2009. december 31., csütörtök

SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!



/kép innen/

Csoki szuflé


Nem hittem volna, hogy még ma is fogok a konyhában olyan dolgokat készíteni, ami bejegyzésre érdemes. Lemaradtam a Gusto 10. számáról, de mire jók a barátok :) ma kaptam egyet.
Lapozgattam este, még vacsora előtt, itt jelezném, hogy nem terveztem mára semmilyen desszertet, mert a Karácsonyi édesség-dömping eltelített. Nos, lapozgattam az újságot és megakadt a szemem Litauszki Zsolt, a 21 étterem séfjének szufléján. A mák nem tartozik a kedvenceim közé ezért sajna nincs is itthon, de csoki az van zsákszámra. Nem volt mit tenni mire elolvastam a cikket az elhatározás is megvolt.
A mákot helyettesítettem csokival és csipkebogyófagyit málnával.
A tejet felforralom, és beleszórom a feldarabolt brióst (természetesen briós sem volt itthon, de a bejgli tésztájából miután nem lett elég a töltelék, muffinformában csigákat sütöttem), a narancshéjat, a fahéjat, a csokoládét, cukrot, cayenne borsot és egy csipet vaníliás sót. A csokit nem kellett előmelegíteni, mert a minősége miatt, a tej melege elég volt ahhoz, hogy felolvadjon, ha nincs ilyen csoki akkor célszerű felmelegíteni. A keveréket félre teszem egészen addig, míg ki nem hűl, de mint ahogy a profi tanácsolja, egy fóliát kell az edény tetejére tenni, amíg hűl, hogy ne bőrösödjön be.
A tojássárgáját, elkeverem a vajjal és a cukorral habosra. A tojásfehérjét kevés cukorral kemény habbá verem.
A már kihűlt csokis keveréket, hozzákeverem a tojássárgájához, ezt is habverővel csinálom, hogy ekkor is kapjon még egy kis levegőt. A tojásfehérjét viszont már habkanállal forgatom bele a keverékbe.
A szuflés tálkákat kikenem vajjal, és megszórom kristálycukorral. Beletöltöm a csokit és a 210 C-ra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt elkészítem. A sütési idő 8-tól 12 percig változhat, szuflés tálka függvényében, nekem 12 perc alatt lett kész.
Szerencse, hogy előrelátó vagyok és mikor használaton kívül van a fagyigép akkor sem a dobozában pihen, hanem a fagyasztóban kialakított helyén várja a bevetést :)
1 dl vízből, 5 dkg cukorral szirupot készítek. Ezt kihűtöm, ez most könnyen megy az erkélyen. A fagyasztóból kiveszem a málnát, ráöntöm a szirupot, reszelek bele citromhéjat, és turmixolom.
Miután minden alkotóelem hideg, így azonnal mehet a fagyigépbe. Nem szűrtem le a magot mert így jobban tetszik :)
A fagyival kell kezdeni a műveletet, mert legalább 30 percig kell kavarognia a gépbe.
Készítek égetett cukrot, amit robotgépben megdarálok.
A szuflét tányérra borítom, egy gombóc fagyit teszek mellé és megszórom az égetett cukorral.
Megérte erőt venni magamon, nagyon finom lett. Köszönöm a szép év végi "ajándékot", Litauszki Zsoltnak :)


Ez egy kicsit másként tálalt szuflé :) Itt narancskrém, csoki, balzsamecetkrém és szeder volt a dekoráció. Szépen összejöttek az ízek.


/a csoki szufléhoz: 60 g briós, 70 g 70%-os csoki, 175 ml tej, 70 g vaj, 2 tojássárgája, 2 tojásfehérje, narancshéj, egy csipet cayenne bors, fahéj, vaníliás só, 70 g porcukor; vaj és kristálycukor a formák kikenéshez
a fagyihoz: 20 dkg fagyasztott málna, 1 dl víz, 5 dkg cukor, citrom reszelt héja/

2009. december 30., szerda

Garnélás tészta


Már megint nosztalgiázom, bár annyira nincs hideg, de jól esik a nyár íze a meleg szobában. Igaz a garnélát nem reggel vettem a halpiacon, hanem a fagyasztó szekrényből vettem ki, de azért a hangulat így is megvan.
Ahány személyre készítem, annyi garnélát külön teszek, mert ez lesz a díszítés.
A többiről levágom a rajta hagyott farok részt, és a húst 1 cm-es darabokra vágom. Forró serpenyőben addig melegítem a vajat míg egy picit el nem kezd barnulni. Ekkor beleteszem a garnéla darabokat, majd az apróra vágott fokhagymát. Fűszerezem sóval, bazsalikommal és hagyom, hogy a garnéla megpiruljon egy kicsit.
Már előre felteszem a vizet főzni, és elkészítem a spagettit.
A nagy serpenyőbe, amiben a garnéla készült beleteszem a leszűrt kész tésztát. Megforgatom és engedem a tésztát pirulni, hogy itt-ott ropogós legyen :)
Míg a tészta pirul, addig a korábban külön rakott egész garnélát szép pirosra sütöm egy serpenyőben.
Amikor kész, apróra vágott petrezselymet szórok rá és összekeverem.
A tésztát, hogy szebb legyen, tálaláskor feltekerem egy nagy villára, és arról csúsztatom a tányérba.
A tetejére helyezem a megsütött garnélát és tálalom.

2009. december 29., kedd

Muffin kicsit másként! - Decadence D’Or


Hogy mitől különleges, vagy más ez a muffin, mint a hagyományos itthon a konyhában készült muffinnál? Elhanyagolható :)
Talán egy kicsit drágább és a hozzávalók is némileg eltérnek az itthon használatos alapanyagoktól.
A muffin ára 750 dollár /mai áron nagyjából 145.000,- Ft/.
És, hogy mit kapunk ennyi pénzért, egy falat boldogságot, amelyet a százéves Louis XIII de Remy Martin konyak, a Palmira Single Estate csokoládé és a Tahita Gold Vanilla Caviar hozzáadásával készült muffin nyújt.
Ja, és hogy hol is ehetjük ezt a csodát? Naná, hogy Las Vegasban!

/kép innen és innen/

Burgonya "rizottó"

A Karácsonynak olyan hirtelen vége lett, hogy szinte észre sem vettem, hogy lett volna. Bár ami azt illeti gyomortájékon van némi telítettség és ez mindenképpen az jelzi, hogy embert próbáló kajamennyiséget sikerült elfogyasztani az elmúlt pár napban :)
Arról nem is beszélve, hogy szinte ki sem jöttünk a konyhából, kivéve a családlátogatós, ebédelős időszakot, ami természetesen az evésről szólt az ajándékok mellett.


Már nagyjából elfogytak a maradékok, illetve, ami maradt az bekerült a mélyhűtőbe, mert azért a karácsonyi menüt is meg lehet egyszer unni :)
És ismét a konyhában! Lazábbra véve a dolgot ma már csak valami egészen egyszerűt készítettem, méghozzá Burgonya "rizottót". Kicsit furcsa elnevezés, de mégis csak jobb, mint a "Burgonyattó" :)
Az elkészítési módja megfelel a hagyományos rizottóénak. Na nem azzal, amit valamelyik nap találtam egy szakácstanuló könyvében "rizottó" címszó alatt.
Erre most ki kell térnem egy kicsit, mert hiába várunk gasztronómiai csodákat bármely étteremben, ha a szakácstanulók ezt tanulják. Szó szerint idézem: "A megtisztított, megmosott gombát, szárnyasmájat egyforma kockákra vágjuk. Forró étolajban megpirítjuk a finomra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a gombát és a májat, és hirtelen erős tűzön lepirítjuk. Megszórjuk a finomra vágott petrezselyemmel, sózzuk és majorannával, törött fekete borssal fűszerezzük. /és most jön a java/ Összekeverjük az elkészített párolt rizzsel, ..." Hát egy csoda! Azt hiszem semmilyen magyarázatot nem igényel a fenti idézet, mindenki tegye a megfelelő "polcra" és elmélkedjen, hogy miért várunk csodákat? Kedves olvasók, kedves blog írók, ti miért nem így készítitek a rizottót? :)
Na, de térjünk vissza a fotóhoz :)
Sárga burgonyát használok hozzá, mert az "nem esik szét". Alaposan megmosom, mert héjával együtt kell a burgonyát apró darabokra vágni. A szárított erdei gombát forró vízbe teszem, hogy egy kicsit megszívja magát.
A hagymát szintén nagyon apróra vágom, és forró olíva olajban megdinsztelem. Rádobom a burgonyakockákat. Egy párszor átforgatom, hogy átmelegedjen a burgonya, majd felöntöm 1 dl fehérborral. Kevergetem addig míg a bort fel nem veszi a burgonya. Miután alaplevem most sem volt, mint ez már olyan gyakran előfordult, most is segítséget hívtam. Nem, tévedés, most nem a jól bevált leveskocka sietett a segítségemre, hanem a szárított gomba leve. Remek dolog, mikor egy étel kettő az egyben, használom a gombát és az értékes levét sem öntöm ki, hanem ezzel öntöm fel a burgonyát.
A burgonyára dobom az apróra vágott gombát.
Ugyan úgy, mint a rizottónál, folyamatosan adagolom a krumplihoz a levet, mert így lesz krémes állagú. Időközben sózom, borsozom, fűszerezem még bazsalikommal és oregánóval.
Egy különbség azonban mégis van, a burgonyát, annak ellenére, hogy ez nem az a széteső típus, nem lehet vadul kavargatni, csak finoman, inkább ide-oda mozgatni.
Addig öntögetem rá a gomba levet, amíg a burgonya meg nem fő teljesen. Időközben, mikor már majdnem kész a krumpli belereszelek egy gerezd fokhagymát.
Mikor kész a burgonya, jöhetnek a szokásos műveletek. Leveszem a tűzről, egy kis vajat dobok hozzá, elkeverem, majd jöhet a parmezán és a petrezselyem.
Szépen formába rakom, a tetejére reszelek pici szarvasgombát, hogy jó illata legyen és szórok rá frissen aprított petrezselymet.
Egy kevés friss salátával tálalom. A saláta paradicsom, uborka, olíva olaj, balzsamecet, só.
Könnyű, egyszerű, gyors étel és NAGYON FINOM!!

2009. december 22., kedd

Egy kis "bevezető"

Rettentő nagy kérdés az, hogy mi legyen a menü karácsonykor, az ünnepek alatt, de szerintem a legszörnyűbb az, hogy mit együnk karácsony előtt egy vagy két nappal :)
Már minden megvan karácsonyra, pontos menü, receptek sorba rakva, hozzávalók vigyázzban a hűtőben, a kamrában :) Igen ám, de még addig is kell enni valamit.
Nem elhanyagolható az sem, hogy pár nappal az ünnepi nagy "zabálás" előtt valami olyanra lenne szükség, ami talán még csak bevezető, és nem biztos, hogy napokkal előtte fejest kéne ugrani a kalóriákba.


Hát ez most nem jött össze :) Azt hiszem a jó bő mártással készült tészta nem kifejezetten a kalóriaszegény ételek közé tartozik :)
A húst most nem daráltam, hanem egy picit bedobtam a mélyhűtőbe és nagyon apró darabokra vágtam.
A hagymát szintén nagyon apróra vágtam, a répát pedig lereszeltem.
A forró serpenyőbe olíva olajat öntök megvárom míg felforrósodik, és beledobom a hagymát. Dinsztelem, de nem pirítom. Mikor már üveges rádobom a reszelt répát és azt is egy kicsit dinsztelem.
A húst a serpenyőbe teszem és azonnal ráöntöm a fehérbort, a paradicsomszószt. Ez azért csináltam most így, mert hallottam valahol, hogy sokkal nehezebben fő meg a hús, illetve lassabban puhul meg, ha a folyadék hozzáadása előtt "szürke" lesz a hús.
Már mehet is bele a felszeletelt fokhagyma, a só, bazsalikom, oregánó és petrezselyem. Lejjebb veszem a lángot és lassú tűzön fedő alatt főzöm.
Néha rá kell nézni, és ha fogyna a leve, de még nincs kész a hús, akkor egy kis borral pótolható.
Pepperónis tésztát főztem ki hozzá, hogy egy kis ereje legyen, a tetejére pedig szokás szerint a jó öreg parmezán.
Ez van, sajnos nem lett túl kalóriaszegény :) Bár, ha jól meggondolom tél van és hideg is elég rendesen, kocsival se mozgok annyit, mert csúszik. Ne törje össze senki csak azért mert lusta voltam, és a gyalogos "élethez" kell a kalória!
Oké megnyugodtam, már meg is van a teória :)
Jó étvágyat!

/30 dkg sertés lapocka, 1 fej hagyma, 1 szál répa, 2 gerezd fokhagyma, só bors, petrezselyem, oregánó, bazsalikom, 2 dl fehérbor, parmezán, pepperóni tészta/

2009. december 16., szerda

Boeuf bourguignon

Igen, ha valakinek eszébe jutott :) láttam a filmet, de ez a recept nem a Julia Child-féle recept, hanem úgy, mint tegnap Anthony Bourdain-tól kölcsönöztem. Mind a kettőt elolvastam, és emellett döntöttem, majd egyszer a elkészítem Julia receptje után is.


A marhahúst egyforma 4x1,5 cm-es darabokra vágom. A vaslábasba az olajat addig melegítem, hogy szinte füstöljön. A húsokat mindkét oldalon barnára pirítom. Egyszerre csak pár darabot szabad sütni, hogy az olaj ne hűljön le, mert akkor soha nem lesz szép barna csak szürke.
Egy tányérra kiszedem a húsokat és félreteszem.
A vékony szeletekre vágott hagymát az edénybe teszem. Egy kicsit mérséklem a lángot és lassú tűzön aranybarnára pirítom. Két evőkanál lisztet szórok rá és még egy pár percet pirítom.
Száraz vörösbort öntök hozzá, és felkaparom a hús sütésnél leragadt pörköket. A húsokat visszateszem a lábasba, a sárgarépával, a fokhagymával, és a fűszerekkel együtt.
Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Itt a recept szerint lassú tűzön kell főzni, fedő nélkül, nagyjából 2 órán keresztül. Én lefedtem és másfél órára betettem 170 C-ra a sütőbe.
Mikor letelt az idő, kivettem és nagyon lassú tűzön, még főztem fedő nélkül nagyjából egy órát. Így szépen lefő, besűrűsödik a szaft.
Krumplipürével tálaltam. A krumplit héjába feltettem főzni, mikor kész meghámozom, és összetöröm. A tejszínt a vajjal felforralom és a krumplihoz öntöm. Sózom, borsozom, és habosra keverem.
A hús a főszereplő, ezért az kerüljön a tányér közepére tálaláskor. A krumpli csak kísérő legyen :)
Nagyon finom bár kicsit hosszan készül, de rá kell jönnöm, hogy a legfinomabb ételek egyik alapvető hozzávalója az idő.
Remek karácsonyi étel lesz :)

/1 kg marhahús (nyak), olíva olaj, 4 fej hagyma, 2 ek liszt, 2,5 dl vörösbor, 6 db sárgarépa, 1 gerezd fokhagyma, kakukkfű, petrezselyem, babérlevél, só, bors/

Petatou


Ismét egy karácsonyi próba. Sikerült! felvettem a menübe :)
Természetesen, mint mindig most sem sikerült minden hozzávalót beszereznem. Sajnos itthon friss kecskesajtot csak pénteken lehet kapni a piacon, engem viszont hajt az idő és ezért tettem egy kis változtatást az eredeti receptbe. A kecskesajtot felcseréltem mozzarellára, úgy éreztem ez nem olyan nagy változtatás, ami alapjaiban módosítja a receptet, és el lehet eldönteni, hogy bekerül, vagy nem a karácsonyi menübe.
Pénteken megveszem a sajtot, mert azzal biztos finomabb, de a mozzarella sem okozott csalódást.
A receptet Anthony Bourdain-tól kölcsönöztem, a Francia Bisztrókonyha című könyvéből.
A burgonyát - én manapság szinte mindenhez hosszúkás saláta, vagy sárga burgonyát használok - héjában megfőzöm, mikor kész lehúzom a héját, és hagyom kihűlni, mert úgy könnyebb apró kockára vágni.
Egy keverőtálba teszem, és hozzáadom az apróra vágott olajbogyót, a kakukkfüvet, fél deci extra szűz olíva olajat, és fél deci balzsamecetet. Sózom, borsozom és amilyen finoman csak lehet összekeverem, nehogy összetörjön a krumpli.
Két evőkanál olíva olajat összekeverek petrezselyemmel, sóval, borssal és félre teszem.
Egy kis lábasban felforralom a tejszínt, és hagyom egy kicsit besűrűsödni. Egy tojás sárgáját felverek és óvatosan hozzákeverem a meleg tejszínt.
A tejszínes keveréket a krumplira öntöm, úgy, hogy egy pár kanállal maradjon, mert az kell a végén. Ismét óvatosan összekeverem.
A tepsibe papírt teszek, megkenem egy kevés olajjal, ez azért kell, hogy ha kész könnyebb kivenni az adagokat.
Egy kerek pogácsa forma oldalát kicsit megkenek olajjal, a tepsibe állítom és a krumplival "megtömöm". Nagyjából 8-10 "pogácsa" lesz belőle.
A tetejére kerül a kecskesajt, jelen esetben mozzarella :) Egy-egy kiskanál tejszínes mázat teszek a tetejére.
Grill fokozatra állatom a sütőt és addig sütöm, míg a máz szép piros nem lesz. A mozzarellánál én nem tettem rá tejszínt, mert a mozzarella egy kicsit hosszabb ideig sül, de gondolom a kecskesajtnál a tejszínt kell figyelni nem a sajtot, mert az hamarabb olvad.
A tányér közepére teszem a "pogácsát" és köré egy kevés petrezselymes olajat rakok.
És, hogy a végeredmény milyen? Csodálatos! Bár karácsonyra annyit változtatok rajta (mert nem mindenki rajong az olajbogyóért a családba), hogy az olajbogyó helyét vajon pirított gomba veszi át.
Már csak azt kell kitalálni, hogy milyen hús legyen hozzá, vagy külön fogásként tálaljam és a hús egy másik "tányérra" kerüljön.

2009. december 13., vasárnap

Kurka po kijivszke

Magyarul "Csirkemell kijevi módra".


Már többször készítettem kijevi csirkét a szokásos, feltekerős-panírozós módon, de az Orosz Kulinária könyvben találtam egy izgalmasabb formát. Egy kicsit így macerásabb, de megéri egyszer kipróbálni.
Ahány fő, annyi csirkecombcsont és annyiszor negyed csirkemell szükséges.
Először a fűszervajat készítem el. Bár a könyvben csak sima vajjal készítik, de ennél a résznél ragaszkodtam a jól bevált petrezselymes vajhoz. Elkészítem és visszateszem a hűtőbe.
A combcsontokat egy pillanatra forró olajba mártom, hogy átsüljön, és véletlenül se maradjon nyers (ezt a könyvben nem írták, de én a biztonság kedvéért sütöttem egy kicsit).
A kihűlt csontokra egy-egy vajgolyót tapasztok, és az egészet befedem az előre kiklopfolt csirkemellel. Jól összenyomkodom, majd bepanírozom. Duplán.
Liszt, sóval borssal ízesített felvert tojás, majd zsemlemorzsa. A tojás és a zsemlemorzsa "lépést" megismétlem, majd egy tányérra téve visszateszem a hűtőbe kb. 2 órára.
Fontos, az olajnak nagyon forrónak kell lenni, hogy mikor beleteszem a húst hirtelen kérget készítsen és ne szivárogjon ki a fűszervaj.
Szép pirosra sütöm és tálalható.
Figyelem! A vaj kifolyik a húsból, ezért fontos, hogy ne legyen túl nagy a vajgombóc. Nekem egy kicsit nagyra sikerült :)
Most majonézes krumplisalátával tálaltam, de szerintem a krumpli bármely variációja tökéletes hozzá.
Finom és nagyon jól mutat :)

2009. december 12., szombat

Cantucci

Két fronton is támadást kaptam. Először is, már két napja nézegetem a Dolce Vita blogon a cantucci receptjét, de valahogy eddig nem vettem rá magam a sütésre.
Ma megvettem a Stahl karácsonyi magazint és annak a 61. oldalán megint rámköszönt az olasz "keksz" :)
Nem volt menekvés meg kellett csinálnom :)


Egy bökkenő azonban mégis akadt, mert a lényeges hozzávalók nem voltak itthon, de ismét győzött a fantázia! A mandulát lecseréltem dióra, a meggyet kandírozott citromhéjra, a narancshéjat lime héjra.
Nagyon finom lett a pikáns a citrusok miatt.
A lisztet, a sütőport összekeverem. A cukrot, a tojásokat, a fahéjat, a lime reszelt héját, az olvasztott vajat és a sót összekeverem. Először próbáltam ki a vaníliás sót és le a kalappal ügyes volt aki kitalálta. Miután szinte minden sütibe kell egy csipet só, és ez vaníliával van ízesítve kettőt ütök egy csapásra :)
A száraz és folyékony komponenseket összekeverem nagyon alaposan. Hozzákeverem a citromhéjat és a durvára vágott diót.
Azt olvastam, hogy két rudat kéne belőle csinálni, de igazából nekem csak egyet sikerült, mert egy picit ragacsos lett.
180 C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöm majd, még melegen felszeletelem. A szeleteket szépen egymás mellét teszem a tepsibe és még 10 percre visszateszem a sütőbe.
Ahogy, Krisztina írta szép aranybarnára kell sütni. Azt hiszem tökéletesre sikerült :)
Az ajánlás szerint édes borba, Tokajiba mártogatva finom. Teával próbáltam és hibátlan, de csak úgy ropogtatva is.

/25 dkg liszt, 15 dkg cukor, 10 dkg dió, 10 dkg kandírozott citromhéj, 1 lime lereszelt héja, 2 dkg olvasztott vaj, 2 egész tojás, 2 tojásfehérje, kevés őrölt fahéj, csipet só, 1 teáskanál sütőpor/

2009. december 11., péntek

Avokádó koktél

Nagy volt a szünet, de sajnos sok minden jött közbe és mindennek a blogírás esett áldozatul.
Már nyakunkon a karácsony és illendő egy-két ötletel hozzájárulni a karácsonyi készülődéshez. Idén nálunk a karácsonyi menü minden hagyományt mellőz. Új ízek, új tájak (karácsonyhoz képest) ételei fogják a karácsonyi asztalt díszíteni mindannyiunk örömére.
Természetesen most is, mint az elmúlt évben mindent előre megfőzök és kipróbálom, hogy ne csalódjanak a családtagok, és én se Szent Este essek pánikba, hogy nem úgy sikerült, ahogy gondoltam :)


A előétel avokádó koktél lesz. Ez egy nagyon egyszerű egy kicsit a rák koktélra hajazó előétel, csak egy picit változtattam rajta.
Az avokádót apró kockára vágom és egy tálba teszem, amibe majd keverni fogom. Nagyon fontos, hogy azonnal meg kell locsolni lime lével, hogy ne barnuljon az avokádó húsa.
A surimit vékony szeletekre vágom, és az avokádóhoz teszem, óvatosan összekeverem.
A szószhoz házi majonézt készítek és ízesítem. A majonézt kivéve, mert abból 5 evőkanál kell, mindenből egy kiskanálnyi mennyiség kell: paradicsom püré, osztriga szósz, rizsecet, lime leve, tejföl. Alaposan elkeverem és jöhet a petrezselyem, a só és egy nagyon pici barna cukor.
Nem keverem össze a szósszal az avokádót, mert jobban mutat, ha csak a tetejére kanalazok belőle és szépen látszanak a hozzávalók.
Tálaláshoz, stílusosan pezsgős poharat használok. Először az avokádós keverékből teszek bele, majd egy csavarásnyi lime, majd a szósz, de úgy, hogy ne lepje el az egészet, mert nagyon jól mutat az avokádó. A tetejére pedig egy jó pár hosszabb lime héj csíkot teszek. Pirítóssal, fantasztikus.
Valószínű, hogy karácsonyra veszek hozzá pici garnélát, de még nem biztos, mert surimivel is tökéletes :)

2009. november 6., péntek

Sült banán


Mióta elkezdődött, nagyjából minden adását megnézem a Mesterszakács című műsornak. Vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, de azért kíváncsi is vagyok és ezért nézem. Ja és van személyes érdekeltség :) Az egyik játékost ismerem, drukkolok neki.
Azért írtam ezt le, mert van egy játékos sajna a neve most nem jut eszembe,akit folyamatos kritikával illetnek, azért mert erőteljesen Gordon Ramsey követő. Bár még nem jöttem rá, hogy ez miért hiba egy amatőrnél, de csak, hogy bizonyítsam nem olyan rossz az, álljon itt egy Ramsey-recept. Ma láttam a tévében.
A serpenyőbe teszem a cukrot és karamellt készítek belőle. 2-3 banánt, ami jobb ha kicsit kemény még, karikára vágok. A karamellbe egy pici chillit teszek, és rádobom a banánszeleteket. Óvatosan mert kicsaphat a forró cukor. Megforgatom benne, banánt, nyakon öntöm egy kis rummal és jöhet a flambírozás. Már rengetegszer csináltam mégis mikor felcsap a láng egy tized másodpercnyi pánik átszalad rajtam :)
Amint kialudt a láng, mehet rá egy adag kókusztej. Rottyan egyet és mehet a kehelybe. Minden kehelybe teszek egy-egy gombóc vanília fagylaltot.
Csak úgy estére egy kis nassnak, vagy alkalomra desszertnek is tökéletes :)

/4 ek cukor, 3 banán, 0,5 dl rum, egy csipet chilli, 1 dl kókusztej, vanília fagylalt/

2009. november 1., vasárnap

Áldás

Ez a szó összecseng a St. Andrea a borászat egyik általam nagyon kedvelt borával. És ez a kis történet is részben kapcsolódik a St. Andrea Borászat és az őket körülvevő hittel és áldással teli miliőnek.
Tegnap egy ismerősöm járt nálam, bejártuk a várost és a környéket.
Átkocsikáztunk Egerszalókra megnézni a Sódombot, majd hazafelé megálltunk egy pillanatra a St. Andrea Pincészet előtt. Sok szépet hallottam már róluk és sok szép bort ittam már tőlük, úgyhogy egy pár szó erejéig kiszálltunk a kocsiból.
Nem mentünk be mert épp nagyüzemben tartott a szüreti "mulatság" és nem zavartunk, de kicsit sétálgatva szétnéztünk.
Megmutattam a tufahegyet, amin a termőréteg oly csekély, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy megmarad benne bármilyen szőlő. Bekukkantottunk az udvarba, ahol éppen a törkölyt gyűjtötték a konténerbe, ahonnan majd elkerül a veszélyes hulladék tárolóba. Viccesen hangzik, hogy veszélyes hulladék tároló konténer, mert régen a törkölyt kihordták a szőlőbe és az szépen visszaépült a természetbe, hasznára vált a talajnak, a szőlőnek, de hát halad az idő, ma már veszélyes mindaz, ami évszázadokig természetes volt.
Éppen meséltem az idei Pannon Bormustra Gál Tibor Emlékdíj átadásáról hallott történetet.
(Amikor az idén a Pannon Bormustra Bikavér-díjátadójára (amely Gál Tibor Emlékdíj) készültünk, a szervezők megkérték Gromon Tamást, hogy hozza már fel a díjat Egerből, hiszen tavaly a Juhász Testvérek vitték el. Föl is érkeztek, de a Gundel előtt nem találtak parkolót, és addig kavarogtak, amíg Angyalföldre keveredtek, s teljesen eltévedtek. Hitték ezt először. Merthogy a Szent László templom előtt találták magukat (Gál Tibor második keresztneve László volt), s Tamás csak a hely szellemét érezve azt gondolta, be kéne mutatni ezt a kupát a Szűzanyának, ha már itt vannak. Találkoztak egy emberrel, aki elárulta, hogy a templom mögött a plébánost is megtalálják, ha akarják. Nem tétlenkedtek, meg is találták, aki készségesen felajánlotta, hogy meg is áldja a serleget. Bementek a sekrestyébe, de Tamás, látva, hogy tovább is van út, az oltárig, kérte a papot, az oltáron áldja meg a díjat. Be is mentek, felkerült az oltár elé, s ott a pap áldást adott a kupára, a megnyerőjére, azokra, akik isznak belőle, s azokra is, akik a benne lévő borért megdolgoztak. Aznap este az Áldás – amelynek a címerén egy Angyal van – kapta a Gál Tibor-kupát. - Dr. Lőrincz György saját szavai melyet a St. Andrea honlapjáról másoltam ide)
Épp a végére értem, mikor félelmetes csattanást hallottunk. Egyenesen a parkoló autóm felől érkezett. Bevallom féltem odafordulni, lejátszódott a szemem előtt a jelenet, mikor meglátom a rommá tört autómat az út szélén.
Megfordultam és a kocsi érintetlenül állt ott ahol hagytam. A csattanás két másik autó "találkozásából" hallatszott. Másfél méterre a én kocsimtól. Szerencsére senki sem sérül, csak az autók, de azok rendesen.
Remegő lábakkal, mert még a hatása alatt voltam az eseménynek, mentem a kocsi felé.
Kinyitottam és mikor szálltam be, akkor vettem észre az új Szűz Mária szobrot, amit (mint azóta megtudtam) pár napja állítottak fel a pince mellett. És, hogy hiszek-e abban, hogy Mária köpenye megvédi az alatta lévőket. A válaszom: IGEN!
Köszönöm!

2009. október 29., csütörtök

Hagymakrémleves


Egy leves, amit nem lehet lefotózni :)
Valamelyik nap nézegettem a blogom, és rájöttem, hogy "leves" bejegyzés kicsit hiányos. Ezt a hiányosságot pótolni kell, így itt az első: a hagymakrémleves.
Talán lassabban készül el, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember, de megéri a vesződséget.
A lábasban a vajat egészen barnulásig melegítem. A hagymát, amit szép vékonyra szeleteltem, beleteszem a lábasba. A hagymát lassú tűzön addig "pirítom", míg egyenletesen szép barna nem lesz, ez nem megy pillanatok alatt és figyelni is kell rá, mert nem égni kell a hagymának csak karamellizálódni.
Felöntöm fél deci fehér borral, és fél deci balzsamecettel. Ezzel a kis folyadékkal a lábas aljára tapadt barna pörköket felkaparom.
Itt egy olyan dolog jön, ami csalás egy kicsit, mert sajna nincs itthon csirke alaplé, ezért a leveskockához fordultam segítségért. Szóval felöntöm a levessel, és magasabbra veszem a gázt. Sózom, borsozom, teszek még bele kakukkfüvet, babérlevelet és petrezselymet.
Ismét lejjebb veszem a lángot és lassan főzöm, még egy órát. Közben a tetején képződő habot folyamatosan leszedem. Mikor megfőtt, az ízek már szépen összeértek, akkor a babérlevelet kiszedem belőle és botmixerrel vagy turmix segítségével krémesítem. Felöntöm tejszínnel és még forralok rajta egyet.
Ismét egy konyhai hiányosságra derült fény. Nincs olyan leveses tálkám, amit sütőbe tehetnék :) és miután manapság ritkán lehet kapni igazi bucit, maradt a hagyományos módszer.
Kiszedem a levest és a tetejére sajtot reszelek, amit gázégővel egy kicsit rápirítok. Nem olyan mintha sütőben sült volna, de megteszi. Van egy másik megoldás is, mikor a kenyérre teszem a sajtot és azt teszem sütőbe, majd a leves tetejére.
Sajna a kép nem adja vissza az illatot és az ízt :)

/8 kisebb fej hagyma, 10-15 dkg vaj, 1,5 l csirke leves, 0,5 dl fehér bor, 0,5 dl balzsamecet, só, bors, babérlevél, kakukkfű, petrezselyem, 0,5 l tejszín, sajt/

2009. október 25., vasárnap

Sült libacomb


Valamilyen oknál fogva, mostanában a liba az egyik kedvencem, ami jó mert sok érdekes dolgot lehet belőle készíteni. A klasszikus mégis a sült libacomb :)
Nem nehéz elkészíteni, csak egy kicsit nagyobb előkészületet igényel. Mindig fontos a friss hús, mert sajna mirelitből nem ugyan az, vagy inkább, kicsit macerásabb. A baromfi üzletben általában csütörtökön érkezik friss liba, kacsa és miután azt terveztem, hogy a hétvégén libacomb lesz, így csütörtökön már korán meg is szereztem a hozzávalókat.
A libacombokat még aznap bedörzsöltem sóval, majorannával, borssal és a hűtőbe tettem letakarva.
Pénteken szépen lekapargattam a fűszereket a combról. Ez azért fontos, hogy a hosszú sütés alatt nehogy megégjen és megkeseredjen a fűszer, az éjszakai pihenő alatt szépen beleivódott a fűszerek zamata a húsba. Egy lapos tepsibe fektetem egymás mellé. Erre ráöntöm a korábban, a tepertő készítésénél kisült zsírt, úgy, hogy ellepje a combokat. Kb 130 C-on lassan 4-5 órán keresztül sütöm. Majd mikor kész szépen hagyom, hogy kihűljön az egész, és egy éjszakára még a hűtőbe kerül, vagy ha elég hideg van akkor a szabadba is ki lehet tenni. Így még egy kicsit érlelődik a zsírban a hús. Régebben a sült húst zsír alatt hetekig eltartották a kamrában.
Végül is tegnapra készült el a nagy mű, és mit mondjak megérte ráfordítani az előtte való két napon azt a pár óra előkészítést.
Az ebéd vagy vacsora napján a káposztát vékony szálakra vágom, és besózva félreteszem egy órára. Libazsíron az apróra vágott hagymát megdinsztelem, teszek rá egy evőkanál borecetet, egy teáskanál őrölt köményt, sót, borsot, 1 dl száraz fehérbort és 4 evőkanál cukrot. Erre rádobom a kicsavart káposztát, és fedő alatt elkezdem párolni. Egy idő után összeseik és könnyebb megkavarni, de óvatosan ne nagyon törjön. Mikor már puhul lehet utána ízesíteni. Ne legyen túl puha a káposzta, maradjon egy kicsit roppanós.
A burgonyát héjában felteszem sós vízben főzni. Mikor kész meghámozom és hasábokra vágva libazsíron megpirítom.
A libacombokat kiveszem a zsírból, egy kicsit lekaparom róla a fagyos zsírt és egy forró serpenyőbe szép, pirosra sütöm a bőrét. Ez a pár perc elég arra, hogy a hús teljesen átmelegedjen.
Hát így leírva, már egyértelműnek látszik, hogy ez nem egy könnyed ebéd vagy vacsora, fel kell készülni rá. Én vacsorára készítettem el. Felbontottunk mellé egy finom bort, ami elhagyhatatlan kelléke egy ilyen vacsorának :)

2009. október 18., vasárnap

Ludaskása


Hogy honnan jutott eszembe a ludas kása? Talán arról a gyönyörű friss liba aprólékról, amit pénteken láttam a baromfi boltban. Bár a bőrös háj, most ha nagyon muszáj lett volna fel is tudott volna repülni, na de hagyjuk. Szegény eladó - aki egyébként rettentő kedves, igazi kereskedő, akinél élvezet vásárolni - volt olyan zavarban, hogy ilyen kapott, szerintem csak elrettentésnek hagyta elől, de nem a pultba :)
Szóval gyönyörű volt a libaaprólék és a látvány egyenesen a ludaskásáig röpítette a gondolataimat. Egy óra múlva a fazékban landoltak mindannyian :)
A libaaprólékot, az egyforma kockákra vágott zöldségekkel egy nagy lábasba teszem, a petrezselymen kívül minden fűszert beleteszek, majd annyi vízzel amennyi éppen, hogy ellepi felteszem főzni lassú tűzre. A liba nehezen fő, tehát hagyni kell neki időt a puhulásra, vagy alkalmazhatjuk a bevált trükköt, a kuktát.
Amikor a hús megfőtt előveszek egy nagy tepsit. Az aprólékot és a zöldségeket átszedem a tepsibe.
Ráöntöm a rizst, és óvatosan összeforgatom. Felöntöm annyi lével, amennyi éppen hogy ellepi. A tepsit lefedem alufóliával és előmelegített sütőbe teszem kb. fél órára.
A sütőből kivéve, még hagyom tíz percig a fedő alatt majd utána tálalom.
A tányér közepére helyezem a formát, amit előtte kikentem libazsírral, majd az aljára halmozok egy adag rizst. Erre megy a csontról leszedett hús, és ismét egy adag rizs.
A tetejére frissen vágott petrezselymet szórok, és köré pedig apró kockára vágott zúzát teszek.
Ugye milyen ínycsiklandó?

/1 db liba farhát, 8 db liba szárnytő, 4 db liba zúza, 8 db liba nyaka, 60 dkg rizs, 2 szál sárgarépa, 2 szál fehér répa, ½ zellergumó, só, 10 szem bors, majoránna, petrezselyem/

2009. október 15., csütörtök

Narancsos májpástétom!

Most nem készítettem képet az elkészült műről, mert úgy gondoltam, hogy méltatlan lenne egy már elkészült másik, publikált képhez.
Valamelyik nap megvettem a Nők Lapja Konyha újságot, mint rendesen.
Vrábel Krisztina (Dolce Vita) receptjei megint lenyűgöztek :)
Már hetek óta májkrémet szeretnék enni, de miután a bolti májkrémek kicsit riasztanak, és nem azért mert egy sznob vagyok, egyszerűen, mióta többet foglalkozom a kajákkal írok és olvasok róluk, van egy-két kizáró ok amiért nem mindent vagyok hajlandó megenni.
Kerestem recepteket, de egyik sem csigázott fel, de most eljött a májkrémevés ideje!!!
Krisztina egy csodálatos narancsos májpástétom receptjét tette közzé ez újságban.
Nagyon finom és most már biztos, hogy nem eszek többé bolti májat, ha egyszer már ilyen csodát ettem.
A receptet nem teszem közzé, mert nem lenne etikus és azt hiszem jópár jogszabályba is ütközne a dolog, de mindenkinek ajánlom, hogy vegye meg az újságot (ezt itt a reklám helye) ezért az egy receptért is megéri.
Igaz még csak az utolsó oldalát láttam, de már nagyon várom a könyvet!!
Még egyszer köszönöm a receptet Krisztinának!

/a képet Krisztina engedélye nélkül tettem fel a blogra, de remélem megbocsát, ha nem akkor leveszem, csak kérem értesítsen/

Golomki


És még egy káposztás étel :)
Ezt nagymamám barátnőjétől tanultam, aki a háború után hozzáment egy lengyel tiszthez és évekig élt Lengyelországban. Ez egy tradicionális lengyel étel, ami némileg eltér a mi töltött káposztánktól, de nem sokban :)
Ezt lehet főzni fazékba, de sokkal finomabb római tálba. A tálat szépen beáztatom és mehet a munka.
A káposzta tölteléke megegyezik azzal, amit tegnap csináltam, annyi különbséggel, hogy egy kicsit több rizs kell bele, mert úgy lazább a gombóc.
Szóval, mikor töltött káposztát készítek, mindig félre teszem az adag bekevert töltelék egyharmadát, teszek hozzá még egy tasak rizst.
Egy nagy fazékban felteszek főni annyi vizet, sóval, amennyi ellepi a fej édes káposztát. A káposztának a torzsát kivágom és beleteszem a hideg vízbe, majd szépen lassan elkezdem főzni. Folyamatosan, ahogy főnek a levelek, úgy "hámozom" a káposztát, és úgy mint rendesen betöltöm a tölteléket a édes harasztba.
A római tál aljába vagy szalonnát, vagy libazsírt teszek, ez opcionális, de az olaj nem adja vissza az ízeket annyira. Szépen beterítem az alját már félig megfőtt haraszttal. Erre pakolom a kis töltéseket, szorosan egymás mellé. Sorban egymás mellé és egymás tetejére, nem kell a sorok közé káposzta levél.
Mikor kész, akkor a tetejére ismét harasztot teszek, és a léből, amelyben a káposzta fej főtt egy-két szedőkanállal öntök alá.
Két és fél órára sütőbe teszem, mindig hideg sütőbe, mert a római tálnak együtt kell felmelegednie a sütővel.
Ha megsültek a töltések, még nincs kész a dolog.
Tálalás előtt, serpenyőben libazsíron megpirítom a töltéseket.
Tejföllel isteni!
Sajnos egy problémája van, a pirított káposztával körített töltés annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni, és észrevétlenül hatalmas mennyiség csúszik le.

2009. október 14., szerda

Itt a tél?


Remélem még nem teljesen, de a mai jeges szél kétségbeejtően előrejelzi azt, hogy talán nincs visszaút, és végérvényesen beköszönt a tél.
A másik dolog, ami azt jelzi, hogy tél van, az az, hogy megkívántam a töltött káposztát, ami köztudottan téli kaja :)
Ez, ugye ellentétben az eddigi viszonylag gyors kajáimtól, egy kicsit hosszabb ideig tart elkészíteni. Tudok ilyet is :)
Na szóval nem kell hozzá más, mint egy kiló tarja darálva, fél kiló füstölt ez-az, két kiló savanyú káposzta (szigorúan a piacról, kofától), egy egész fej haraszt, rizs és fűszerek.
Itt kell megkövetnem mindenkit, mert csalok, méghozzá nem is akármilyen nagyot a töltött káposzta elkészítésénél. A csalás abból áll, hogy egyszer mikor minden hozzávalót megvásároltam (gondoltam én) mindösszesen a rizs maradt ki belőle. Itthon csak gyors rizs volt és lusta voltam újra útnak indulni, ezért azt tettem a töltésbe. Jó lett és nem kellett szenvedni azzal, hogy pont félig főljön a rizs, hogy ne essen szét. Azóta rendszeresen használom mint ahogy most is :) (bocsi mindenkitől)
Tehát, a húst, a kockára vágott füstölt húsdarabokat, a rizst, a tojást, a dinsztelt hagymát összekeverem. Fűszerezem: só, bors, majoránna, kapor, kakukkfű, kömény, piros paprika. Míg előkészítem a többi dolgot, addig a keverék picit érik :)
A legnagyobb fazekat előkészítem, mert ugye a káposzta csak akkor jó, ha minél több van belőle :)
A fazekat bedörzsölöm fokhagymával. Az aljára teszek két evőkanál libazsírt. Sajna itt nincsenek kibúvók, meg "light" dolgok, itt csak a nagy igazi valóság van :)
Tehát libazsír. Erre megy a szálas káposzta egy része, amit előtte beáztattam vízbe, mert egy picit enyhíteni kell a savanyúságán, illetve a füstölt hús darabok. Most füstölt porcot és farkat vettem. Fűszerek, ugyanaz, mint a tölteléknél.
A harasztokat leválasztom a fejről, ketté vágom, kivágom a torzsát, és szépen becsomagolom a húskeveréket. Egy sorba lerakom a töltéseket, erre ismét szálas káposzta megy, füstölt hús és fűszerek .... ezt addig ismételem, amíg el nem fogy a töltés.
A tetejére mindig szálas káposzta megy, amit szintén megfűszerezek.
Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, fedő és mehet a gázra.
Nagyon lassú tűzöm rotyog hát legalább három órát, de az adag nagyságtól függően több is lehet.
Ez a mennyiség, amit most leírtam nagyjából kis töltésekből 50 db, nagyobb töltésekből 30 db jön ki. Ez a minimum mennyiség amivel érdemes elkezdeni, ha ennél kevesebb akkor nem lesz "testes" a káposzta. Ha valaki volt már régi típusú falusi lagzin, az tudja, hogy ott 200-300 db töltést készítenek. Na az az igazi, de ahhoz tömeg kell :) házi fogyasztásra ez az ideális. Igaz ugyan, hogy anyu nagynénje Mária napra, közel 100 darabot csinált mindig, ami majd egy napig főtt a sparhelton a nyári konyhában! Azt a látványt soha nem felejtem el! Sajna akkor még nem volt fényképezőgép, vagy ha volt is, talán olyan természetes volt a dolog, hogy nem ért meg egy képet, de hát ennek már több mint ..., óh hát nem is tudom valamikor a múlt század elején volt :)
Visszatérve az én káposztámhoz :) Miután 3-4 órát rotyogott szépen "szétszedem". Ez azt jelenti, hogy egy tálba kerül a szálas káposzta, egy másikba a töltések. Ha túl vékonyra sikerült a leve, ami nálam azt jelenti, hogy nem főtt el belőle elég és olyan vizesnek néz ki, akkor lehet egy gyenge habarással, vagy rántással sűríteni, de ez nem gyakran fordul elő.
Szépen visszarakom a káposztát, és a utána a töltéseket. Azonnal lehet enni, tejföllel vagy nélküle, kenyérrel vagy nélküle.
És ismét egy bizonyíték a télre. Amikor mindenki jól lakott, és ekkora mennyiség nem hűl ki egy csapásra, mehet ki az egész az erkélyre! :)
Hát ennyi! Jó étvágyat :)

/1 kg darált tarja, 1/2 kg füstölt hús, 750 g rizs, 1 nagy fej hagyma, 1 tojás, 2 kg szálas savanyú káposzta, 1 egész savanyú fej káposzta, só, bors, majoránna, kapor, kömény, kakukkfű, piros paprika, libazsír, 1 gerezd fokhagyma/

2009. október 11., vasárnap

"Karácsonyi" Muffin


Ez a kis csoda az egyik legegyszerűbben elkészíthető, legkönnyebb, leggyorsabb süti amit valaha kitaláltak. Pár összetevő és 40 percen belül kész az illatos, meleg édesség. Ez a mostani, egy kicsit karácsonyira sikerült, de nem baj, mert ebben a esős októberi szomorkás vasárnapon, egy pillanatra fel lehet idézni az év legszebb ünnepét.
Először a "száraz" hozzávalókat keverem össze. 30 dkg liszt, 2 tk sütőpor, 10 dkg cukor, 10 dkg pörköld dió, 14 dkg aszalt gyümölcs és 2 tk mézeskalács fűszerkeverék (saját).
Összekeverés után jöhetnek a folyékony hozzávalók. 3 dl tej, 2 egész tojás és 10 dkg olvasztott vaj.
Összekeverem, de nem túl alaposan :) csak úgy tessék-lássék módjára, mert úgy jobb lesz az állaga a muffinnak.
190 C-ra előmelegítem a sütőt. 12 db-os muffin sütőt kibélelek papírral és szétosztom a tésztát. Mindegyik tetejébe egy meggyet (befőtt) nyomok és már mehet is be a sütőbe.
25 perc múlva már az asztalon illatozik a muffin.
Egy bögre tejjel ... :)


/30 dkg liszt, 2 tk sütőpor, 2 tk mézeskalács fűszer, 10 dkg pörkölt dió, 14 dkg aszalt gyümölcs, 10 dkg cukor, 2 egész tojás, 3 dl tej, 10 dkg olvasztott vaj, 12 szem meggy/

Libatepertő


Bár még igencsak messze a Márton-nap, de gondoltam egy kis előzetes sosem árt. Minden szerdán és szombaton megengedek magamnak egy kis dőzsölést. Ez most egy libanappal tettem meg.
Nem kell hozzá más, csak 1 kg bőrös libaháj, amit 1x2 cm-es darabokra vágok.
Az egészet úgy, ahogy van beleteszem egy méretben megfelelő fazékba, és a legkisebb gázrózsán, a legalacsonyabb fokozaton elkezdem főzni.
Elkészítése egy kicsit hosszú ideig tart, de megéri az időt. Sokáig rá sem kell nézni, mert szépen lassan végzi a dolgát a hő és a háj :)
Amikor már kezdenek a darabkák barnulni, akkor célszerű több figyelmet fordítani az dologra, nehogy megégjen.
Mikor már szinte az utolsó csepp zsír is kisült a hájból, akkor van kész a tepertő. Már hallottam arról, hogy kis tejet öntenek rá, vagy vízzel szentelik, hogy omlósabb legyen, de szerintem az a nagyobb darabokra vágott sertés tepertőnél alkalmazandó inkább. Itt nem kell semmi flikk-flakk, úgy jó ahogy van. Pici, ropogós falatkák.
Van annál finomabb, mint a frissen sült tepertő, lilahagymával, kenyérrel? Nem hinném! :)

Nem szép, de finom

Elég régen nem nem írtam, mert válságban voltan. Azt hiszem a konyha valahogy egy picit ellenséggé vált :) Mindez azután, hogy súlyfeleslegbeli válságba kerültem. Sajnos, vagy nem sajnos nagyon szeretek enni, és főzni is. De a súlycsökkentés és a főzés nem minden esetben hangolható össze.
Ennyi bevezető után, most ismét teszek egy kísérletet arra, hogy visszatérek a konyhába és folytatom a kis blogomat, talán egy-két kedves olvasóm örömére.
Az első recept még a válság alatt kitalált és megunhatatlannak minősülő étel, amit bármikor bármilyen mennyiségben képes vagyok megenni, na természetesen változó ízesítéssel :)
Ez az étel a zacskóban sült csirkeszárny. Jaj, nem, nem az a bizonyos "omlósz" fajta, hanem saját ízesítéssel, saját páccal készített és nem végletekig agyonsózott, E-ben gazdag csodálatos, gyerekek kedvence "omlósz" idegbaj.
A csirkeszárny (volt) az az étel, amiben megtaláltam az a változatosságot, ami a diéta egy-egy nehezebb napján átsegített a holtponton. Ja és miért pont csirkeszárny, mert a combot nem szeretem, a csirkemell egy kicsit száraz és nem is szeretem annyira :) Igen, most azért Norbinak és társainak meghallgatnám a véleményét, mert hát ugye ott a bőr, ami nem igazán diétás, de ennyi luxus jár az ember lányának :)
Szóval, lássuk. Semmi extra nem kell hozzá csak fél kg csirkeszárny és egy sütőzacskó. Aztán jöhet a fantázia :)


Leírok egy két nekem nagyon bejött pácot, amit szerintem mindenkinek ki kellene próbálni és újra reneszánszát élhetné a csirkeszárny, mint ahogy ez most nálunk történik.
1. pác: 2 ek olíva olaj, bazsalikom, chilli, késlappal összetört fokhagyma, só
2. pác: 2 ek olíva olaj, bazsalikom, méz, chilli, balzsamecet, só
3. pác: 2 ek olíva olaj, méz, 1 fél narancs leve, chilli, római kömény, só
4. pác: 2 ek olíva olaj, ötfűszer keverék, szója szósz, só
5. pác: 2 ek olíva olaj, római kömény, osztriga szósz, szója szósz, só
6. pác: 2 ek olíva olaj, petrezselyem, majoránna, só

Ugye milyen nagyszerű elemózsia :)
A pác összetevőit beleöntöm a sütőzacskóba, majd ráteszem a csirkeszárnyakat. Alaposan összerázom, lekötöm és jó egy órára kint hagyom a konyhapulton, ha reggel csinálom akkor egész napra mehet a hűtőbe pácolódni. A lényeg, hogy mindenképp kell neki kb. egy óra fürdőzés a zamatos lében.
Jaj majdnem elfelejtettem, hogy a szárnyakat a pocoknál háromfelé vágom, mert így nincsenek kevésbé megpirult hajlatok, minden egyes porcika zamatos és mosolygósan piros :)
Mikor már alaposan átjárta a pác, mehet a sütőbe. 200 C-on 60 perc, és már kész is a zamatos étel.
Nem túl szép, nem is nagyon fotogén, de annál finomabb :)
Hogy a köret mi legyen azt mindenkinek a fantáziájára bízom :)

2009. szeptember 16., szerda

Bazsalikomos tészta


Most először próbáltam ki az ízesített morzsát, és nagyon tetszett, úgyhogy gyakrabban fogom alkalmazni a tészták ízesítéséhez.
Semmi bonyolult nincs benne, egyszerűen egy robotgépben összedarálok egy szelet kenyeret. A serpenyőben felforrósítok olíva olajat, én most chilis ízesítésűt használtam és erre rádobom a kenyér morzsát. Kevergetve szép pirosra, ropogósra sütöm. Óvatosan kell csinálni, mert lassan indul a pirulás, aztán hirtelen lesz kész. Én még a serpenyőből is kiöntöttem, mert féltem, hogy az edény túl meleg és megégeti a morzsát.
A bazsalikomos tésztát sós vízben kifőzöm.
Olíva olajon megfuttatok egy kevés szeletelt fokhagymát, fűszerezem még egy kis bazsalikommal, majd rádobom a tésztát, átforgatom, tányérra teszem.
Megszórom a már kész chilis morzsával, és sajtot reszelek rá.

2009. szeptember 15., kedd

Egy villámgyors hamis kínai


Ha még nem említettem volna, a kedvenceim közé tartoznak az ázsiai ízek is. Természetesen ebből is a pillanatok alatt elkészíthető, a bonyolultakat meghagyom a profiknak :)
Ez a mai vacsi egyike azoknak a fantasztikus mindent bele kajáknak amelyeket bármikor, napszaktól függetlenül el tudok fogyasztani.
Nem sok minden kell hozzá, csak egy-két elhagyhatatlan alap hozzávaló, így a fokhagyma, szójaszósz, üvegtészta, öt-fűszer keverék, só. Ha ezek nincsenek otthon akkor el se kezdem, de ugye ilyen nem fordulhat elő :)
Természetesen ezzel nem vagyunk kész mert még kell hozzá ez-az, de csak olyan amiért nem kell 10 méternél nagyobb távolságot megtenni, tehát van itthon :)
Ami a legfontosabb az étel elkészítésekor, hogy minden hozzávalónak kéznél kell lennie, mert pillanatok alatt történnek a dolgok és nincs idő "jaj, ezt elfelejtettem"-re.
A fokhagymát, a lila hagymát, a paprikát, a cukkinit, a (konzerv) barackot apró kockára vágom és külön kis tálkákba teszem.
Két tojást egy pici sóval elkeverem, és forró wokban lepényt sütök belőle, mindkét oldalát szép pirosra sütöm, majd tányérra csúsztatva ezt is (kicsit nagyobb) kockákra vágom.
Vizet forralok, egy nagyobb tálba az üvegtésztára, egy kisebb tálkában wakame algára öntöm, és hagyom hagy legyenek bevetésre készek.
És most jön a villámgyors munka. Forró wokba olajat öntök, megvárom míg "megmozdul". Első lépés a fokhagyma, tényleg gyorsan kell csinálni, mert megég. Pár kavarás után jöhet a hagyma, pár kavarás és a paprika, majd a cukkini, a barack és a tojás. Megforgatom, átforrósítom őket, de nem főzöm, mert ugye a kínai ételekben a zöldségek roppanósak. Miután átforrósodott minden jöhet a fűszerezés. Szójaszósz, annyi, hogy "látható" legyen, az ötfűszer keverék és egy kis csipet só. Sóval óvatosan, mert a szója szósz is sós.
Erre jöhet a wakame, majd a leszűrt tészta. Alaposan átforgatom, ha a tészta felvenné az összes szójaszószt, akkor még szoktam hozzá önteni. Pár percig hagyom főni.
Tányéron a hamis kínai, két evőpálcika és egy pohár jó vörös bor. Kell ennél több egy gasztronómiai élményhez?

Elhunyt a "Mester''!


Tegnap, 2009. szeptember 14-én elhunyt Keith Floyd.
Igen a "Mester", nekem. És, hogy miért ő, mert Keith Floyd hatására kezdtem el komolyabban foglalkozni a gasztronómiával.
A kezdeti csetlés-botlás után az első nagy vállalkozás egy Keith Floyd recept volt. Úgy gondoltam, ha ezt el tudom készíteni, akkor irány a "nagyvilág" és semmilyen nehézség nem állít meg a gasztronómia ezerszínű palettáján.
Ez a recept a Tunéziai marharagu volt. Elkészült. Finom lett. És azóta sokszor elkészítettem. És igen, elkezdtem főzni, utána olvasni, kipróbálni ezt-azt, és kóstolni nemzetek ételeit. Aztán jött a blog. Majd jöttek a borok, de nem Floyd-i mennyiségben :)
Aztán jött Jamie Oliver, meg Nigela, meg Ramsey és a többiek, de Floyd, a maga bormámoros stílusában mindig az egyik nagy kedvencem maradt.
Nyugodjon békében ...

2009. szeptember 2., szerda

Egyszerű szilvás "kosár"


Megint egy pillanatok alatt elkészíthető süteményt sikerült, így a "hajnali" órákban összedobni. Az, hogy gyors csak az egyik dolog ami még nagyon kedvelté teszi, a másik az, hogy könnyű is megcsinálni, ja és még nagyon finom is.
A gyümölcs ami benne van lehet bármi, ami éppen akkor mikor készül idény szerint a fán, piacon, boltban megtalálható. Most a szilva a befutó, ezért ezzel készült.
A szilvát megmosom, és csíkokra vágom, majd cukorral és fahéjjal összekeverve hagyom állni addig, míg a tésztát elkészítem.
A lisztet összemorzsolom a vajjal (ez lehet Ráma is), majd mehet bele a cukor, a tojás, a rum, a citromhéj és a vaníliás cukor.
A tésztát alaposan összegyúrom, majd liszttel beszórt deszkán kb. 1/2 cm vastagra nyújtom. Késsel négyzetekre vágom, és most jön az ami talán egy pici kézügyességet igényel, de ha van konyhai segédeszköz akkor semmi gond. Kis kosarakat kell készíteni a tészta négyzetekből. Sajna nekem nincs az a fémből vagy kerámiából készült kosárka formám, amit egyszerűen csak kibélelnék. Marad a kézzel gyártott, formált kosárka, igazából így van sportértéke, és kicsit rusztikusabbak is :)
A kosarakat megtöltöm a már előre elkészített fahéjas szilvával.
A sütőt előmelegítem 200 C-ra és kb. 35 perc alatt készre sütöm a kosarakat.
Ugye, hogy milyen egyszerű elkészíteni, és csak egy órával kell korábban kelni.

/25 dkg vaj, 50 dkg liszt, 12 dkg cukor, 2 nagy tojás, rum, citromhéj, vaníliás cukor, 40 dkg szilva, 5 dkg cukor, fahéj/

2009. szeptember 1., kedd

Piros tészta piros szósszal


Nagyon szép padlizsánt kaptam a piacon, és még mindig van a kertben cukkini ezért mára egy tuti kis tésztás vacsit dobtam össze.
A padlizsánt szokás szerint kockákra vágom, és besózom, ami legalább fél órát pihen egy szitában, hogy keserű leve távozzon :) a cukkinit is kockára vágom.
A tészta vizét felteszem főzni, és mire megfő a tészta kész is a vacsora.
Forró serpenyőbe olíva olajat öntök, mikor kellően meleg beledobom a zöldségeket. Sózom és bazsalikomot szórok rá. Szép pirosra sütöm a padlizsánt meg a cukkinit, mert akkor igazán jó, ha egy picit karamellizálódik a zöldség.
Mikor már kész, ráöntöm a paradicsomszószt, beletörök egy gerezd fokhagymát és átforralom. Egy kevés tejszínt keverek bele, mert attól krémesebb lesz.
Miután piros a szósz, piros tésztát választottam hozzá. De nem paradicsomosat, hanem pepperónisat, mert a csípős tészta ad, még egy kis pluszt az ételhez.
Annyira éhes voltam, és úgy siettem a evéssel, hogy mikor megnéztem a képeket akkor jutott eszembe, hogy nem tettem rá parmezánt :)
Szóval ami a képen nem látható - a szakácsnő szétszórtsága miatt - a reszelt parmezán, ami nélkül ugyan finom, de semmiképp nem illik lehagyni :)

/1 db padlizsán, 1 db cukkini, 1 doboz paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, 3 ek tejszín, só, oregánó, 250 g pepperónis tészta/

2009. augusztus 31., hétfő

Kenyérpuding

Újra itt!
Vége a nyárnak lement a nagy roham és most már talán lesz időm egy kicsit többet főzni. Visszaállunk a rendes nyitva tartásra, nem éjszakázunk egy darabig :)
Ez egy nagyon egyszerű édesség és az egyik kedvencem.
Pillanatok alatt össze lehet doni, és nem is kell hozzá sok minden.
Mindig is azt vallottam, hogy ahhoz, hogy jókat együnk nincs szükség sok flikk-flakkra. Nem biztos, hogy egy homár (bár remek étel) ma ugyan olyan jól esett volna, mint a rég vágyott kenyérpuding.
Vajjal kikenek egy nagyobb lapos jénait, és az aljára baracklekvárt kenek.
A kenyér szeleteket (kalács még jobb) megvajazom, és szépen elcsúsztatva egymáson belerakom a jénaiba.
6 dkg cukrot, 2 egész tojást és két tojás sárgáját összekeverek. Hozzá öntök 3 dl tejet és 3 dl zsíros tejszínt. Egy kis vanília aroma és 2 cl Cointreau nagyon jót tesz neki :)
A keveréket a kenyérre öntöm és hagyom pár percig, hogy a kenyér felszívhassa a folyadékot, egy picit meg is szoktam nyomkodni.
A tetejét megszórom barna cukorral, a jénait egy nagyobb tepsibe állítom és felengedem kb. a jénai feléig vízzel. 180 C-ra előmelegített sütőben 45 percig szép pirosra sütöm.
2 tk baracklekvárt 3 ek forró vízben elkeverek, és mikor kiveszem a sütőből a pudingot egy ecset segítségével a "vizes" lekvárral megkenem.
Még hagyom kb 10 percig állni, hogy összeérjen.
A tejszínbe egy kis Cointreau-t keverek és ezt a kenyér tetejére locsolom.
Mennyei, de masszívan kalóriadús fogyózóknak nem való :)

2009. augusztus 25., kedd

Válasz!


Már egyszer válaszoltam posztban egy megjegyzésre és íme még egy!
Még nem fordult velem elő, hogy a blogra feltett receptek, fényképek valódiságát bárki megkérdőjelezte volna.
Most megtörtént és bevallom nagyon rosszul esett!
Ezt kaptam, egy "névtelen"-től. "És még a távtartó műanyag "asztalka" is benne van a közepében...biztos, hogy te sütötted? Mert bótinak tűnik..." :(
Hogy ez a bejegyzés magyarázkodásnak tűnik? Hát lehet, de valahogy úgy érzem meg kell védenem a mundér becsületét!
Még egyetlen recept sem került fel úgy a blogra, hogy azt ne én készítettem volna el, és talán ezt bizonyítják, a hol így, hol úgy sikerült képek, és a néha hosszabb szünet, ami két bejegyzés között eltelik.
Igen ettem már "bóti" pizzát, mint ahogy azt oly sokan megtesszük, ha nincs kedvünk főzni, vagy egyszerűen csak megkívánjuk, és igen valóban eltettem a dobozt és a műanyag izét, még mindig megvan :) praktikus okok miatt.
Nem is tudom, talán, ha azt írja valaki, hogy nem néz ki jól, vagy te jó ég ez borzasztó lehet belefér, mert nincs két egyforma ember és mindenkinek más az ízlése. De, az, hogy valaki "lebótizza" a saját sütésű pizzámat, amin ráadásul a saját kertemben termesztett zöldségek vannak???!!! Ez nagyon fájt.
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen megjegyzés ilyen nagyot tud ütni!


Kép innen.

Reggeli pizza!


Megint korán keltem és úgy ítéltem a helyzetet itt az idő, sütök egy kis pizzát :)
Az alapreceptet már szerintem leírtam, de tudom magamról, hogy utálok bárhol visszakeresni, újból leírom.
2 tasak szárított élesztő, 1 kg liszt, kb. 5 dl langyos víz, 6 ek olíva olaj, só, cukor. Ezt pillanatok alatt összekeveri a gép és már csak azon kell gondolkodni, hogy mi legyen a tetején.
Hát nyár van és sok a zöldség a kertben, egyértelmű, hogy onnan választottam a feltétet.
Összekeverem a tejfölt egy gerezd fokhagymával, sóval, bazsalikommal és már kész is van a alapszósz.
A tésztát vékonyra nyújtom, megkentem olíva olajjal, a szósszal. Erre megy rá a karikára vágott cukkíni, karikára vágott paradicsomot, reszelt sajt és vékony csíkra vágott bacon!
20 perc alatt, előmelegített sütőben tökéletesre sül!
A kép 7 óra körül készült, a reggeli napfényben :)
/a pizzás doboz a megtévesztés, egy korábbi "nincs kedvem főzni" rendelésből tartottam meg :)/

2009. augusztus 13., csütörtök

A termés!


Úgy vagyok a paradicsommal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, van minden féle!
Kerek, fodros, fekete, ovális, cirmos :)
Gyönyörűek ugye? És milyen finomak :)
Sajnos csak most sikerült egyszerre mindet lefényképeznem, mert a fekete picit kérette magát és csak most ért be.
Annyi paradicsom van, hogy lassan a piacra mehetnék vele :) 2 naponta szedek le egy kiló vegyes paradicsomot.
Lehet jövőre egy kis hozamkorlátozást végzek, vagy kevesebb tő paradicsomot ültetek :)

Olivás kifli


Végre hűlt egy picit az idő, így jobb kedve van az embernek bekapcsolni a sütőt vagy bármit is készíteni a konyhában :)
Ma reggel megint kicsit korán keltem, unatkoztam, és ebből ismét egy tuti kis reggelihez vezetett.
Az olivás kifli régóta ez egyik kedvencünk.
A tészta nagyon alap, már szerintem több receptemben is szerepelt. Úgy vagyok vele, hogy ami egyszer bevált ne változtassunk rajta.
1 kg liszt, 6 dl langyos víz, 3 tasak szárított élesztő, 2 csapott ek cukor, 2 ek só.
Ezt összegyúrom (a gép) és amíg a töltelék el nem készül, addig kelesztem.
A töltelék a következő: 5 ek. zöld és 3 ek fekete olajbogyó, 4 db szárított paradicsom, só, bazsalikom, oregánó és 25 dkg vaj. Ezt "összeturmixolom".
A tészta felét kinyújtom, megkenem az olivás vajjal, majd háromszögekre vágom és kifliket tekerek belőle. Szépen, viszonylag távol egymástól(mert még kel sütés közben) tepsibe rakom. 1 felvert tojással megkenem a tetejüket.
200 C-ra előmelegített sütőben cc. 20 percig, addig sütöm míg szép mosolygós nem lesz.
Több napig is eláll, ha egyáltalán megéli azt, hogy kihűljön :)
Reggelire paradicsommal, egy teával isteni, de egy esti beszélgetéshez, egy jó pohár bor mellé is remek.


/1 kg liszt, 6 dl langyos víz, 3 tasak szárított élesztő, 2 ek cukor, 2 ek só, 3 ek fekete és 3 ek zöld olajbogyó, 4 db szárított paradicsom, 25 dkg vaj, só, oregánó, bazsalikom/

2009. augusztus 8., szombat

Abrakadabra

Most nem varázsolni fogok :)
Pár napja kint voltam Ostoroson és meglátogattam Orsit és Zolit!
Pillanatok alatt elvarázsoltak a személyiségükkel. Most kerül palackba a Tehéntánc, mégis szántak rám időt sőt még bort is kóstoltattak velem.
Arakadabrával kezdtünk. Nem vagyok borszakértő, nem tudok nagy szavakat írni, de egy biztos, mikor Orsiék a varázspálcát használva megcsinálták a kört és kimondták azt, hogy Abrakadabra, a varázsporból jutott a palackba egy igen nagy adag. Szerelem volt első kortyra :)
Aztán jött a Pinot Noir! Az illat igazi pinot noir illat! Az szín gyönyörű, íz, selymes, tiszta, nagyon szerethető, érezhető benne a két fiatal borász elhivatottsága a szőlő és a borok iránt.
És végül egy "friss csapolású" Tehéntánc :) Nem tudok róla mit mondani, ezt mindenkinek meg kell kóstolni.
Egyetemes vita folyik arról, hogy létezik-e szerelem első látásra (ízlelésre), most nem folynék ebbe bele meghagyom másoknak, de azért annyira mégis izgatott a téma, hogy kénytelen voltam újra kóstolni az Abrakadabrát, mert meg kellett tudnom, hogyha "megismerem" akkor is marad-e az érzés. Jelentem marad, egy életre szól :)

2009. augusztus 5., szerda

Esős utca


Sajnos ma sincs nálam a fényképező gépen, de most a laptop eljött velem dolgozni. Az eső szakad, és szerencsére egy kicsit lehűlt a levegő, mert már tarthatatlan volt a harmincegynéhány fok.
Már többször gondolkoztam rajta, hogy lehetne egy spontán napi utcai pillanatokról szóló blogot írni, de akkor nem tudnék dolgozni, mert itt mindig történik valami.
Ez a "Pillanatok" ötlet most azért elevenedett fel, mert az előbb elsétált az üzlet előtt egy furcsa kis csoport.
Már pár perce már hallottam, hogy mintha a szomszéd üzletben kicsit feltekerték volna a volume gombot a rádión :) de a hang egyre csak közeledett és közeledett.
Még ekkor sem tudtam kivenni mi ez, mire ideértek.
Egy távolkeleti kis csoport egy férfi és öt nő sétálgatott az esőben és az esernyők alól gyönyörű szólamok, egy kisebb kórusmű hangzott fel. Még elhallgattam volna egy darabig, de továbbsétáltak ...

/A kép innen./

2009. augusztus 4., kedd

Borok a Piccolo&Dolce-ban


Ismét bővült a boros polc a Piccolo&Dolce-ban.
Nem is akármilyen "társaságot" sikerült magam köré gyűjteni :)
Bár még nem teljes a paletta, de ha valaki jó bort szeretne nem hiszem, hogy üres kézzel távozna.
Ja, és hogy kikkel és mikkel is bővültünk?
Simon Pincészet borai: Egri Leányka 2008, Egri Bikavér 2005, Síkhegy Syrah 2005, ... stb.
Thummerer Vilmos borai: Egri Király Leányka 2008, Tréfli 2005, Egri Bikavér 2004, ...stb.
Gál Tibor borok: Egri Leányka 2008, Pinot Noir 2005, Egri Bikavér 2005, ...stb.
Tóth Ferenc Egri Borvár borai: Egri Leányka 2006, Egri Bikavér 2005, Várvédő 2006, ... stb.
A teljes lista a bolt saját blogján található!

2009. július 20., hétfő

Nomád csárda

Mára beiktattunk egy kis kirándulást. Hogy miért pont hétfőn? mert akkor érünk rá mindannyian. Igazából céltalanul indultunk és végül úgy döntöttünk Debrecen, de nem jutottunk el odáig, mert ha már arra jártunk megnéztük milyen az M3 Outlet (nem rossz, de még fejlődhet).
Az Outletben töltött óra után alaposan megéheztünk, de az ottani felhozatal talán a nullával egyenlő, így meg sem próbáltuk.
Kifelé jövet szemet szúrt az M3 Archeopark. Ide mindenképp be kell nézni, és miután nagy tábla hirdeti a Nomád Csárdát és éhesek voltunk ... következésképpen ki kellett próbálni :)
Néha úgy gondolom, hogy nem vagyok már kezdő blogos, de ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy bizony-bizony van még mit tanulni: nem vittem magammal fényképezőgépet!!!
Képek sajna nem készültek, de az M3 Archeopark honlapján rengeteg kép van róla.
Sajna hétfő lévén a kiállítások be voltak zárva, de a csárda nem :)
Egyszerű, könnyed ételeket ettünk: Marha pörköltet és töltött káposztát :)
A marha olyan omlós volt, hogy szinte olvadt az ember szájában. Apu ugyan hiányolta a tarhonyát hozzá, de szerintem petrezselymes krumplival is tuti volt.
A töltött káposztáról a régi miskolci névnapok jutottak eszembe. Nagymamám testvére csinált ilyen töltött káposztát, régen Sándor és Mária napra a hátsó kertbe lévő "nyári konyhában". Öröm volt nézni, a sparhelten rotyogó a több mint 100 töltésből álló remekművet.
Na, de vissza a Nomád Csárdára. Szóval a füstölt hússal készült töltött káposzta isteni volt!
Már ettünk mikor a "távolból" füstöt észleltünk. Meg kellett tudni mi az? Kenyérlángost sütnek szabad ég alatt a kemencében! Naná, hogy ezt is meg kellett kóstolni, de már itthon! (erről ezért van kép)


Juhtúrós, libatepertős, lilahagymás csoda. A feltét hegyben a tetején, szinte alig látszott a kenyérlángos, nem úgy mint a vásárokban kenyér mutatóba feltéttel.
Minden nagyon jó és szép, remélem ez akkor is így van mikor "úsznak" :)
Ja és eldöntöttem, hogy kell egy kecske!! Olyan édesek voltak, szépek, tiszták, odajöttek egy kis simogatásra. A kertben is tudna segíteni :) megenne mindent :)

2009. július 14., kedd

Csirkemájas krumpli


Nem elég, hogy 33 fok van árnyékban, még képes vagyok bekapcsolni a sütőt és működtetni 40 percig.
Egy negyed kiló csirkemáj és pár szem krumpli elég egy fantasztikus ebédhez.
A krumplit felteszem, hajában főzni.
A csirkemájat (szíve nélkül) kicsire vágom. Olíva olajra rádobok egy kicsi apróra vágott paradicsomot. Erre megy a máj. Mikor már fehéredik akkor kezdem fűszerezni, sóval, petrezselyemmel, egy kis rozmaringgal és cayenne borssal, ami egy picit megszaladt, mert a kutyák megzavartak :) Felöntöm jó egy deci rosé-val, és puhára főzöm.
Mikorra kész a krumpli addig a máj is elkészül.
A krumplit hagyom kihűlni, mert úgy könnyebb kezelni. Mikor kihűlt levágom a kalapját, és karalábé vájóval kiszedem a belsejét, amit egy lapos aljú tálba teszek. Szépen elhelyezem a kivájt krumplikat egy kivajazott jénaiba, a kalapokat meg köréjük.
A kiszedett krumplira ráteszem a májat és összetöröm , nem botmixerrel vagy ilyesmi, mert akkor túl egynemű lesz és fincsibb ha van benne mit harapni. Állagtól függően teszek bele 2-3 evőkanál tejfölt.
Visszatöltöm a krumplikba. A tetejére teszek egy darabka vajat és egy szelet sajtot.
A krumpli kalapokat is megkenem vajjal.
Az egészet beteszem 35-40 percre 200 C-os sütőbe.
Egyszerű uborka salátával tálalom.

Strauss est Egerben

Immáron 16. alkalommal rendezték meg, a város és a Kis Dobó téren székelő vendéglátósok a Strauss estet.
Mint mindig most is egy halk imával indult az est, mert igencsak lógott az eső lába. Minden évben szórakozik egy kicsit a szervezőkkel az időjárás, mert pár órával az est előtt még minden jel arra mutat, hogy itt ma előadás nem lesz zuhogni fog.
A tizenhat év alatt eddig egyetlen alkalommal fordult elő, hogy a zenészek visszavonultak egy fél órára az eső miatt, de szerintem akkor is inkább csak a hangszereket féltették.
Az est a zene mellett a gasztronómiáról is szól. Lehet elsőre furán hangzik, hogy valaki hangversenyen ül és közben eszik, de mi és a zenészek is megszokták már a zene közben felhangzó egy kis tányér, kanál, villa csörgést.
Mindegyik vendéglő külön menüvel készül az estre.
A "mi" éttermünkben (minden alkalommal innen hallgatjuk végig a zenét) kétféle előétel volt, egy szarvasgombás libamáj terrine, a másik pedig füstölt pisztráng paradicsom salátával.


Nem igazán tudnám megmondani melyik volt a finomabb, de talán nekem a libamáj jött be. A kenyér mind a kettőnél ugyan az, egy fűszeres olaszos jellegű puha kenyérlepény.


A második fogással volt egy pici fenntartásom, bár nagyon finom volt, de inkább tudtam volna elképzelni egy karácsonyi menünek, mint egy nyáresti hangverseny főmenüjének.
Töltött kacsamell, pezsgős káposztával, medvehagymás burgonyapürével és körte formájú krokettel.


Omlós volt a kacsa, finom a káposzta, de a kétféle burgonyával már nem tudtam megküzdeni. Még mindig meggyőződésem, hogy nehéz volt egy júliusi estére, de nem kell minden kákán csomót keresni.
Mire a desszertet megkaptuk, már jócskán benne voltunk az estében. Jólesett a hideg fagylalt a kicsit fülledt (esőre készülő) időben.



Összességében ismét remekre sikerült az este, finom ételek, jó muzsika, fergeteges hangulat.
Jövőre ismét lesz Strauss est, érdemes vadászni a jegyeket.

2009. július 13., hétfő

Ó, Te Jó Ég!!!


Annyira el vagyok havazva itt a nyár kellős közepén, hogy már majdnem két hete nem írtam semmit a blogra!
De az, hogy nem írtam az most azt is jelenti, hogy nem is főztem semmit :)
Nem kell könnyeket hullatni, mert anyukám nem hagy éhenhalni :)
Hétvégéken tízig-éjfélig nyitva, meg Bikavérnapok, meg ilyenek ... és még csak most jön a Középkori vásár :)
Még tartozom egy beszámolóval a Strauss estről, a Bikavérnapokról és még egy csomó dologról, ami azóta történt!
Recept sajna nem :(
Az elmúlt héten annyi "ezt-nem-hiszem-el" élmény ért, amiről nem írhatok, hogy megfordult a fejemben, nem folytatom tovább a blogot, de átgondoltam és itt vagyok újra, de csak lájtosan! Na mindegy hagyjuk!
Jópár napja volt egy kis eszmecsere az egyik blogon arról, hogy mennyi előnye és hátránya van annak, ha tudják az emberről, hogy "ír". És bár még mindig nem írhatok le mindent, de a jó élményeket azért igen. És most egyre több a kellemes élményem a bloggal kapcsolatban. Az elmúlt héten többen is jelezték, hogy elkészítettek egy-egy ételt a blogról és sikerült. Megvallom egyik parám, hogy a receptekből, annak ellenére, hogy százszor elolvasom mégis kihagyok valamit és akkor agyon van csapva az egész! Itt a visszajelzés, jó lett sikerült és elfogyott :)
Előbb utóbb visszatérek a normál kerékvágásba és újra jönnek a receptek, beszámolók, élmények!

2009. július 1., szerda

Timi

Ma nyári frizurát kaptak a kutyák! Egy kicsit le lettem tolva, mert Timi szerint egy hónappal el vagyok csúszva, de miután én "rossz" gazda vagyok .... :)
Ja, hogy ki az a Timi?! Hát egy gonosz kutyakozmetikus, akitől "félnek a kutyák, és ráadásul még veri is őket"!
Ez halálosan komoly! Mármint, hogy ezt terjesztik róla, még ma reggel mikor beszéltem egy ismerőssel és szóba került Timi, rögtön felhívta a figyelmet a fentiekre :))
Mondtam neki, hogy köszi tudom, meg azt is, hogy Timi úgy mellékesen a Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület elnöke, ezért valahol érzek némi ellentmondást a dologban! Ilyenkor jön a kikerekedett szem és a "Téééényleg, ezt nem is tudtam" mondat.
És ezt még lehet fokozni! Itt jöhetne egy olyan rész, hogy "már gyerek kora óta szereti a kutyákat, meg, hogy hobbinak indult a kozmetika, majd élethivatássá vált az állatvédelemmel együtt, és hogy cicákat,kutyákat ment nap, mint nap", de ez uncsi lenne!
Elmesélem inkább a kutyákat!
Mozart, Sojla és Greasy különleges kutyusok! Mind a hárman terápiás kutyák. Hogy ez mint jelent, hát azt, hogy négyen járnak halmozottan beteg gyerekekhez terápiára (ha jól tudom ősztől idősekhez is).


Nem olyan "gyertek gyerekek simogatni" bohóckodásra, hanem igazi munkára!
Mozart, a tanító. Ő az, akin a gyerekek megtanulják a testrészeket, vagy azt, hogy hogyan kell kúszni.
Sojla, a játékos. Ő a pici kezeket próbálja finom mozgásra tanítani, mert "kezelés" előtt a szőrére apró gyöngyöket fűz Timi és gyerekeknek ezeket kell óvatosan úgy, hogy a kutyának "ne fájjon" lehúzni. Játszanak, mégis félelmetes eredményt lehet elérni a finom kézmozgás fejlesztésével.
Greasy, a mozgató. Ő szalad, ül, fekszik, sétál, bukfencezik és a gyerekek "utánozzák", a gyerekeknek játék, hogy utánozzák Greasy-t, de közben észrevétlenül fejlődnek.
Természetesen ezt a kutyusok egyedül nem tudnák végrehajtani, ezért kell egy gazdi is aki velük együtt végzi a feladatokat, a munkát.
És hát ez a gazdi Timi!

Most már el lehet dönteni, hogy van-e alapja a szóbeszédnek :)

/a fotót ÖTVÖS IMRE készítette/

És még egy reggeli


Nyár van és rettentő meleg, szinte enni sincs kedvem, ami nem nagy baj, de azért mégis :)
Kitaláltam, inkább reggel kelek egy kicsit korábban, hogy rendesen tudjak enni, mert napközben már mozdulni se nagyon van kedvem :) Hát ezért ez a sok reggeli recept :)
A zsemle belsejét kikapartam, és apró darabokra tépkedtem. Egy forró serpenyőben, pici olíva olajon megpirítom, mint a kenyérkockát a leveshez.
25 dkg túrót összekeverek pár kanál tejföllel, sózom, borsozom, petrezselyem és egy marék füstölt sajtot is keverek hozzá. Ebbe megy a pirított zsemle!
A zsemléket megtöltöm a túróval, reszelek rá még egy kis füstölt sajtot és egy kiskanál vajat teszek a tetejére.
A zsemle kalapját megkenem vajjal és a töltött zsemlével együtt beteszem 10-15 percre, 200 C-os sütőbe.
Saját paradicsommal nagyon finom!!!

/A VIRÁG NEM EHETŐ? CSAK DEKORÁCIÓ!/

2009. június 30., kedd

Egy könnyű reggeli


Vasárnap hajnalban iszonyatos vihar volt, ami nálunk azt jelenti, hogy Pamaccsal talpon lenni, mert fél! Ez nem lenne kötelező, mert azért pihenni kell, mert (mondják mások) "csak egy kutya" nehogy ezért ne aludjak! Igen ám, de ha a kutya fél, és a fejemen ugrál akkor nincs mit tenni ébredni kell :)
Na szóval hajnalban keltem és ha már egyszer fenn voltam csináltam egy könnyű kis reggelit. Nem reggeli "idő" alatt készül, el tehát, vagy nagyon korán kel valaki, vagy délután lát hozzá :)
Gyorsan összegyúrtam egy pizza tésztát. A tésztába szórtam egy jó nagy marék fehér szezámmagot. Nem a kelesztős fajtát csináltam, hanem a vékony, gyors tésztát, amit azonnal lehet használni.
Kinyújtom vékonyra, jó nagyra.
Az egészet megkenem olíva olajjal, én most bazsalikomossal, mert a bazsalikomom pár napja megadta magát sajna, így az ízt pótolni kellett valahogy.
Tölteni úgy kell, hogy a távolabbi szélén, maradjon egy kb 2 cm-es üres rész.
Szóval, először megy rá a bacon, szépen sűrűn. Erre jön a karikára vágott paradicsom, majd a tépkedett mozzarella. Egy pici só mindenképp kell rá, illetve oregánó. A sushihoz használt fekete szezámmagból is került rá egy kevés!
Mint a rétest vagy a bejglit feltekerem.
200 C-os előmelegített sütőben kb. 35 perc (sütőfüggő) alatt megsütöm!
Ha már szép piros, akkor kész! Pár perc pihenő után egy nagyon éles késsel felszeletelem!
Nagyon finom és nagyon laktató!!! Tipikusan egy "nesze neked fogyókúra" típusú étel!

/pizza tészta: 40 dkg liszt, 3 cs. szárított élesztő, só, 4-5 dl langyos víz, egy pici cukor/

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...