Avokádó! Avokádó! Avokádó!
Manapság ez a jelszó. Szinte nem telik el hét úgy, hogy valamilyen formában ne kerülne a tányérra avokádó. Szeretem salátában, csak úgy, szendvicsbe és természetesen guacamole-ként.
A már kellemesen puha avokádót körbevágom és egy csavaró mozdulattal kettészedem. A bőrét én le szoktam húzni, akkor tökéletes érettségű, mikor szépen szinte egybe le tudom húzni a héját.
Egy tálkába teszem és azonnal meglocsolom citrom vagy lime levével, hogy ne barnuljon meg, addig míg a többi hozzávaló el nem készül.
A lila hagymát, a piros paprikát (kaliforniai) nagyon apró darabokra vágom. A fokhagymát ilyenkor már meg kell szabadítani a csírájától, mert ellenkező esetben rémes csípős, már majdnem büdös ízt kapunk. A csírátlanított fokhagymát is nagyon apróra vágom.
Villa segítségével az avokádót összetöröm, és hozzáadom az apróra vágott zöldségeket. Ezután jön a fűszerezés. Só, frissen őrölt bors, és chilli (vagy cayenne bors). Koriander bár jobb lenne frissen aprítva, de sajna ez még nálunk nem elérhető csokorban, így marad a "konzerv" koriander, kb. 2 teáskanállal szoktam belerakni. Ízlés szerint mehet bele még egy kevés felaprított petrezselyem, ezt el szoktam hagyni, de ma ez is került bele.
Alaposan elkeverem és a legvégén öntök hozzá egy kevés extraszűz olíva olajat, hogy krémesebb legyen.
Azonnal le szoktam fedni folpackkal, hogy nem veszítsen a színéből azalatt a egy óra alatt, amíg hagyom egy kicsit az ízeket összeérni. Sajnos gyorsan barnul ezért nem nagyon lehet eltenni másnapra, de ez most megint butaság, mert nem hiszem, hogy létezik olyan ember, aki szereti az avokádót, hogy akár egy falatot is meghagyna belőle.
Tálaláskor egy kevés lila hagyma, felkarikázott paprika még jobban kiemeli az ízeit. Pirítóssal is tökéletes, de nekem ez a szezámmagos ropogós "kenyérke" az igazi hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése