Mint mindig most is egy halk imával indult az est, mert igencsak lógott az eső lába. Minden évben szórakozik egy kicsit a szervezőkkel az időjárás, mert pár órával az est előtt még minden jel arra mutat, hogy itt ma előadás nem lesz zuhogni fog.
A tizenhat év alatt eddig egyetlen alkalommal fordult elő, hogy a zenészek visszavonultak egy fél órára az eső miatt, de szerintem akkor is inkább csak a hangszereket féltették.
Az est a zene mellett a gasztronómiáról is szól. Lehet elsőre furán hangzik, hogy valaki hangversenyen ül és közben eszik, de mi és a zenészek is megszokták már a zene közben felhangzó egy kis tányér, kanál, villa csörgést.
Mindegyik vendéglő külön menüvel készül az estre.
A "mi" éttermünkben (minden alkalommal innen hallgatjuk végig a zenét) kétféle előétel volt, egy szarvasgombás libamáj terrine, a másik pedig füstölt pisztráng paradicsom salátával.
Nem igazán tudnám megmondani melyik volt a finomabb, de talán nekem a libamáj jött be. A kenyér mind a kettőnél ugyan az, egy fűszeres olaszos jellegű puha kenyérlepény.
A második fogással volt egy pici fenntartásom, bár nagyon finom volt, de inkább tudtam volna elképzelni egy karácsonyi menünek, mint egy nyáresti hangverseny főmenüjének.
Töltött kacsamell, pezsgős káposztával, medvehagymás burgonyapürével és körte formájú krokettel.
Omlós volt a kacsa, finom a káposzta, de a kétféle burgonyával már nem tudtam megküzdeni. Még mindig meggyőződésem, hogy nehéz volt egy júliusi estére, de nem kell minden kákán csomót keresni.
Mire a desszertet megkaptuk, már jócskán benne voltunk az estében. Jólesett a hideg fagylalt a kicsit fülledt (esőre készülő) időben.
Összességében ismét remekre sikerült az este, finom ételek, jó muzsika, fergeteges hangulat.
Jövőre ismét lesz Strauss est, érdemes vadászni a jegyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése