Borkóstolás 2.

A kóstoló poharak:

A kóstolópoharak paraméterei általában:

A. anyaga: üveg (lehetőleg kristály); így nem lép reakcióba a borral, fénytörése jó
B. falvastagsága: vékony (ezért nem lehet csiszolt); kis tömege miatt nem változtat a bor hőmérsékletén jelentősen
C. színe: torzításmentes, színtelen; a tisztaság és a szín megítéléséhez
D. szára: hosszú, ceruza-vastagságú; könnyen megfogható; kéz távol legyen a kehely szájától, ne zavarja a szaglást
D. talpa: kerek, megfelelően nagy; stabilan megálljon, esetleg könnyen megfogható legyen

Főbb pohártípusok


a, fehér borhoz; b, vörös borhoz; b1, vörösbor-kóstoló csésze; c, pezsgőhöz; d, likőrborokhoz (fűszerezett); ; e, bandy-hez (Cognac-hoz); f, "rizling"borokhoz; g, csemegeborokhoz

Főbb poháralakok kialakításának szempontjai borokhoz, borból készített alkoholos italokhoz:

Fehér és rozé borhoz
Fontos megítélendő paraméterek az illat és a szín. Ezért a kehely a nyíló tulipán virágához hasonló alakú: az alsó harmadánál a legszélesebb, onnan folyamatosan, egyenletesen szűkül a szája felé. Alsó íves részében a bor színét tudjuk jól megítélni, az ital könnyen megforgatható benne, az illatokat pedig a szűkülő száj koncentrálja. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
Vörös borhoz
Vörös boroknál a színnek nagyobb fontosságot tulajdonítunk, mint az illatnak. Ennek oka az, hogy a vörös borok készítése során az elsődleges (gyümölcsből származó) aromák többsége főleg az oxidatív hatások miatt elbomlik. A pohár alakja gömbölyded, így a bor egy "lencsét" alkot a kehely aljában, színe (rubintossága) jobban megítélhető. Kevésbé szétterítve egy sötétebb színű bort nehezen lehet megítélni.
Az oxidatív körülmények között érlelt bor palackozáskor erősen reduktív környezetbe kerül. Kicsit ki kell szellőztetni, hogy az eredeti egyensúly helyreálljon, a valós értékeit tudjuk megítélni. Ezt segíti a nagyobb méretű, gömbölyded kehely, melynek szája alig szűkül. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
A vörösborok színének megítélése igen nehéz üvegpohárban. A poharat megdöntve egy fehér háttér előtt a színt csak egy vékony sávban tudjuk megítélni, mert a folyadékréteg vagy túl vékony, vagy túl vastag. Ezért használják a vörösbor-kóstoló csészét. Ez egy lapos, széles fémcsésze (lehetőleg ezüstből vagy ezüstözött) amelynek a belsejében dudorok, cirádák, stb. vannak. A beletöltött bor rétegvastagsága igen változatos lesz. A megvilágítása is jobb, mert a fény oda- vissza átjárja, így a szín megítélést jobban segíti.
Pezsgőhöz
A pezsgők igen fontos tulajdonsága a gyöngyözés, melynek finomságát, intenzitását és tartósságát is meg kell ítélni. A pohár alakja maximálisan ezt a célt szolgálja azzal, hogy trombita végéhez hasonló alakú (flőte). Gyakran használnak egy sekély, széles pohártípust is pezsgőhöz, ami alkalmatlan a szakszerű bírálatra, mert a buborékok útja túl rövid a gyöngyözés megítéléséhez.
A poharat a kehely alsó, vékony részénél, illetve a talpánál fogjuk meg.
Likőrborhoz (fűszerezett)
Likőrborok többsége fűszerezett, így elég erős, intenzív illatú. Színüket a technológia során állítják be. A pohár feladata ezért az illatok dekoncentrálása. Ezt sekély, kicsit íves oldalú, széles kehely valósítja meg, amit a száránál vagy a talpánál fogunk meg.
Cognac-hoz, Brandy-hez
Mindkét ital érlelt borpárlat. Színüket általában mesterségesen alakítják ki. Legfontosabb elbírálandó paraméterük az illatuk. Ennek megfelelően a pohár kelyhe alul széles, hogy a párologtató felület nagy legyen, és igen erősen szűkül az illatok koncentrálása miatt. A párolgás segítésére alulról kézzel melengetik (a kelyhet tenyéren tartják), így a pohár szára rövid.
"rizling"borokhoz
A rizling típusú, a gyümölcsre emlékeztető (elsődleges) aromákban gazdag borokhoz használják. Más - nem kihajló szélű - poharakból az ital először a kóstoló szájának szélével, ínyével érintkezik. Itt a savasság érezhető, de a gyümölcsaromák nem. A "rizling" pohár ezzel szemben szinte bedobja a bort a nyelvre, így az elsődleges aromák már az első benyomásban is erősebben érezhetők. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
Csemegeborokhoz
Déli csemegeborokat (főleg mesterséges - avinált - csemegeborok, törvényileg likőrborok de nem fűszerezettek) gyakran kóstolnak ebből a pohártípusból. Kelyhe erősen szűkül, és a száját párhuzamos falú keskeny szakasz alkotja. Ezáltal az illatok koncentrálása még hatékonyabb. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.

A poharak kelyhét (a kézzel melegítendők kivételével) nem fogjuk meg ! Oka: hőmérséklet megváltozik, a pohár falán ujjlenyomat zavarja a tisztaság megítélését.

A szöveg a Gödöllői Borbarát Klub írásának alapján készült.