In memoriam

Kép nélkül :)

Ma kaptam a szarvasgombás "barátomtól" három csini, kis cukkinit.

Hazafelé megvettem a hozzávalókat és, bár eszement meleg van, de mégis képes voltam bekapcsolni a sütőt.

Hozzávalók: 

3 kicsi cukkini

100 g juhtúró

1 cs réteslap

150 g tejöl

1 bögre rizs megfőzve

1 nagy paradocsom

vaj

petrezselyem, bazsalikom, oreganó, só, bors

A cukkinit sajtreszelőn lereszelem, majd egy kevés vajon megdinsztelem. A juhtúrót a tejföllel elkeverem, majd mehet bele a cukkini és a főtt rizs. Fűszerezem, és kész is a töltelék. 

Egy hőálló tálat kikenek vajjal, és szépen elkezdem a réteslapokat belefektetni. Minden lapot meg kell kenni olvasztott vajjal, mert így szaftosabb lesz. Három réteslapot teszek az aljár, úgy, hogy a széle felkunkorodjon, majd jöhet a töltelék fele. 

Egy, szép nagy paradicsomot vékony szeletekre vágok és tetőcserép szerűen elhelyezem a tölteléken. Ezt egy kicsit megsózom. 

Jöhet rá két összehajtott réteslap, ezeket is megvajazom. Majd ismét a töltelék.

A tetejére, a maradék réteslap. Az aljáról "kilógó" széleket visszahajtom. Ezt is alaposan megvajazom, majd megszórom reszelt sajttal. 

Közepesen forró sütőben (180 C) kb. 35 perc alatt mosolygósan pirosra sütöm. 

Kép azért nem készült róla, mert Zsófi evett, amit ugye még koránál fogva szemmel kell tartani, közben én is megfalatoztam a saját adagomat és mire feleszméltem a család elfogyasztotta a maradékot.
Lassan érik a cukkini a kertben és ígérem pótolom idővel a képet :)

Túrógombóc

Egy fantasztikusan gyors és egyszerű reggeli, ami egy apróság számára is bármikor bevethető finomság, ha már végképp kifogytam az ötletekből.

Semmi  más nem kell hozzá, mint 250 g túró, 2 tojás szétválasztva, 1 ek cukor, 33 g vaj, 25 g búzadara, 35 g zsemlemorzsa. 

A tojásfehérjét kemény habbá verem, a sárgáját pedig kikeverem a vajjal és a cukorral. Az áttört túrót hozzáadom a tojássárgájához, majd mehet hozzá a dara és a zsemlemorzsa. 

A tojásfehérje felét gyorsan hozzákeverem, a többit pedig már lassan, habosan "tartva" keverem a masszához. Nem marad annyira habos, mint egy piskótánál, de érezni lehet, hogy sokkal "könnyebb" lesz a keverék.

Egy kisebb edénybe vizet forralok, egy csipet sóval. Vizes kézzel, pici gombócokat "gyúrok" és beledobom a forró vízbe. Mikor feljönnek a víz tetejére, akkor vannak készen.

Kevés vajon zsemlemorzsát pirítok egy szélesebb serpenyőbe. Óvatosan, mert pillanatok alatt kész van, nehogy odakapjon. 

Mikor a gombócok megfőttek, egyenesen a pirított zsemlemorzsába teszem őket és addig rázogatom, amíg szépen körbe nem veszi a gombócokat mindenhol, a fincsi, aranyló morzsa. 

Tegnap egy kevés cukorral összeforraltam az epret, és ez lett a túrógombóchoz a "köret". Természetesen a szokásos cukros tejföl is isteni vele, de hát most letagadhatatlanul, eper szezon van :)

Harcsafasírt

Már megint egy halas finomság.

Most a hal a trend itthon, leginkább rántva vagy fokhagymásan esszük, de azért néha kipróbálok ezt-azt vele. Most ez a fincsi fasírt került a szemem elé az egyik főzős magazinba. 

Hozzávalók 4 főre:

30 dkg nyúzott harcsafilé

4 szelet friss kenyér

1 közepes fej hagyma

2 kis gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

1 tojás
só, bors

A harcsa filét enyhén sós, forró vízzel leforrázom, és két percig hagyom a vízben. Leszűröm, és robotgépben egy kicsit megforgatom. Nem kell pépesnek lennie, csak épp, hogy darabos legyen. A kenyérszelet belsejét kiszedem, ezt is robotgépbe teszem, és összedarálom.
Az apróra vágott hagymát, és a tört fokhagymát egy kevés olajon, vagy vajon (ahogy tetszik) megfuttatom.
A tálban alaposan összekeverem a halat, hagymákat, a kenyeret és a tojást, majd fűszerezem. Só, bors, és  a petrezselyem. Semmi más fűszer nem kell, mert ennyi is tökéletes ízt ad, neki. Ha valaki szeretné, természetesen lehet erősebben fűszerezni, akár az olaszos, vagy keleties vonal is jót tesz neki.
Hagyom egy kicsit összeállni, de igazán csak annyi időre míg az olaj felveszi az üzemi hőmérsékletet :)
Vízbe mártott kézzel, kis gombócokat formázok belőle és kisütöm, majd papírtörlőre teszem, hogy az olajat leitassa.
Krumplipürével és házi majonézzel tálalva fenséges fogás. Salátával viszont egy kissé karcsúsítóbb, a kenyér ellenére is :)
Jó étvágyat hozzá!

Harcsapaprikás

Újévi fogadalmam egyike volt az, hogy minden héten legalább egyszer eszek halat. Bár még csak az 5. héten vagyunk, de eddig sikerült megtartani, amit fogadtam. 

Ma is halacska került az asztalra, egy egyszerűen nagyszerű, klasszikus recept szerint. Ez pedig a Harcsapaprikás túrós csuszával. Ja, és meg kell jegyeznem, hogy fejenként 400 Ft-ból megvan.

Hozzávalók 4 főre:

4 szelet harcsa

50 dkg száraz tészta

25 dkg túró

1 doboz tejföl

1 nagy fej hagyma

darált paprika

paradicsom püré

olaj, só, bors, paprika

A hagymát apróra vágom és olajon lassan puhára dinsztelem, sóval és borssal. Mielőtt a paprikát beleszórom, előtte leveszem a tűzről, nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz. Felengedem egy kevés vízzel, majd mehet vissza a tűzre. Ekkor jön bele a darált paprika és a paradicsom, majd hagyom felfőni. 

Mikor a vizet felteszem a tésztának, akkor kerül a serpenyőbe a halszelet. Ekkor már kavarni nem szabad, mert széteshet a hal és bár úgy is meg lehet enni, de olyan szép így, egészben tálalva. Nagyjából 20-25 perc alatt elkészül.

A kifőtt tésztát tányérra teszem, megszórom túróval, majd mellé teszem a halat. Jöhet egy kis tejföl, és tetszés szerint, egy kevés kapor. 

Egy klasszikus, gyönyörű ebéd.

Vízkereszttől hamvazószerdáig

Már hetek óta tart a farsang, és csak most jutottam el odáig, hogy megsüssem a "kis szalagost".

Nem igazán tudom megmondani, hogy szeretem-e a fánkot, de egyszer egy évben, valahogy kötelező. És ilyenkor, igen szeretem, de nem tudom elképzelni, hogy máskor süssek, vagy egyáltalán eszembe jusson enni (pékségből) fánkot. 

Hozzáteszem, hogy a porcukrozott sütiket sem szeretem, de ez az elmélet is felborul ilyenkor. A fánk csak úgy finom, ha meleg, ráolvad a  porcukor nagy része és van hozzá egy jó adag baracklekvár :)

A másik dilemma a fánkkal kapcsolatban, az a fránya szalag. Hol sikerül, de inkább nem :) Tudom az elméleteket, hogy fedő, meg nem fedő, meg sok olaj, meg a kelési idő, meg ilyenek és mégsem mindig sikerül. Most szerencsém volt mert egy kis szalagot sikerült rácsempésznem a fánkokra, de a biztonság kedvéért tettem mellé egy szép bordót is :)

Hozzávalók kb. 25 db fánkhoz: 

50 dkg (langyos) liszt

2 dkg élesztő

5 dkg porcukor

5 dkg vaj

2 tojássárgája

fél liter tej (van, hogy kevesebb)

vaníliás só, rum, olaj

Nagyon fontos, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű legyen és az sem baj, ha a lisztet egy kis időre a radiátorra tesszük, hogy langyos legyen. 

Elég kényes a tészta, nem lehet vele úgy bánni, mint bármelyik kelt tésztával. Egy kalácsnál nem gond, ha egy kis hideget kap, de a fánk tésztája, rögtön reagál rá. És ugye azok a szalagok . . .

3 dl langyos tejjel, 3 ek liszttel, 1 ek porcukorral felfuttatom az élesztőt. A maradék porcukrot kikeverem a két tojássárgájával.

Folyamatos keverés mellett a cukros tojást az élesztős keverékhez adom, majd az olvasztott vajat is lassan hozzákeverem. 

Dagasztó gépbe az összes hozzávalót alaposan eldolgozom, úgy, hogy könnyű kalácstésztát kapjak. 

Lefedem és a duplájára kelesztem. 

Ha megkelt, nem gyúrom át ismét, hanem egyszerűen kiborítom a deszkára és kézzel kinyújtom (szétnyomogatom), úgy, hogy kb. 1 cm vastag tésztát kapjak. 

Egy tetszőleges méretű pogácsa szaggatóval, vagy pohárral kiszaggatom a tésztát és egy ruhával letakarva ismét kelesztem egy kicsit. Nem szabad, hogy túlkeljen, mert az szintén a szalagokba kerülhet. 

A szaggatás után megmaradt tésztát össze lehet gyúrni és újra keleszteni, stb., stb., de én egyszerűen csak fogom, és úgy ahogy van, azt is kisütöm, kis darabokban. Általában, ezek a kis darabok a legkelendőbbek. 

Mikor letelt a fél óra, addigra az olajat felmelegítem. 

A fánkokba ujjal egy mélyedést nyomok és fejjel lefelé, azaz későbbi tetejét lefele fordítva teszem az olajba. Az első oldalt úgy sütöm, hogy a fedőt a serpenyőre teszem. Ha megsült az egyik fele, akkor lapáttal megfordítom őket és már fedő nélkül, a másik oldalát is szép pirosra sütöm. 

Az, hogy finom az garantált, az, hogy szalagos lesz, az nem garantált :)

Sok sikert hozzá!

 

Citromos csirke keleti fűszerekkel

 

Van egy ismerősöm, aki, ha lehet mindenbe beleköt, az élő fa sem marad ki a szórásból. Ő szokta sokat emlegetni, hogy nem szereti, ezt vagy azt a "sztár" szakácsot, mert "lop". Innen-onnan lenyúlja a recepteket és azokat használja. (zárójelben jegyezném, meg, hogy ő is blogot ír??)

Felmerül a kérdés, hogy mi az eredeti recept ötlet. Talán nincs is ilyen. Talán, csak olyan van, amit egy kicsit a saját szánk íze szerint átalakítottunk és ezért szereti a család, vagy szeretik a barátok. 

Ez a csirke is olyan, amit természetesen nem én találtam ki, hanem láttam egy műsorban, gyorsan levéstem és most előkerült. Nem egészen úgy készült el, ahogyan a recept írta, mert a saját gondolatomat is beletettem, illetve kivetem belőle azt, amit annyira nem szeretek. Szóval, ha azt vesszük ez egy eredeti recept, mégis "lopott".

Na, de térjünk vissza a recepthez. 

Hozzávalók 4 főre: 

4 csirkecomb

1 citrom

2 dl tejszín

1 nagy fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

só, bors, kurkuma, római kömény, mustárpor, cayenne bors, 

olíva olaj,petrezselyem

Mozsárban összetöröm, a fokhagymát, a fűszerekkel (só, bors, kurkuma, római kömény, mustárpor, cayenne bors), egy kevés olíva olajjal. A csirke combokat ketté vágom, és alaposan belemasszírozom az elkészült pácot. 

Hagyom pihenni. Előző este is el lehet készíteni, akkor még jobban átjárja az íz, de ha csak egy-két órával előtte bepácoljuk a csirkéket, akkor sincs gond. 

Hagymát apróra vágom, és olíva olajon, egy pici só társaságában, megdinsztelem. 

Beleteszem a csirkét, a pác összes, apró darabkáját is belekaparom az edénybe. A feldarabolt citromot hozzárakom és felengedem kevés vízzel. 

Fedő alatt, hagyom a csirkét puhára főni, közben elkészítem a köretet. Hagyományosan, ha már indiai a vonal, akkor rizs lenne, de én ma felrúgva a hagyományokat, krumplipürét készítettem hozzá :)

Amikor kész a csirke, kiszedem a serpenyőből és a szaftot, hagyom egy kicsit elfőni. Mikor kb. a felére főtt, akkor leveszem a tűzről és hozzáöntöm a tejszínt, majd visszatéve bele a csirkéket rottyantok rajta egyet.

A petrezselymet jelen esetben csak díszítésnek használtam :)

Üde, mégis melengető étel, egy januári, havas vasárnapon :)