elsőként érkezőknek :)

Mi volt a reklámkampány célja? Természetesen komoly üzleti megfontolás vezette a cég vezetőit, abban reménykednek, hogy a gazdasági válság idején talán fellendíti az üzlet forgalmát az, hogy a kapott gyémántot, a megajándékozottak az ékszerüzletben foglaltatják gyűrűbe, nyakékbe, karláncba.
A Franciaországban 181 éve alapított ékszergyártó - közleménye szerint - reméli, hogy tokiói akciójával sikerül "elfújnia a recessziót és a költekezést visszafogó emberek felfedezik a vásárlás örömét".

/cikk a Deluxe.hu-n/

2009. június 3., szerda

Tavaszi fasírt


Már hetek óta jelen van a piacon az újkrumpli, és nálam is azonnal megjelent a konyhában.
Leginkább, ha újkrumpliról van szó, akkor pici olíva olajra rádobom, só. Rövid időre fedő alá küldöm, aztán pirítom, majd egy marék petrezselyem és már lehet is enni.
Nem kell nagy feneket keríteni neki, mert annyira finom, hogy szerintem magában és nem köretnek a legfinomabb.
Most azonban köretnek tettem hozzá egy kis tavaszi fasírtot. Hogy mennyiben "tavaszi" (lassan már nyári), hát annyiban, hogy nincs benne a fasírtra jellemző dinsztelt hagyma és fokhagyma. Mikor már meleg van, olyan mintha a hagymáktól nehézzé válna, ezért kihagyom.
Fél kg lapocka, két tejbe áztatott, szikkadt zsemle, só, bors, bazsalikom, két tojás, petrezselyem. Alaposan elkeverem.
Apró labdácskákat formálok belőle, egy picit pihentetem, majd forró olajban kisütöm.
A tavaszi fasírt tökéletes köret az újkrumpli mellé :)

Borkóstolás 7.

Ismét itt a borkóstoló poszt. Mint ahogy gondolom többen észrevették pihentettem a témát egy rövid ideig :) Hogy miért? Nem azért, mert elfelejtettem, vagy mert nem volt meg az anyag, a válasz egyszerű: bizonyos idő, vagy mennyiségnyi információ után kicsit unalmas lesz a téma, és érdemes "pihentetni".


Tartósság,intenzív tartósság, érzékelési tulajdonságaink

Tartósság
A "tartósság" kifejezés alatt a kóstolás együttes ízeit értjük, amelyek hasonlóak, vagy közel azonosak azokkal, amelyeket az ember akkor érzékel, amikor a terméket a szájába veszi, és amely visszamarad azok után, hogy az említett italt lenyeltük (vagy kiköptük). Az ízérzetek együttese, amely a "tartósságot" alkotja általában, az alábbiakból áll:
· alapízek (édes, savanyú, keserű, sós), amelyeket a nyelven lévő ízlelőbimbók rögzítenek,
· fiziko-kémiai érzetek (az alkohol okozta álmelegség, a polifenoloktól származó fanyarság), amelyeket a nyálkahártyák együttese érzékel,
· érintőérzet (teltség, amelyet főként a glicerin és a polifenolok ellentétpárja, azaz ezek viszonylagos aránya szab meg), amelyet a száj ízérző szervei együttesen fognak fel,
· az íz-zamat-szaglóérzetek, amelyeket az orr és a garat rögzít, de az idegközpontban a száj ízészleléseivel elegyednek.
Intenzív tartósság:
Az íz-zamatérzet figyelmes érzékelése egy adott ideig az ízerősség bizonyos állandóságát mutatja, majd hirtelen csökkenés tapasztalható.
Az intenzív íztartósság az Ábra A és B pontok közötti szakaszára terjed ki. Ennek időtartamát a kóstoló másodpercben méri, ami alapján magadható a bort jellemző "Caudalie-érték".

Íz-zamatérzet alakulása a kóstolás során


Lényeges, hogy az ember csak az íz-zamatot vegye számításba. Azok után, hogy a bort eltávolítottuk a szánkból, elsősorban az alábbi érzeteket nem szabad emlékezetben tartanunk:
· az alapízeket,
· a fiziko-kémiai tulajdonságokat (az alkohol által okozott melegérzet, a fanyarság és érintő érzet), amelyek alkalmanként igen erősek és teljességgel meghamisítják a próba eredményét.
Ezzel szemben kizárólag a zamatkomponenseket kell megjegyeznünk, amelyek először az előbb említett érzékelegyedés jelenségét mutatják és úgy tűnik, mintha ezeket a szájban érzékelnénk.
Kis begyakorlás révén elég könnyű meghatározni a caudalies számot. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kóstolók eredményei nagyon kevéssé térnek el, ha a fent említetteket figyelembe veszik.
A borban előforduló ízeket igen nehéz szóval kifejezni, leírni. Így alakultak ki a bort minősítő szakkifejezések, amelyekben az utóbbi időkben rendszerezések történtek. A bor aromái egyre nagyobb figyelmet kapnak. Mivel egy aromára a kóstolók különböző, de helyes asszociációkat adnak, több "standard"-et hoztak létre, és ezeket csoportosítva jelentették meg.

A szöveg a Gödöllői Borbarát Klub írásának alapján készült.

Goldenblog 2009


Tegnap elindult a GOLDENBLOG 2009 verseny :)
Beneveztem :) és jelentkeztem zsűritagnak is.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen eredmények lesznek, bár azt hiszem én csak a zsűrizésből veszem ki idén a részem (ha beválasztanak) mert a blog talán még egy kicsit fiatal, ahhoz, hogy komoly eredményeket érjen el. Bár ki tudja :)
A Gasztroblog versenyre 2009.06.15. napjáig lehet jelentkezni!
Mindenkinek jó "versenyzést" kívánok!

2009. június 1., hétfő

Hétfő és a kürtőskalács

Ma ugye hétfő van és ahogy ígértem minden hétfőn meglátogatok egy egri éttermet és leírom a tapasztalataimat.
Az eső ellenére, neki is vágtam, hogy felkeresek egy éttermet a Szépasszony-völgyben, mert még két éve olvastam egy igen kemény élménybeszámolót Fűszeres Eszter honlapján a Kulacs Csárdáról, és kíváncsi voltam mennyit változott a helyzet azóta.
Sajnos az ebédből nem lett semmi, mert, ha már egyszer ott vagyok a völgyben gondoltam körbesétálok, és készítek egy-két képet a szomorú, esős Pünkösdi "forgatagról".
Forgatag nem volt és a képek is elmaradtak, mert rögtön a "bejáratnál" beleszaladtam egy székelyudvarhelyi kürtőskalácsosba.


Vesztemre!
Soha nem szerettem igazán a kürtőskalácsot, de ez olyan jól nézett ki, hogy nem lehetett ott hagyni :)
És, hogy miért vesztemre, mert ott helyben megettem szinte egy egész gőzölgő, diós, ropogós kalácsot :) és ugye a képen is látszik, hogy nem egy szokványos méretű kürtőskalácsról van szó :)
Valahogy más volt, mint amit eddig ettem. Beszélgetésbe elegyedtünk, és pillanatok alatt kiderült, hogy miért is nem ízlett eddig a kürtőskalács :)
Hát először is hagyományosan élesztővel készül, a nálunk kaphatók pedig sütőporral.
Másodszor a levegő és parázs "lelket" ad az ételnek.
Harmadik és legfontosabb, a tészta vastagsága. Miután a sütőhengerre felkerül a tészta, megforgatják cukorban. Ezek után kerül a parázs fölé. A cukor ugye pillanatok alatt karamellizálódik, és addigra a tésztának át kell sülnie :) mert ha nem akkor a ropogós cukros réteg alatt, nyers marad a tészta.
Lakásban elég bonyolult tüzet rakni, meg hát sütőhengerem sincs, így nem tudtam elkészíteni a kapott "utasítások" ellenére sem :)
De álljon itt egy recept, mert ha valaki mégis megpróbálja ne az legyen az akadály, hogy nem tudja hogyan kell elkészíteni, a kürtőskalácsot:
Hozzávalók: 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 25 dkg cukor, 2,5 dl tej, 20 dkg vaj, 4 tojás sárgája, só
Az élesztőből kevés cukorral és liszttel kovászt készítünk. Gyúródeszka közepére öntjük a lisztet, közepébe a kovászt, rászórjuk a cukrot, a tojássárgákat, majd felöntjük annyi langyos tejjel, hogy finom kalácstésztát kapjunk. Fakanállal jó hólyagosra verjük, még néhány kanál olvasztott vajat adagolunk bele, s addig folytatjuk e műveletet, míg a tészta a kanálról elválik.
Fedjük le és kelesszük.
A gyúródeszkát lisztezzük be, borítsuk rá a megkelt kalácstésztát, nyújtsuk ki és 1,5 cm széles csíkokat vágjunk belőle.


A sütőhengert kenjük be olvasztott vajjal, majd a csíkokat tekerjük rá, és deszkán sodorjuk át, hogy szétlapuljon és szép vékony legyen a tészta.


Az egészet forgassuk meg kristálycukorba és mehet a parázs felé. Folyamatosan forgatva süssük szép pirosra, majd mikor kész tetszés szerint azonnal dióba, mogyoróba, vaníliás cukorba forgassuk, hogy a még meg nem szilárdult cukorba beletapadjon. Nagyon finom és ropogós :)


Sajnos így elmaradt a heti étterem látogatás, de megérte!
Az éttermi élménybeszámolóra jövő hétfői várni kell :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...