A desszertszalon

Eötvös Lóránd azt írta, hogy "Jobb egyszer látni valamit, mint arról tízszer olvasni."
Hát én a Váci Desszertszalonról már olvastam, ugyan nem tízszer, de egyszer is elég volt ahhoz, hogy eldöntsem, ide el kell jutnom.
Ma sikerült, és nem csalódtam :)
Gyönyörű az üzlet, amitől már csak a pultban sorakozó sütemények szebbek.
Szeretek, vagy inkább szeretnék cukrászdába járni. Itt kérek elnézést a desszertszalon tulajdonosától, hogy egyszerűen "lecukrászdázom", a kis szentélyt, de az én képzeletbeli, tökéletes világomban így néz ki és ilyen süteményeket lehet kapni "a" cukrászdában.
Szóval szeretnék cukrászdába járni, de sajnos közel-távol nem találok olyat, ahol igazi sütemények vannak, igazi ízekkel.
Itt megtaláltam! És tudom, hogy nem utoljára tettem meg azt a közel 100 km-t.
Ötféle sütit kóstoltam.
A Somlói galuskát, ott helyben el is fogyasztottam, a többit hazahoztam és hosszasan ízlelgettem őket.
A Macaron Rouge, a francia klasszikus egy málnás-erdei gyümölcsös variációja, amelyben a roppanós tészta és a folyékony gyümölcsszósz tökéletes harmóniában vannak egymással.
A Rosemary pikáns külső máza, a selymes krém, és a leheletnyi rozmaring egyedisége nálam vitte a pálmát.
Tonkababos csokoládétárt-ról csak annyit tudnék mondani, hogy tökéletes.
Szégyen vagy nem de sajnos az ötödik desszert nevét nem tudtam megjegyezni, és - ebből is látszik még a gyakorlatlanságon - elfelejtettem felírni :) Közhelyes lenne megint az írni, hogy tökéletes volt? De hát az volt! Mandarinos krém, belül csokoládé mousse, ropogós "gyöngyökkel" ... ugye nem is kell többet mondanom róla.
Tőlem megkapja a "külön utazást is megér" kategóriát :)