:) Igen én is megijednék, ha az olvasnám, hogy paradicsomos káposzta! De ez nem az, amit valamikor Rózsika néni elém rakott a menzán, és ennek következtében soha, sehol, semmilyen körülmények között nem voltam hajlandó megenni, sőt meg se kóstolni.
A szikla szilárd elhatározásom, hogy minden nap ebédelek, azért, hogy este ne egyem ki a hűtőt az utolsó morzsáig :)
Ezért ma is hazaszaladtam ebédelni. Még tegnap este lesütöttem egy adag pulykacombot, kockára vágva, csak úgy sóval, borssal, mert annyit azért gondoltam, hogy ma nem lesz egy órám az ebéd elkészítésére.
Szóval megvolt a hús, de mint mindig komplett tervem semmi...
Odaálltam a tűzhely elé - ez mindig beválik :) -, és már jöttek is egymás után a gondolatok és a hozzávalók.
Gondoltam olíva olajon készítem az ételt, de miután valamelyik nap sütöttem kacsát, ott mosolygott a hűtőben a kacsazsír, vétek lett volna nem abból csinálni. Szóval egy kiskanál kacsazsíron, picit megpirítottam a füstölt tarját, és utána dobtam félkész pulykát.
Mikor "átmelegedett" a pulyka is, akkor mehetett bele a csíkra vágott káposzta. Sóztam, borsoztam. Ekkor villámként csapott be a gondolat, hogy mi lenne ha megpróbálkoznék a paradicsomos káposztával :)
Igenám, de fogalmam sem volt, hogy hogyan készül a paradicsomos káposzta :)
Sebaj, gondoltam lesz amilyen lesz, úgyse szeretem, az eredetit, marad a fantázia. Beleöntöttem a paradicsomszószt, és fűszereztem.
Hogy mivel?? Hát persze, hogy olaszosan :) Nem tudtam volna elviselni, hogy nem ízlik, amit főzök, és mi lett volna a gyermekkori fogadalmammal, hogy "soha, sehol, semmilyen körülmények között!", ha az eredetit készítem :)
Ment bele fokhagyma, bazsalikom, és egy pici cukor, hogy elvegye a paradicsom savasságát.
Nem főztem túl sokáig, mert azért a puha káposzta állagának gondolata kicsit elrémisztett, meg egyébként is finomabb a zöldség, ha roppanós.
Finom lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése